Bár most úgy tűnik, egy neverending story lesz. Azt reméltem, hogy a mostani hét végén legalább a szobákat be tudom fejezni, de nem így történt. Mivel a két szoba nagyon kicsinyke, ezért a volt tulaj a válaszfalba egy nagy boltívet vágott. Mivel ez egy faház, a közfala is farost lemez, ami kivágás után nem nyújt szép látványt.
A festékboltban részletesen elmagyarázták, hogy kell ezt megoldani. Röviden: purhab, fazonra vágás, mindkét oldalra műanyag élvédő, rászögel, vastag glett, élvédő fólia, vékony glett, lecsiszol, alapoz, lefest, elátkoz, egyszóval szívás. Hosszan le se írom, mert trilógia lenne belőle. Az élvédő törik, ahogy az ívre illesztem, bár lyukacsos, de szögelni nem lehet, tűzőgép kell, ami itthon maradt.
Bánatomban elkezdtem kifesteni a szobákat. Nade az sem úgy megy, hogy gyere buci bekaplak. Először alapozni kell, hogy nedvességet vigyünk a falra. Mire a mennyezetet lekentem, megfájdult a nyakam. Jól összekentem a merevítő léceket, amik sötétbarnára vannak festve és a szegélylécet is bepacsmagoltam. Nehéz lemosni, mert ezek nem sima lécek, hanem finoman szólva rusztikusak. Az első szálkánál kiderült, hogy hiába mentem úgy felpakolva, mint egy ószeres, tű nem volt nálam. A második napra annyira kimerültem az egész napos hengereléstől, hajolgatástól, sámlira fel-le ugrálástól, hogy enni sem tudtam. A sámli is megsínylette, nyikorog és imbolyog. Mivel még minden cuccom itthon van, így nincs hűtőszekrény sem, ezért az élelmezés is tartogat kihívásokat. Nem is maradok ott 2-3 napnál tovább. Főleg persze azért, mert ebben a korban a földön feküdni már nem annyira romantikus. A fekvés még hagyján, na de a feltápászkodás. A második éjszaka aztán kitaláltam, hogy a matracot felteszem az egymás mellé gurított padlószőnyegekre, mivel azok még nincsenek lerakva. Így olyan volt, mint egy vízágy, ha megmozdultam, de legalább könnyebben leszálltam róla.
Aztán ugye ott volt az előző padlószőnyeg kérdése, ami alaposan le volt szögelve. Mivel a múlt héten nem jeleskedtem a felszedésében, rendeltem egy szögkihúzót. Mire azonban megérkezett, pajszer-ládabontó lett belőle, mert a webshopban nem volt, amit kértem, hát küldtek egy másikat és még a különbözetet sem fizettették ki. Ezzel ugyan nem voltam sokkal beljebb, de legalább van egy jó kis önvédelmi fegyverem. Azért így már könnyebben boldogultam a temérdek szöggel és a szobák festése is elkészült, kivéve a nyavalyás boltívet.
Most persze már az lesz a probléma, hogy kell valami fűtés, mert anélkül éjszakánként befagy a hátsóm. Most még jó volt, mert 25 fokra felmelegedett a ház, igaz, hogy megint hatalmas szél fújt és éjjel zivatar is volt, de mára megint elfogadható idő lett. Csak a poloskákkal gyűlt meg a bajom, mert az ajtószárnyon üldögéltek, aztán ha nyílt az ajtó, benyomultak. Közben a kertet is művelni kéne, néhány dolgot szeretnék telepíteni, de erre most csak akkor kerül sor, ha októberben is valamennyire kitart a jó idő. Azért nem tudtam ellenállni a 80 centis ágvágó hívogatásának és letaroltam a kertben az akác surjángokat. Egy alapos sittmentesítés sem ártana. Szóval megvannak a feladatok az elkövetkezendő jó pár évre. A rövidtávú terv pedig a váll- és térdfájdalmak enyhítése, lesz keletje az Aminoerg-nek, a kézsebek kezelése, időjárás előrejelzés nézegetése, a többi pedig majd kialakul.
Huh, az a felkelés. Azt hittem bennem van a hiba, aztán egyszer egy könyvesboltban egy ismerős járt így, akkor megnyugodtam. Szóval, egy hős vagy, hogy belevágtál, s csinálod. Irigyellek érte, a merészségedért, a kitartásodért.
VálaszTörlésNincs nagyon más választásom. Vagy maradok a régi elkoszolódottban, vagy nekiállok. Erre embert nem találok. Van a faluban egy villanyszerelő, nem vagyok képes felvenni vele a kapcsolatot, semmire nem válaszol, a helyi csoportban sem segített senki. Szóval nem lesz egyszerű menet a szakmunkát igénylő javítás.
Törlés