2017. április 21., péntek

Fagyos reggel

köszöntött ránk. Ez fogadott ma reggel:



Mivel 9-kor kászálódtam ki az ágyból és a napsütésben gyorsan emelkedik a hőmérséklet, így a kertben csak az árnyékos részen fedeztem fel a fagy nyomait.



A hordóból kicsepegő víz is egyértelműen megfagyott.



A saláta is furcsán néz ki, de elvileg ennek ki kellett bírnia. Remélem ő is tudja.



A hó ledöngölte a lestyánomat.



Az úgyis csak később derül ki, hogy a fagy mekkora károkat okozott a gyümölcsösben. A veteményesnek nagy valószínűséggel nem ártott, mert még csak hagyma, retek, borsó és saláta van benne.

2017. április 19., szerda

Szép kis kilátás

Nem, ezek a fotók nem télről maradtak a fényképezőgépben. Ma erre ébredtem.



Hajnal óta sűrű pelyhekben szakad a hó. Fagy nincs, mert az autóról folyamatosan csúszik le a hó, de azért ez nagyon durva. Már legalább 2 cm esett (megmértem a kerítés tetején).









Most aztán a szó szoros értelmében hóhányó leszek.

Terméskilátás

Úgy gondoltam, lefotózom a virágzó fákat, aztán majd összevetem, mennyi termés lett belőle. Úgy látom, a szeder bokorra nem kell fotót pazarolnom, mert kiszáradt.



Ez a szilva. A törzse már nagyon rossz állapotban van, de úgy látszik, még van benne erő.



Ez az öreg őszibarack. Ennek sincs jó állapotban a törzse, de még elég sok virág van rajta.



Ezek a magról nevelt őszibarackok. A kettőn van 1 db virág.



A cseresznyéken is egész sok virág van, majd meglátjuk, hogyan vitézkednek a terméssel.



Ezt valahogy még korainak találtam, de hát ki tudja.

Persze voltak más kilátások is ebben a szeszélyes áprilisi időjárásban. Ez a veri az ördög a feleségét effektus:



Aztán meg szivárvány lett Putrifalva felett. Ez vajon jó előjel?


2017. április 13., csütörtök

Célszerszám

Mivel ez a bútorfelújítás finoman szólva is a szívás kategóriában játszik, hát törtem a fejem és végre megjött az ihlet. Megboldogult Édesapám mielőtt nekiállt egy munkadarabnak, hosszasan készített hozzá célszerszámot, hogy utána könnyebb dolga legyen. Na én is követtem ezt a példát és eszembe jutott, hogy van itthon egy kis szilikonkaucsuk tömítő ragasztóanyag, ami bár egyidős az évszázaddal, azért még kenhető. Készítettem egy kis prototípust és amikor működött, hozzáláttam a megfelelő mennyiségű célszerszám legyártásához.

Először is kerestem egy szépen legyalult és egyik oldalán pácolt (ennek semmi jelentősége) lécdarabot, amit megfelelő méretűre felfűrészeltem, majd fejszével felhasogattam, mint a gyújtóst.



Minden oldalára, de csak az egyik végére ragasztottam csiszolópapír csíkokat, így ezekkel fogom majd a csiszológép számára hozzáférhetetlen helyeken lecsiszolni, mert az ujjaimat nagyon igénybe vette volna ez a munka.



Most nagyon elégedett vagyok magammal:-)

2017. április 12., szerda

Botcsinálta bútorrestaurátor

Ez volnék én. Télen sok időm volt, így elmorfondíroztam rajta, milyen gáz az már, hogy ha vendégek jönnek a putriba, csak két széknek mondható alkalmatosság van, amin az ebédlőasztalhoz lehet ülni, a többieknek meg csak műanyag kerti szék jut. A gondolatot tett követte, azaz vaterázás. Ezeket a szörnyűségeket sikerült szereznem.



Kicsit nosztalgiából vettem meg, mert nagyszüleimnek is ilyen volt, igaz nekik sem volt 4 db, mint ahogy nekem is két helyről kellett összeszedni. Most, hogy jobban megnéztem őket, nem is egyformák. Ez a három egy helyről érkezett, ezek egyformák, de a negyedik csak nagyon hasonlít. Hiába kutattam a neten, egyelőre nem találtam a magyarázatát. Ezeken a székeken alul csak egy kézzel írott név van, a negyediken pedig találtam gyártói jelzést, Debrecenben készült. Az eltérések persze aprók, csak egymás mellett lehet észrevenni.

Nem nyúltam hozzájuk, amíg az asztalos meg nem nézte és el nem igazított a teendőkről. Elég jó állapotban vannak a korukhoz képest, csak a szokásos törések a hajlított alsó rögzítőn. Azokat szépen meg lehet ragasztani, rögzítőt kell rájuk tenni és kész. Ami azonban sajnálatos - rám nézve - hogy a régi, kopott pácot le kell róla csiszolni. A sok hajlított rész miatt ez jó sok ideig fog tartani, mert géppel jóformán csak a lábak egy részét és az ülés oldalát tudtam lecsiszolni.


Az első kihívás, hogyan rögzítsem, hogy ne mozogjon. Ez csak egy félmegoldás. A másik nagy probléma, hogyan csiszoljam a hajlított részeket. Egy szakcikkben azt javasolták, hogy egy kis lécre ragasszuk fel a csiszolópapírt és azzal csináljuk. Nincs itthon ragasztó, s mivel tökfej vagyok, ma elfelejtettem venni, amikor bevásárló körúton voltam. Így marad a nyűglődés.


Két nap után még itt tartok az első székkel. Nem lesz rövid menet, mire lesikálom.

2017. április 7., péntek

Ágdarálás

volt a mai program. Előtte két napig készítettem elő az anyagot, felvagdaltam olyan méretűre, amit gond nélkül el tud nyelni a gép. Ezek főleg az őszibarackfákról levágott ágak.



A többi vegyes, ribizli, málna és jó pár elszáradt homoktövist is ki kellett vágnom. Megritkítottam a szomszédból átnyúló bodzát is.



Ez a bodzaág benőtte a kerítést, ki sem tudtuk szabadítani.



Ezután jött Dönci, a daráló és mind felfalta.



Ennyi lett belőle. A vékonyabb ágakat nem darálta le csak megcsócsálta. Nem baj, így is jó lesz.



Ezután az apróbb maradékokat összesöpörtem és gyújtogattam, mivel ma van égetési nap.


Ezzel tulajdonképpen a tavaszi munkálatokat befejeztem. Ezután már csak a szinten tartás, vetés és csinosítás van hátra. Ez most azt jelenti, hogy minden este körbejárok a holland kapával és amelyik gyom túlélte a rotát és a gereblyét, azt most kikapálom.


Emiatt most ilyen rondán néz ki, ráadásul a környék összes macskája is idejár hemperegni. Majd ha kiszáradtak, még egyszer elgereblyélem és kész.

Végre a ház előtti kis kertrészt is kitakarítottam. Az mindig mostohagyerek, utolsónak marad, mint a legkevésbé fontos rész.


Két hete vagyok itt, akkor még a bazsarózsák ki sem látszottak a földből, most meg már így néznek ki:


Hiába na, itt a tavasz, még akkor is, ha tegnap meg ma jó hideg volt. De legalább a darazsak nem kellemetlenkedtek. Akármit csinálok, bebújnak a konvektorok kéményén és nem győzöm őket lemészárolni.


2017. április 3., hétfő

Lassan

tavaszodik én pedig lassan végzek a kertrendezéssel. Mármint a legfontosabb rotálással és talajelő-készítéssel. 



Persze azért még lenne mit tenni, pl. a bokrok alját is gyomtalanítani kéne és a sok levágott ág is felaprításra vár. Na de lesz még rá idő, úgy sejtem.



Próbálom visszafogni magam ebben a melegben a további vetéstől, mert szerintem még csalóka, lesz itt még hideg. A szomszéd néninek már virágozott a borsója, de ebben a hőségben ledobta a virágokat. Hiába na, nemcsak a hőmérőt, hanem a naptárt is nézni kell. Azt tervezem, hogy az uborkát és a sárgadinnyéket csak a hónap második felében fogom pohárba vetni, így a májusi fagyos szentek után ki is fogom tudni ültetni.



Az első tavaszi virágok még csak most óvakodnak. A bal oldali fehér karó tövében még a hóvirág maradék van. Virág már nincs rajta, de a zöld még csak most kezd fonnyadozni.



Ez valami korai jácint, a szomszédasszonytól kaptam. Ez is most virágzik még.


A pikírozott paradicsomok is lassan szaporodnak. Most igyekszem szigorú lenni és csak az erős palántákat tartom meg, nem kell nekem hatvan tő paradicsom, mert aztán nem tudok majd mit csinálni vele. (A nárciszt véletlenül lekapáltam.)

Szóval lassan haladgatok, szó szerint is, mivel lesántultam és mivel nem pihentetem eleget, így az is lassan javul. Egy nyugdíjas panaszai. A többi bosszúságomat már meg sem említem...