Beköltözésre kész

állapotba hoztam végre a fakalyibámat. Leraktam a padlószőnyeget mindkét szobában. Nyilván nem lett olyan, mintha hozzáértő csinálta volna, de a célnak megfelel. Ez persze azt is jelentette, hogy megint a földön kellett aludnom és fájdalmas volt a feltápászkodás, főleg az utolsó éjszaka, mert hiába na, az egész napos négykézláb mászkálás már nem való nekem.

A padlószőnyeggel is voltak gondjaim, de a legszörnyűbb a konyha vinyl lapozása volt. Azt vályogházas múltamból tudom, hogy a derékszög nem volt az építők barátja, de hogy egy favityillóban is ilyen problémák vannak, nem párhuzamosan futó falak, girbe-gurba szegélylécek, hepe-hupás aljzat, ez nemcsak meglepett, hanem alaposan megnehezítette a dolgomat. Rengeteg méricskélés, vagdosás, szentségelés után aztán ez lett belőle.

A bejárati ajtónál lévő purhab kupacok levágásakor szembesültem a ténnyel, hogy nemcsak fölül, de a linóleum alatt is van belőle, attól olyan buckás az egész. Nagy nehezen levéstem belőle valamennyit, miután a szögeket kifeszegettem. Nem lett tökéletes, ráadásul az egyik vinyl lap kicsit rácsúszott a másikra, felakadt rajta a szobaajtó és nem is tudtam rajta áthúzni. Majd költözés után megoldom a problémát, addig úgysem kell az ajtót becsukni. Előtte-utána: van még mit csinosítani rajta.

Mivel jó idő volt, úgy döntöttem, addig nem jövök el, amíg minden kész nem lesz. Titkon abban reménykedtem, hogy lesz idő kertészkedni is, de nem volt, mert elég lassan haladtam a felújítással és a végére már teljesen kimerültem. S nehogy egy hét is elteljen probléma nélkül, a házi vízmű is elkezdett rendetlenkedni. Még szerencse, hogy előző nap barátkoztam a szomszéddal, így jött és segített. Átmenetileg megoldódott a probléma, de mint kiderült, a kutat is Mekk mester kötötte be, szóval majd tavasszal azt is rendbe kell hozatni. Az a kis kék fejű a bűnös.

Titokban abban reménykedtem, hogy a kertben is tudok valamit csinálni, de örülök, hogy egyáltalán lábra tudok állni, annyira kimerültem. Hiába, elszoktam a fizikai munkától az elmúlt két évben. Ezért most így néz ki a kert: gyom, sitt, ághegyek.

Benéztem a kerti fészer mögé, ami a kerítés mellett van, hogy megnézzem az állapotát. Az kielégítő, azonban találtam mögé csúsztatva két heverőt. De örülök. Most a fészerben száradnak, majd lángra lobbantom őket.

Ez itt egy kutyaházként újrahasznosított hűtőszekrény. A volt tulaj itt hagyta, hátha lesz kutyám. Nem lesz.

Bánatomban körbejártam a házat, hogy miket kell feltétlenül megjavítani és örömmel tapasztaltam, hogy bár van rendes esőcsatorna, de a víz mindenhol a ház mellé folyik, nincs elvezetve. Legalább volt mit írni a Jesszuskának. Most pedig megyek és keresek egy költöztetőt.