2018. október 14., vasárnap

Életünk lomjai

Anyukám végre eldöntötte, hol szeretné leélni élete hátralévő részét. Ez azonban azt jelenti, hogy költöznie kell. 1992 óta él ebben a házban, ahová Édesapám halála után költözött, akkor még a testvéremmel, mára már ő nem ott él. Annak idején egy hatalmas házból jöttek ide, azt hiszem, egy hétig lomtalanítottam, szinte mindent kidobáltam, tettek is emiatt évekig hányást a szememre. Mivel épp lomtalanítás lesz, így testvéremmel megragadtuk az alkalmat és amit lehetett, kipakoltunk. Én személy szerint sokkal több mindent kidobtam volna, de kisebbségben voltam a szavazásnál. Na meg már mindenki unta a dolgot.



Először szétválogattuk a cuccot anyagminőség szerint: fa, fém, bútorok, műanyag, stb. Mivel a családban volt lakatos, esztergályos, autószerelő, így ezen szakmákhoz kapcsolódóan jó sok minden összegyűlt, jó lesz majd valamire felkiáltással. Egy csavarboltban nincs annyi különféle csavar, mint nálunk, a használt autóalkatrészekről nem is beszélve. De Anyukám is nagy gyűjtögető konyhai kacatok terén. Amikor nagyjából szétpakoltunk, elszörnyedtünk, mennyi minden gyűlt össze és melyikkel mit csinálunk, mert sajnos lomtalanításba nem minden dobható ki.



Sajgó testrészekkel rogytunk le egy székre a romok felett azon tanakodva, vajon melyik kupacot kivel vitessük el. Ekkor azonban ránk mosolygott a szerencse egy hulladékfelvásárló személyében. Gyors megállapodás, nem kérünk érte pénzt, de mindent eltakarít. Nagy boldogan belement, csak akkor remegett meg a térde, amikor meglátta, hogy mit jelent a minden. Többek között egy 45 cm széles, 200 kg-os kazán kicipelése a kazánházból két lépcsőn és egy 50 cm-es ajtón. Hatalmas küzdelem után azonban mégis sikerült megoldani, mindannyian fellélegeztünk, a többi ehhez képest gyerekjáték volt. Ők cipekedtek, mi pedig egy sámlin ülve irányítottuk őket, hol vannak még újabb ládák tele vassal. Éjjel így is alig tudtam aludni, mert fájt a vállam és a derekam.



Ez volt a neheze, az aprajával másnap már könnyen elbántunk. A 90-es években testvéremnek volt egy Wartburgja. Most találtunk hozzá egy csomó alkatrészt. Épp kárpálódtam, hogy ezeket miért nem dobtuk ki tegnap, most mi a fene lesz vele. De tesóm lazán megszólalt, az a Wartburg bizony még ma is fut, sőt a közelükben lakik, majd megkérdezi a tulajt, nem kell-e neki. Hát így megy a körforgás.

Úgy tekintek a költözésre és a selejtezésre, mint egy folyamat részére, amikor a változás valami jobbat hoz. A saját háztartásomban kevés lom van, mert állandóan selejtezek, meg a költözések is megkövetelik ezt. Kevés tárgyhoz ragaszkodom, nem gyűjtögetek, ami nem kell már vagy nincs értelme, mint például a 30 évvel ezelőtti nyaralások százezer fotójának, azok mennek. Anyukám azonban nem így van vele. Neki minden egyes kidobott darab érték, nemcsak pénzben, hanem úgy érzi, benne van az egész élete, de legalábbis az elmúlt 25 év munkája. Egyszer majdnem el is sírta magát. Talán nem esett neki jól, hogy a fél életét kidobjuk, de sajnos van az a helyzet, amikor nincs más megoldás. Csak remélni tudom, hogy idővel megnyugszik és nem szakad meg a szíve, mert most ezt érzi. Hááát.... azért erős kétségeim vannak.

2018. szeptember 3., hétfő

Életjel

Nagyon kedves, hogy ennyien érdeklődtök hogylétem felől és követtétek putrim történetét. Ahogy az lenni szokott, semmi sem úgy alakult, ahogy gondoltam vagy elterveztem. Nagy öröm, ha a szülők magas kort érnek meg viszonylag elfogadható egészségi állapotban, azonban sok mindent nem lehet tőlük 80 felett elvárni, pl. hogy belássák, nem bírnak annyit, mint 60 évesen vagy hogy segítségre szorulnak, ezért változtatni kell eddigi életükön. S ha ez utóbbit még be is látják, dönteni akkor sem képesek, vagy mint az én Anyukám, hetente háromszor hoz végleges döntést, persze mindig mást. Úgyhogy 3 éve nem jutunk sehová. De mivel szellemileg még ép, így nem kényszeríthetek rá semmit, meg nem is akarnám, szóval várok, hátha egyszer valamelyik megoldás mellett mégiscsak elkötelezné magát.

Addig marad az első emeleti körfolyosón kertészkedés. Van 25 tő uborkám.


Már harmadszorra szedtem belőle, ami szép teljesítmény ahhoz képest, hogy július elején vetettem. Nagyon kell figyelni, mert ezek a kis ládák gyorsan kiszáradnak. A nagy hőségben naponta háromszor is meg kellett locsolni, mert kókadt le szegény.



Vetettem 2 fajta tépősalátát és jégsalátát is. Reggelenként legelek belőle a szendvicsemhez.



Próbaképpen néhányat külön ültettem, de egyelőre nem látom, hogy jobban fejlődne, mint a ritkítatlan.



Vetettem fűszernövényeket, bazsalikomot, majorannát, zellert, petrezselymet. A bazsalikomot már nagyrészt letaroltam a paradicsom befőzéskor.



Mivel közel a Lehel piac, sokszor ellátogatok oda, így aztán befőzés is volt jócskán: paradicsom, uborka, lekvárok. Kaptam almát és körtét ismerősöktől, de mivel nem voltak szépek, azokat megaszaltam. Így aztán lassan megtelik a kamrapolc.




Persze a saját kertben termelt javakról nem szeretnék lemondani, így nézegetem a lehetőséget, hol vehetnék egy kisebb házikót, esetleg nyaralót, ahol termelgethetnék magamnak. Szóval tervek vannak, meglátjuk mi lesz belőle.

2018. április 19., csütörtök

Itt a tavasz

Igaz, tavaly is így kezdődött, aztán lett nagy hűhó és nem lett szinte semmi gyümölcs, a dióról nem is beszélve. Az utóbbi két évben errefelé nem volt diótermés. Reméljük, ez az év más lesz. Mindig ezt reméljük, aztán...






2018. április 10., kedd

Indul a putriszezon

Minden kezdet nehéz, de azért mégiscsak eljött a nagy nap, ebben az évben először a putriban. A mezőgazdasági munkákkal jó nagy lemaradásban vagyok, úgyhogy először a fáknak estem neki, metszés, majd az imént befejeztem a lemosó permetezést. Talán még épp időben, mert a rügyek az utóbbi napokban rohamléptekkel duzzadtak, igaz, még semmi sem virágzik, de a sárgabarack 1-2 napon belül biztosan megkezdi.

A kert csupa gyom, hiába hagytam itt nagyjából rendben novemberben. De hát ez van. Már megkezdtem az "ágyások" gyomtalanítását, merthogy igazi ágyások nincsenek. Középen, ahová ősszel a leveleket szórtam, nem olyan rossz a helyzet, de a széleken, az árok- és patakparton sűrű a gyom.



Az előkertet már kitakarítottam és tavaly ősszel próbáltam szépíteni is, most így néz ki. Rozsdinak is tetszik.


A ház végében is van néhány tő virág, próbálom a gyom alól kiásni. Ezeket a házzal örököltem, soha nem szedtem fel, minden évben kihajtanak.



Az epreseket is kigyomláltam már, ekkor tűnt elő a tavaly ősszel tövig vágott petrezselyem és zeller. Legalább van a levesbe friss, nem kell a szárítottat használni. Néhány fokhagyma gerezd is benne maradhatott a földben, mert itt-ott van néhány tő.


A bab-uborka támasz viszont megadta magát, a nagy szélben összeomlott, úgyhogy azt sajnos fel kell számolnom.


A szomszéd még most kezd rotálni, a gazdaboltban pedig rengetegen álltak sorba borsó, hagyma és cékla vetőmagért, szóval talán ezeknek sem késő még. Ha meg késő, akkor így jártak.

2018. március 5., hétfő

Megkezdtem

az előkészületeket a 2018-as gazdasági évre. Elvetettem néhány fajta paprika és virágmagot. Először is remélem, hogy kikelnek, aztán meg lesz elég fény, hogy megerősödjenek. Egyelőre a konvektoron főzöm őket letakarva.



2-án, azaz pénteken vetettem, már néhány virág a bal felső sarokban kibújt, a paprikák még hezitálnak vagy csak több időre van szükségük.



Mivel van időm, így nemcsak magokat főzök, hanem újabb adag felvágott is készült a sonkaprésben. Ez eredetileg zalai felvágott lenne - kis hibával. Túl sokat tömködtem bele és a tömörítő toldat rágyógyult a kész anyagra.



Ez már ízre rendben van, csak az állaga nem olyan, mint amit megálmodtam. Talán azért, mert háztartási körülmények között nem lehet elég sima alapmasszát előállítani, ezért a végeredmény kicsit keményebb a vártnál. Mivel sertéscombból van, az is hozzájárulhat az állagához. Pontosan a nem megfelelő darálók miatt nem mertem vegyesebb hússal próbálkozni, nem lett volna elég sima és egynemű a massza. Na ezen még majd dolgozom.


2018. február 20., kedd

Pakkot kaptam

Megérkeztek azok a vetőmagok, amiket nem tudtam máshol beszerezni. Mivel időm nagy részét a putriban fogom tölteni, elhatároztam, lesz virágoskert is, mert mégis hogy néz az már ki, hogy a házam előtt csak gyom nő.


Szóval lassan el kell kezdeni a palántanevelést. Kellene, ha nem ez lenne.



Ilyen időben nem érdemes még elkezdeni, mert ha kikeltek, nem lesz elég fény. Nna megyek, kiásom az autót a hó alól.