bizonyosan nem leszek, legalábbis egy ideig. Végre befejeztem azt a nyomorult boltívet. Hát mit mondjak, nem egészen úgy sikerült, ahogy elterveztem, pedig három drága napot áldoztam rá az életemből. Először felkapcsoztam az élvédőt. Nem ment egyszerűen, mert a fejem felett nehéz volt, a padlóhoz közel meg még inkább. A hasalás és kapcsozás nem jó kombó, most már személyes tapasztalattal a hátam mögött bizton állíthatom. Ez lett a vége:
Aztán jött a vastag glett. Mivel keverőszáram nem volt, egy régi habverőt fogtam be, ha tönkreteszem, akkor sem kár érte. De megúszta. Aztán felpancsoltam a glettet, a bolti tanácsadó szerint lehet akár 5 mm vastagon, de kellett is, mert különben nem fedte volna el ezt a lyukacsos valamit. Remélem, szakik nem olvassák a blogot. Nesze neked vastag glett.
Na itt jött a probléma, amire nem számítottam. Rá kellett volna simítani egy élvédő fóliát. A rásimítással nem is volt gond, csak nem maradt ott. Amikor próbáltam a glettelővel rásimítani, össze-vissza szakadt. Nosza elő a vékony glettel, megpróbáltam azt rákenni, de így sem ment. Mérgemben letéptem és kidobtam. A vékony glettel kiegyengettem a felületet, majd lecsiszoltam.
Ezután lealapoztam, majd lefestettem. Csak reménykedni tudok, hogy a helyén marad és nem válik le egy tömbben. Mert akkor a kardomba dőlök.
A végeredmény, hogy is mondjam csak, kissé rusztikus lett, de mindegy, ide tanyára jó lesz így is.
És igen, van kardom is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése