folytatom a megkezdett felújítást. Közben otthon is volt munka, lomtalanítás, ügyintézés, szemüveg-csináltatás és egyéb elmaradt dolgok. Azért ez a lomtalanítás már kezd az agyamra menni. Most, hogy Anyukám házát ki kell ürítenünk, jöttem rá, hogy mennyi mindent felhalmozunk, aztán kidobunk, mert nincs rá szükség, nincs neki hely, másnak meg nem kell. Bár ez utóbbinak ellentmondani látszik az a tény, hogy a lomok kipakolásakor tele volt az utca sétálókkal, akik aztán ezt-azt elvittek. A legnagyobb probléma azonban az, hogy mi magunk is sajnálunk dolgokat kidobni, ezért magunkhoz vesszük, hadd örüljön az örökösünk a sok szemétnek. Gondolom, nekem is szükségem van 17 csavarhúzóra (van csavarbehajtóm), néhány kombinált fogóra, nagy mennyiségű csőkulcsra (eddig sem volt, sosem kellett még), villáskulcsra (bicajom nincs, az akkuhoz meg egyféle kell, de abból is van három). Műanyag kanna, kisvödör, nagyvödör, locsolókanna, parafa lap, locsolócső kocsi (már van egy), kétkerekű kiskocsi, harmadik kapa, lapát, fejsze (bár ez utóbbiból még egy sincs). Most fejeztem be az autó kipakolását, dugig volt ilyen mentvényekkel.
Aztán hogy el tudjam ezeket valahová helyezni, kitakarítottam a pincét. Lecipeltem 8 doboz üres befőttes üveget is, bár ki tudja, kell-e ennyi, ezek már évek óta lezárt dobozokban vannak.
Levezetésképpen meglátogattam a kerti pottyantóst, ami persze már régóta nyúlketrecként funkcionál. Gondoltam, kitakarítom, nehogy valaki beköltözzön. Jó volt a megérzésem, szerencsére csak 1 egérrel találkoztam.
Amikor megérkeztem, 10 fok volt a lakásban. Gyorsan beüzemeltem a Nobo-t, 5 óra alatt 22 fokra fűtött, a konyhában csak egy kis kiegészítő halogén melegítővel, ami néhány órán át besegített. A villanyóra állását persze előtte gondosan felírtam, hogy lássam, el fogok-e szegényedni tőle.
Ez persze azt jelenti, hogy a legfontosabbhoz, a boltívhez megint nem nyúltam még hozzá, csak a tűzőgépet próbáltam ki rajta. Mindegy, holnap új nap, majd akkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése