Mindent egyszerre

szeretnék csinálni, hogy haladjak, de ez sajna nem megy. Az elmúlt 2 hónapban 6 hőhullám volt, megviselt és nem is csináltam semmit, csak épp a legszükségesebbeket. Most persze mindennel le vagyok maradva. Lassan végére értem a sitthalom áttúrásának és osztályozásának. Nem tudom, honnan került ide, de olyasmik voltak benne, ami még a környéken sincs. Most már csak gereblyézés és apritékszórás és ez is kész.

Kiszedtem egy csomó tarackot is így megtisztítva egy kis területet, mert még van régi saláta, retek és hagyma magom, amiket ilyen tájban lehet elvetni, szóval ezt tettem. A következő a kerítés mentén lesz egy sáv, mert támasznak akarom használni. Ha ki lesz gyomlálva, bevetem mustárral és olajretekkel, ami egy kicsit táplálja ezt a sovány földet. Még az epres is rendezésre vár, mert már kész dzsumbuj.

Közben a szekrényfelújítással is szeretnék haladni, mostanra már levakarásztam a kék festéket róla, úgyhogy felcipeltem a pincéből a kertbe és ott csiszoltam, mert ez iszonyú poros művelet. Két napig tartott, mire az alsó részt körbecsiszoltam. Még hátra van a polc és a fiókok. Ameddig bírtam, csiszoltam, utána pihenésképpen elvetettem a magokat, majd kijavítottam folyékony fával a szekrény hibáit és becipeltem a sufniba, mert lógott az eső lába. Azért biztos, ami biztos, az új veteményest belocsoltam, mert nem bízom nagy esőben.

Nem szoktam szinte sehová elmenni, de reggel át kellett szaladnom a szeméttel a másik utcába, mert a kukás kocsi vagy bejön vagy nem. Ma kivételesen bejött, de már mindegy volt. Mire hazajöttem, egy autó állt az udvaromban. Meghozta a szigetelő anyagot.

A tervek szerint szeptember elején elkezdődik a felújítás, vagyis a szigetelés, valamint az ajtó-ablak csere. Szívem szerint a tetőt is lecseréltettem volna, de amikor megláttam az árajánlatot 3 millióról, át kellett gondolnom a dolgot. Mivel faház, célszerű lett volna kőzetgyapot szigetelést feltenni, mert az tűzálló, de kiderült, hogy égen-földön nem lehet kapni, hiánycikk. Ekkor jött a terv, hogy grafitporos, hát az sincs, szóval marad a polisztirol. Az ablakok 120 cm szélesek, most kétfelé nyílnak, a kis tér miatt ez célszerű, de csak egyfelé nyílót lehet kapni. Meg kellett egyenként nézni, hogy merre nyíljon, mert nem mindegy, hogy a hűtőt nem tudom kinyitni, vagy ebéd közben fejelem le. Hát ez sem ment jól, mert nem volt a telepen jobbos, sőt egy nyomorult ajtót sem sikerült találni, olyan áruhiány van. Majd telefonálnak, ha lesz. Remélem, legalább a nagy szél nem fújja szét a szigetelő anyagot, különben reggel futkoshatok utána.

Ezen kívül nemigen történik semmi, augusztus 20-án a közeli csatorna parton volt nagy tűzijáték, a kutyások "örömére".

Kerti körkép

Ebben a hőségben csak este 7 körül megyek ki a kertbe locsolni. Mivel nincs sok növény, így hamar végzek. Utána megnézem alaposan mindegyiket, hogy kell-e valamilyen gyors beavatkozás.

A paprikák növögetnek, a kápiáról már ettem két kicsit, a paradicsompaprikák kissé gyanúsak, mert nagyon kaliforniai alakjuk van. Pedig az eladó esküdött rá, hogy pritamin. A saját február 24-ei vetésemből 2 db maradt meg, az egyik már normál méretű, most kezd virágzani, a másik kb. 5 cm magas, szép, egészséges növény, csak nem nő semmit. Meghagyom, lássam, mi lesz a vége.

Egyik reggelre a karalábék levele csupa lyuk lett, az egyik alá néztem, fürtökben lógtak a hernyók rajta. Kaptak a pofájukra, remélem, a karalábé azért rendben befejesedik.

Az uborkából volt 3 féle maradék magom, azokat pohárban neveltem, most már szépen felfutottak a kerítésre, van rajtuk virág is bőven, az alsó leveleik pedig sárgulnak, ezt egyik évben sem tudom megakadályozni. Viszont valamelyik fajta nem terem, csak tudnám melyik, mert a tasakokat előrelátóan kidobtam. Ez persze azt jelenti, hogy még egy üvegre való sincs egyszerre. Mivel szeretnék néhány üveggel télre is eltenni, már háromszor vetettem új adagot, ezúttal rögtön a földbe. Az első kelés már szépen kapaszkodik a támaszra. Tegnap a másodikhoz is kihúztam a zsinórokat.

Retekből már a második vetést fogyasztom. Vettem mókás 3 színűt, finomak, csodálkozom, hogy ebben a hőségben milyen jól bírják. Most néztem a piros hónapos retkeket is, azok is 2-3 napon belül jók lesznek.

A paradicsomok nagy részén már van bogyó, a kérdés, beérik-e, mert még kicsik és zöldek. Viszont néhány hibásat már le kellett szednem. Korábban ilyet nem tapasztaltam, igaz, hogy július elejétől mindig volt érett paradicsomom, most meg....

A májusban elvetett lila krumplikból most egy újabb kihajtott, így a 20 db-ból összesen 4. Lehet, hogy még decemberben is lesz újkrumplim, ha ez így megy tovább.

Májusban eldugdostam néhány gerezd fokhagymát. 1 db kelt ki belőle, azt valamelyik nap felszedtem, mert kellett a főzéshez, de nem volt befejesedve. Az ízével és illatával nem volt semmi baj. Pár hete újabb néhány kelt ki és valamelyik nap is láttam egy újabbat kibújni. Mintha Kínáig nyomtam volna le a gerezdeket. Balra néhány cukkini kelt ki régi magokból, jobbra pedig a harmadik vetés uborka.

A kukorica is kezd beérni, már ettem egy csővel a 3 féle holland vetőmag legkoraibb fajtájából, finom volt. Ezt pohárban neveltem. A két későbbi fajtából 7-7 szemet vetettem helyre, egy sem kelt ki. Vagy lehet, hogy majd 2 hónap múlva?  Viszont a különleges lila nem volt hajlandó beszínesedni, a csövek is foghíjasok.

Ezeken kívül van még sárgadinnyebozót dinnye nélkül és némi cékla, ami másodszorra már kikelt. A saláták továbbra is sztrájkolnak. A különleges magokból, amiket vateráztam, a két paprika nem nőtt meg, a bab és a menta ki sem kelt, pedig kétszer is próbálkoztam, a mogyoróból 6 szemet kaptam, 1 maradt meg, most egy kis bokor formájában figyel, de nőni ez sem akar. Ezen kívül már csak az elszabadult epres van, aminek rendbehozatalát csak halogatom, mert ebben a hőségben használhatatlan vagyok.

Valamelyik nap ásatást folytattam a ház melletti "virágoskertben". Nőtt benne valami levél nélküli akármilyen amarilisz, de hogy hogy került oda, az rejtély. Viszont volt egy csomó akáctönk, amiben állandóan megbotlottam és mivel hamarosan kezdődik a felújítás, így nem maradhatott. Ezért egy szép és meleg délutánon nekiültem és kiástam amennyire lehetett, aztán baltával és ágvágóval jó mélyen kivágtam. Az ásatás során 3 féle virághagymát is kiszedtem, nem tudom, mik lehetnek, mert nem volt belőlük semmilyen növény. Egészségesnek látszanak. Ezeket is elteszem a majd kiderül csoportba.

Most ülök a 33 fokos "hűvös" szobában és számolom a napokat, amikor már vége lesz ennek a hőségnek. Ez az ötödik hőhullám. Már elegem van belőle, nem tudom, miért most kellett hőségrekordot dönteni az öreg kaporszakállúnak, mikor itt  vagyok egy szigeteletlen faházban. Ezért még számolunk nyavalyás.

Kések bűvöletében

Pár évvel ezelőtt be kellett mennem az akkor még Fiumei úti Nyugdíjigazgatósághoz és a kapuban nagyon szigorú biztonsági ellenőrzés volt. Az őr nézegette a monitort a táskám előtt, aztán megkérdezte, hogy van-e nálam kés. Először megdöbbentem, aztán eszembe jutott, hogy persze, van nálam egy pici svájci bicska, amin van olló, körömreszelő és valamiért narancshámozó, na meg persze két kés is. Szóval le kellett adnom. Némi elégedettséggel nyugtáztam, hogy nemcsak én vagyok csodabogár, mert a szomszéd kapunál egy fejkendős nénike szatyrából egy méretes konyhakés került elő. Szóval úrinőnél mindig legyen kés, ezt a szabályt azóta is szigorúan betartom.

Egyébként a kések a családban mindig nagy figyelmet kaptak, néha családi perpatvar tárgyát is képezték. Édesapám késes-ollós cégnél dolgozott, s mivel a 60-70-es években még nem volt ilyen széles választék az üzletekben, a késeket a cégnél csinálta meg, a főnök engedélyével természetesen (az első tv-nk antennája is így készült). Nagyapám télen disznóvágásokon való böllérkedéssel foglalkozott, de abban az időben természetesen otthon is tartottunk és vágtunk disznót, mert ugye a húsellátás sem volt éppen kielégítő. S ha már disznóvágás, akkor kell oda mindenféle formájú kés, külön a szúráshoz, a kaparáshoz, a felvágáshoz, csontozáshoz és még ki tudja mihez. Külön késünk volt a kenyérvágáshoz, mert a húsos késekkel tilos volt a kenyérre menni. Nem akarom mondani, hogy kb. egy machete mérete volt, mert akkoriban még 3 kilós cipót sütött a pék, amit nem lehetett akármivel szeletelni. Voltak kisebb kések is a zöldségpucoláshoz, meg persze az étkezéshez. Szinte mindenkinek megvolt a saját kis kése, így aztán minden terítésnél lehetett morgolódni, ha  más kés került a terítékünkhöz. Aztán volt néhány különlegesebb darab, bicska, agancsnyelű és társai.

Apukám egyetértett Matulával, hogy nem lehet valami életlen kusztorával nyiszatolni, így időnként levonult a pincébe a késekkel és megélezte őket, eleinte kézi hajtású köszörűkövön, később egy kis kompresszorral motorizálta a műveletet. Aztán körbejárt a házban és mint egy rendes vásári kikiáltó, közhírré tette, hogy kést élezett, mindenki vigyázzon az ujjaira. Másnap aztán szinte mindig arra jött haza a munkából, hogy nagyanyám egyik ujja be van kötve.

A 70-es években, amikor nekem is lett külön háztartásom, akkor kaptam egy saját, többcélú kést. Amikor átnéztem a velem költöző darabokat,  panaszt tettem, hogy az ollóm nem fog rendesen. Apukám ezt személyes sértésnek vette, az nem lehet, hogy az általuk gyártott olló így viselkedjen, fogta a corpus delictit és munkatársai orra alá dörgölte hanyag munkájukat. Na ők sem hagyták magukat, jól megnézték a bűnjelet és megállapították, hogy nem ott készült. Apukám hazatérve nyomozást rendelt el, hogyan eshetett meg az a szégyen, hogy idegen olló került a háztartásunkba. Az eredményre nem emlékszem, de persze a migráns ollót is megigazították a kollégák és megélezték. Ez kb. 1977-ben volt. S hogy mennyire jól sikerült, mutatja, hogy az olló a mai napig is szépen zár és vág, s szolgál a kertben a kötözőzsinórok vagdosásánál. Sőt még azt is túlélte, hogy egyszer hónapokra a kertben ragadt, mert nem elég csillogó és nem vettem észre.

Ez itt a késgyűjteményem egy része, persze nem mind Apuka-féle, csak jobbról az első négy. Az elsőt kaptam személyre szólóan. Az agancsnyelű csak úgy készült, mert szép, a bicskát Anyukám kapta ajándékba a hetvenes években, a negyedikből pedig kettő van, az egyik otthon, a másik a nyaralóban, ezt használom leggyakrabban az ételek előkészítésekor zöldséghez, húshoz. Ezek is külön nekem készültek a 80-as évek elején, amikor új lakásba költöztem. A kések érdekessége, hogy egyik sem rozsdamentes, így használat után azonnal el kell mosni és törölni. Itt-ott látszik, hogy ez nem mindig történt meg.

A vadászkés nem régi szerzemény, ajándékba kaptam, a két svájci bicska céges ajándék volt két különböző cégtől, s mivel mindkettő svájci cég, hát ugyan mit ajándékozhattak volna? De ezek is a 90-es évek elején kerültek hozzám. Persze vannak modern késeim is, chef kés, recés kenyérvágó kés, kerámia pengéjű kés, stb. de azok valahogy személytelenek, nem nőttek annyira a szívemhez, mint ezek a régi darabok. Egyébként is különös vonzódás köt a késeken kívül az evőeszközökhöz is, talán azért, mert egykor az egyetlen magyarországi evőeszközgyárnál dolgoztam, szintén a 90-es években. S az a gyár abból a cégből vált ki, ahol korábban az Apukám dolgozott. Hát valahogy így érnek körbe a dolgok. Kár, hogy mindegyik már csak múlt idő, a cég is, a gyár is és Apukám is.

Versenyfutás a hidegfronttal

Azért van abban valami bizarr, hogy két napja még vizes abroszba csavarodva próbáltam túlélni a napot, tegnap este pedig elő kellett venni még egy takarót, mert fáztam és nem tudtam elaludni. Igyekeztem is kihasználni a hűvösebb időt és haladni az előkerttel. Sajnos ott nemcsak gyom van, hanem egy szapora cserje, amit közönséges Mahóniaként azonosítottam gugli barátomnál. Szóval Mahónia kezd elterpeszkedni az egész kertben és sajnálatos módon rizómáról szaporodik, tehát ásás és tépkedés az ellenszere.

Itt még csak hagyján, mert hozzáférek, de hogy a fészer mögül hogy fogom kiásni, az még kérdéses.

De van belőle a kert többi részében is bőven.

Nagyjából sikerült visszaszorítani az előkertben a bozótost és feltöltöttem a faaprítékkal. Most már nagyjából elfogadhatóan néz ki.

Azt gondoltam, az apríték elég vastag lesz a gyomok elnyomására, de tévedtem. Még három hét sem telt el, máris jó sok gyom van a területen. Ráadásul ezt kézzel nem is lehet kiszedni, mert tele van szúrós fenyővel, ami szárazan is beleáll az ember kezébe.

A kertrendezés jó dolog, de néha azért lelkiismeret furdalásom van, mert a nagy rendezkedésben ennek a kis fickónak a búvóhelyeit számolom fel. Pedig nagyon kedves volt, megengedte, hogy egészen közel menjek hozzá és lefotózzam. Ha mégis csajszi lenne, akkor bocsi. (Valamelyik nap a kertben találkoztam egy kis békával is.)

Megkezdtem az utolsó sittkupac felszámolását. Sajnos a tetején volt egy csomó szúrós ág és nem kevés fenyő tűlevél, amitől még kesztyűvel sem tudtam a köveket megfogni, mert össze-vissza szurkáltak. Kénytelen voltam előbb leégetni, hogy a kupacot szét tudjam szedni.

Korábban letakartam a kert egy részét néhány szőnyeg- és  pvc-darabbal, mivel azóta már eltelt három hét, most felszedtem. Érdekes, hogy a szőnyegek alatt elsárgult a fű, a pvc alatt pedig élénk zöld maradt. Egy hét múlva újra betakarom, és figyelem tovább, mi történik.

S mivel a hűvös időt nemcsak kertészkedésre kellett kihasználni, hanem főzésre is, még a nagyi húsdarálója is előkerült.

Semmi nem halad

ebben a hőségben. Mivel a ház is nagyon felmelegszik dél körülre, így csak a legszükségesebbeket végzem el, mint például a locsolás. Ha néha-néha kicsit szelesebb és borult az idő, akkor lefúrok néhány paradicsomkarót. 

Mivel egy részük még sosem volt használatban, kellett rájuk fúrni lyukakat, mert különben a kötöző zsinór lecsúszna rajtuk.

Mivel nemcsak paradicsom mellé kerülnek, hanem ezek tartják az uborkát is, így a lyukakat is nagyjából egy helyre kellett fúrni.

Lassan mindegyik a helyére kerül.

Miközben lefúrtam a karók helyét, gyomláltam is, hogy ne fáradjak el nagyon egyfajta munkában. Közben persze megigazgattam a növényeket is. A paprikák még nem virágzanak, a paradicsomok igen, de alig kötött termést, szóval locsolgatom a szép zöld növényeket. Nem is tudom, hányszor vetettem salátát, legalább 4 félét, egy szem nem kelt ki. Az első adag retket már felszedtem, jó része persze ebben a hőségben nem fejesedett be, de azért ettem párszor belőle. Az első adag uborka, amit pohárban neveltem, most kezd teremni, de érdekes módon nem mindegyik fajta. A karalábé úgy tűnik, most kezd fejesedni, s kikelt a másodvetés cukkini és cékla is. A helyre vetett kukorica, pedig volt kétféle is, egy szem sem kelt ki, amiket előneveltem pohárban, most bajszosodnak. A májusban elvetett 20 szem lila krumpliból 1 kelt ki, most láttam, hogy újabb két kis bokor is van, nem tudom, eddig mit csináltak a földben. A hagyma silány, a fehér hagyma alig kelt ki, bár gyanús, hogy néhányat két ágyással odébb találtam meg a föld felszínén. Szóval idén csekélyke terméske lesz, így nem izgatom magam miatta.

Persze vannak szemtelen egyedek, akik élvezik munkám gyümölcsét és porfürdőznek az epernek előkészített ágyásban.

A madarak elég érdekesek. Először voltak cinegék. Aztán amikor kivágattam a fákat, tele lett minden vadgalambokkal, figyeltem őket, ahogy köröznek a szúrós nem tudom milyen olajfa körül és végül leszállnak rá. Aztán a földön keresgéltek hosszú ideig, nem tudom mit, vagy a villanydróton üldögéltek. Pár nap után eltűntek. Most minden tele van verébbel. Ha kimegyek a teraszra, a mellette lévő bokor fele elszáll.

Ha este még rá tudom magam beszélni egy kis talicskázásra, akkor fogyasztom az ágdarálék kupacát és teregetem a sufni mellé.

Az előkertet is elkezdtem, de még nem sikerült befejezni. A kardvirágokat is locsolgatom, mert nem akartak virágozni, most már látok 1-2 kezdeményt. Eredetileg mind lila volt, kíváncsi vagyok, megmarad-e a színük.

A héten szert tettem egy kis segédre, ez fér be a fürdőszobába. Ez egy kis kemping mosógép centrifugával.

Egyik délután pinceprogram is volt, megint kapargattam a konyhaszekrényt. Már csak az ajtók vannak hátra.

Tegnap estefelé, amikor éppen a hátsó kerítés mellett gyomláltam, szörnyű élményben volt részem. Ott egy ház áll, raktárnak használják, aminek a háta mögé a szomszédom dobozokban hulladék fát halmozott fel, ami egyszer leborult és azóta is úgy van. Van három pulija, s mivel több kert is az övé egymás mellett, nagyokat szoktak vágtázni végig a kerteken és jól megugatják az ott elhaladó autókat. Amint ott üldögéltem, hallottam, hogy a kutyák megint vágtatnak, de ezúttal berontottak a dobozok közé. Nem tudtam, mi ütött beléjük, aztán meghallottam a kétségbeesett macskanyávogást. Persze hiába kiabáltam velük, elintézték a szegény párát. Nem nagyon értettem, mert pont egy polc mellett történt, tehát amikor meghallotta a csörtetést felugorhatott volna. Amikor a tulaj kijött és előhúzta a tetemet, láttam, hogy az az idős macska, amelyik régóta itt él, szóval ismernie kellett a terepet. Vemhes volt, talán helyet keresett az elléshez. Szomorú zárása volt a napnak.