A pénz a földön hever

csak le kell hajolni érte. Nos én megtettem, így legalább tudom, mitől fáj a derekam. Az történt, hogy elmentem kicsit sétálni, felderíteni a környéket és az út (ami igazából csak dűlő, de így jobban hangzik) közepén hosszú métereken át elszórva hevert egy maréknyi régi 1 és 2 Ft-os érme. Sejtelmem sincs, hogy kerülhetett oda, hiszen a dűlőben alig van pár ház és mostanság nem láttam senkit a környéken. Szóval felszedtem, de mivel ezeknek már nincs értékük, végigrakosgattam a kerítésen. Kíváncsi vagyok, meddig maradnak ott.

Update: ma, két héttel később még mindig ott vannak.

Beköltözésre kész

állapotba hoztam végre a fakalyibámat. Leraktam a padlószőnyeget mindkét szobában. Nyilván nem lett olyan, mintha hozzáértő csinálta volna, de a célnak megfelel. Ez persze azt is jelentette, hogy megint a földön kellett aludnom és fájdalmas volt a feltápászkodás, főleg az utolsó éjszaka, mert hiába na, az egész napos négykézláb mászkálás már nem való nekem.

A padlószőnyeggel is voltak gondjaim, de a legszörnyűbb a konyha vinyl lapozása volt. Azt vályogházas múltamból tudom, hogy a derékszög nem volt az építők barátja, de hogy egy favityillóban is ilyen problémák vannak, nem párhuzamosan futó falak, girbe-gurba szegélylécek, hepe-hupás aljzat, ez nemcsak meglepett, hanem alaposan megnehezítette a dolgomat. Rengeteg méricskélés, vagdosás, szentségelés után aztán ez lett belőle.

A bejárati ajtónál lévő purhab kupacok levágásakor szembesültem a ténnyel, hogy nemcsak fölül, de a linóleum alatt is van belőle, attól olyan buckás az egész. Nagy nehezen levéstem belőle valamennyit, miután a szögeket kifeszegettem. Nem lett tökéletes, ráadásul az egyik vinyl lap kicsit rácsúszott a másikra, felakadt rajta a szobaajtó és nem is tudtam rajta áthúzni. Majd költözés után megoldom a problémát, addig úgysem kell az ajtót becsukni. Előtte-utána: van még mit csinosítani rajta.

Mivel jó idő volt, úgy döntöttem, addig nem jövök el, amíg minden kész nem lesz. Titkon abban reménykedtem, hogy lesz idő kertészkedni is, de nem volt, mert elég lassan haladtam a felújítással és a végére már teljesen kimerültem. S nehogy egy hét is elteljen probléma nélkül, a házi vízmű is elkezdett rendetlenkedni. Még szerencse, hogy előző nap barátkoztam a szomszéddal, így jött és segített. Átmenetileg megoldódott a probléma, de mint kiderült, a kutat is Mekk mester kötötte be, szóval majd tavasszal azt is rendbe kell hozatni. Az a kis kék fejű a bűnös.

Titokban abban reménykedtem, hogy a kertben is tudok valamit csinálni, de örülök, hogy egyáltalán lábra tudok állni, annyira kimerültem. Hiába, elszoktam a fizikai munkától az elmúlt két évben. Ezért most így néz ki a kert: gyom, sitt, ághegyek.

Benéztem a kerti fészer mögé, ami a kerítés mellett van, hogy megnézzem az állapotát. Az kielégítő, azonban találtam mögé csúsztatva két heverőt. De örülök. Most a fészerben száradnak, majd lángra lobbantom őket.

Ez itt egy kutyaházként újrahasznosított hűtőszekrény. A volt tulaj itt hagyta, hátha lesz kutyám. Nem lesz.

Bánatomban körbejártam a házat, hogy miket kell feltétlenül megjavítani és örömmel tapasztaltam, hogy bár van rendes esőcsatorna, de a víz mindenhol a ház mellé folyik, nincs elvezetve. Legalább volt mit írni a Jesszuskának. Most pedig megyek és keresek egy költöztetőt.

Glettkirálynő

bizonyosan nem leszek, legalábbis egy ideig. Végre befejeztem azt a nyomorult boltívet. Hát mit mondjak, nem egészen úgy sikerült, ahogy elterveztem, pedig három drága napot áldoztam rá az életemből. Először felkapcsoztam az élvédőt. Nem ment egyszerűen, mert a fejem felett nehéz volt, a padlóhoz közel meg még inkább. A hasalás és kapcsozás nem jó kombó, most már személyes tapasztalattal a hátam mögött bizton állíthatom. Ez lett a vége:

Aztán jött a vastag glett. Mivel keverőszáram nem volt, egy régi habverőt fogtam be, ha tönkreteszem, akkor sem kár érte. De megúszta. Aztán felpancsoltam a glettet, a bolti tanácsadó szerint lehet akár 5 mm vastagon, de kellett is, mert különben nem fedte volna el ezt a lyukacsos valamit. Remélem, szakik nem olvassák a blogot. Nesze neked vastag glett.

Na itt jött a probléma, amire nem számítottam. Rá kellett volna simítani egy élvédő fóliát. A rásimítással nem is volt gond, csak nem maradt ott. Amikor próbáltam a glettelővel rásimítani, össze-vissza szakadt. Nosza elő a vékony glettel, megpróbáltam azt rákenni, de így sem ment. Mérgemben letéptem és kidobtam. A vékony glettel kiegyengettem a felületet, majd lecsiszoltam.

Ezután lealapoztam, majd lefestettem. Csak reménykedni tudok, hogy a helyén marad és nem válik le egy tömbben. Mert akkor a kardomba dőlök.

A végeredmény, hogy is mondjam csak, kissé rusztikus lett, de mindegy, ide tanyára jó lesz így is.

És igen, van kardom is.

Esőszünet után

folytatom a megkezdett felújítást. Közben otthon is volt munka, lomtalanítás, ügyintézés, szemüveg-csináltatás és egyéb elmaradt dolgok. Azért ez a lomtalanítás már kezd az agyamra menni. Most, hogy Anyukám házát ki kell ürítenünk, jöttem rá, hogy mennyi mindent felhalmozunk, aztán kidobunk, mert nincs rá szükség, nincs neki hely, másnak meg nem kell. Bár ez utóbbinak ellentmondani látszik az a tény, hogy a lomok kipakolásakor tele volt az utca sétálókkal, akik aztán ezt-azt elvittek. A legnagyobb probléma azonban az, hogy mi magunk is sajnálunk dolgokat kidobni, ezért magunkhoz vesszük, hadd örüljön az örökösünk a sok szemétnek. Gondolom, nekem is szükségem van 17 csavarhúzóra (van csavarbehajtóm), néhány kombinált fogóra, nagy mennyiségű csőkulcsra (eddig sem volt, sosem kellett még), villáskulcsra (bicajom nincs, az akkuhoz meg egyféle kell, de abból is van három). Műanyag kanna, kisvödör, nagyvödör, locsolókanna, parafa lap, locsolócső kocsi (már van egy), kétkerekű kiskocsi, harmadik kapa, lapát, fejsze (bár ez utóbbiból még egy sincs). Most fejeztem be az autó kipakolását, dugig volt ilyen mentvényekkel.

Aztán hogy el tudjam ezeket valahová helyezni, kitakarítottam a pincét. Lecipeltem 8 doboz üres befőttes üveget is, bár ki tudja, kell-e ennyi, ezek már évek óta lezárt dobozokban vannak.

Levezetésképpen meglátogattam a kerti pottyantóst, ami persze már régóta nyúlketrecként funkcionál. Gondoltam, kitakarítom, nehogy valaki beköltözzön. Jó volt a megérzésem, szerencsére csak 1 egérrel találkoztam.

Amikor megérkeztem, 10 fok volt a lakásban. Gyorsan beüzemeltem a Nobo-t, 5 óra alatt 22 fokra fűtött, a konyhában csak egy kis kiegészítő halogén melegítővel, ami néhány órán át besegített. A villanyóra állását persze előtte gondosan felírtam, hogy lássam, el fogok-e szegényedni tőle.

Ez persze azt jelenti, hogy a legfontosabbhoz, a boltívhez megint nem nyúltam még hozzá, csak a tűzőgépet próbáltam ki rajta. Mindegy, holnap új nap, majd akkor.

Folytatódik a DIY

Bár most úgy tűnik, egy neverending story lesz. Azt reméltem, hogy a mostani hét végén legalább a szobákat be tudom fejezni, de nem így történt. Mivel a két szoba nagyon kicsinyke, ezért a volt tulaj a válaszfalba egy nagy boltívet vágott. Mivel ez egy faház, a közfala is farost lemez, ami kivágás után nem nyújt szép látványt. 

A festékboltban részletesen elmagyarázták, hogy kell ezt megoldani. Röviden: purhab, fazonra vágás, mindkét oldalra műanyag élvédő, rászögel, vastag glett, élvédő fólia, vékony glett, lecsiszol, alapoz, lefest, elátkoz, egyszóval szívás. Hosszan le se írom, mert trilógia lenne belőle. Az élvédő törik, ahogy az ívre illesztem, bár lyukacsos, de szögelni nem lehet, tűzőgép kell, ami itthon maradt. 

Bánatomban elkezdtem kifesteni a szobákat. Nade az sem úgy megy, hogy gyere buci bekaplak. Először alapozni kell, hogy nedvességet vigyünk a falra. Mire a mennyezetet lekentem, megfájdult a nyakam. Jól összekentem a merevítő léceket, amik sötétbarnára vannak festve és a szegélylécet is bepacsmagoltam. Nehéz lemosni, mert ezek nem sima lécek, hanem finoman szólva rusztikusak. Az első szálkánál kiderült, hogy hiába mentem úgy felpakolva, mint egy ószeres, tű nem volt nálam. A második napra annyira kimerültem az egész napos hengereléstől, hajolgatástól, sámlira fel-le ugrálástól, hogy enni sem tudtam. A sámli is megsínylette, nyikorog és imbolyog. Mivel még minden cuccom itthon van, így nincs hűtőszekrény sem, ezért az élelmezés is tartogat kihívásokat. Nem is maradok ott 2-3 napnál tovább. Főleg persze azért, mert ebben a korban a földön feküdni már nem annyira romantikus. A fekvés még hagyján, na de a feltápászkodás. A második éjszaka aztán kitaláltam, hogy a matracot felteszem az egymás mellé gurított padlószőnyegekre, mivel azok még nincsenek lerakva. Így olyan volt, mint egy vízágy, ha megmozdultam, de legalább könnyebben leszálltam róla.

Aztán ugye ott volt az előző padlószőnyeg kérdése, ami alaposan le volt szögelve. Mivel a múlt héten nem jeleskedtem a felszedésében, rendeltem egy szögkihúzót. Mire azonban megérkezett, pajszer-ládabontó lett belőle, mert a webshopban nem volt, amit kértem, hát küldtek egy másikat és még a különbözetet sem fizettették ki. Ezzel ugyan nem voltam sokkal beljebb, de legalább van egy jó kis önvédelmi fegyverem. Azért így már könnyebben boldogultam a temérdek szöggel és a szobák festése is elkészült, kivéve a nyavalyás boltívet.

Most persze már az lesz a probléma, hogy kell valami fűtés, mert anélkül éjszakánként befagy a hátsóm. Most még jó volt, mert 25 fokra felmelegedett a ház, igaz, hogy megint hatalmas szél fújt és éjjel zivatar is volt, de mára megint elfogadható idő lett. Csak a poloskákkal gyűlt meg a bajom, mert az ajtószárnyon üldögéltek, aztán ha nyílt az ajtó, benyomultak. Közben a kertet is művelni kéne, néhány dolgot szeretnék telepíteni, de erre most csak akkor kerül sor, ha októberben is valamennyire kitart a jó idő. Azért nem tudtam ellenállni a 80 centis ágvágó hívogatásának és letaroltam a kertben az akác surjángokat. Egy alapos sittmentesítés sem ártana. Szóval megvannak a feladatok az elkövetkezendő jó pár évre. A rövidtávú terv pedig a váll- és térdfájdalmak enyhítése, lesz keletje az Aminoerg-nek, a kézsebek kezelése, időjárás előrejelzés nézegetése, a többi pedig majd kialakul.