2017. március 23., csütörtök

Lemaradva

Lemaradva? Hát néhány dologban biztosan, főleg ha a palántanevelést nézzük. Itt tartok: pedig csak 1 héttel később vetettem, mint szoktam, tehát most március 16-án. Talán a paprikáknak már kissé késő, persze május végéig még van idejük, már ha egyáltalán kikelnek. Most a konvektoron fetrengenek.



A megszokott kis fényképezőgépem javíthatatlanul végezte a kukában, ezzel meg még küzdök. Na de lényeg a lényeg, megérkeztem a putriba, remélhetőleg egy hosszabb időszakra. A nagy hidegek ellenére láthatóan nem fagyott szét semmi, a házzal is nagyjából minden rendben van. Csak egy helyen ásták alá a hangyák, úgyhogy első tevékenységem a tömegmészárlás volt. "Örömmel" tapasztaltam, hogy a házat körbeszarták a nyestek. Gyorsan átnéztem a tetőt, és azt az egy lyukat, amit egy tuskóval ékeltem ki, valahogy kibontották, de kívülről befelé, mert a tuskónak nyoma veszett. Elképzelni nem tudom, hogyan sikerült annak a kis állatnak ezt véghezvinnie. Szóval azt is gyorsan betömtem, majd holnap még egyszer körbejárok, mert ma már ki vagyok mint a liba. Hiába na, elszoktam a nehéz testi munkától. Mivel hosszabb időre jöttem, sok mindent kellett hoznom, amit nemcsak be kellett csomagolni, hanem le is kellett cipelni az autóhoz. Jó 50 m-re az udvar végében lakom, az első emeleten, régi ház, szóval 9-szer kellett az utat megtenni, mire végeztem. Úgy néztem ki, mint egy ószeres, még az ajtók zsebében meg az ülések alatt is volt cucc. Na persze ehhez hozzájárult az a négy szék is, amit az utóbbi időben Vateráztam. Erről majd később bővebben, mert felújításra szorulnak.

A kert egyébként közepesen rossz állapotban van: gyom, ameddig a szem ellát.






Ez a húsz fok körüli meleg kissé becsapja az embert, mert Pesten már az orgona bontogatja leveleit, de itt Putrifalván a gyomokon kívül még alig éledezik valami. Pedig én már attól féltem, hogy virágban fogom találni őket, de egyelőre ez a helyzet:


Ez a nyári alma, még alig duzzad a rügye.


A szilva még itt sem tart, így most nem tudom, hogy él-e vagy hal. Elég beteges kis fa.



Ez a homoktövis, még csak a nőciken látszik valami kis rügyfakadás.


Ribizli, na ezen már van egy pici zöld.


Ez a málna, még ez sem nagyon mutat semmit.


Cseresznye, alig duzzad a rügy.


őszibarack, alatta a szőlő, aminek a támasztéka kettétört.


A sövény is teljesen kopár még.
Azért persze holnap kihasználom a jó időt és metszést rendezek, főleg az utána következő lemosó permetezés miatt. Vasárnaptól megint lehülés jön, szóval ezen szeretnék túlesni. A földmunkák még ráérnek, bár azt is lehetne csinálni. Ha nem lesz sok eső, akkor a jövő héten megcsinálom és elvetem a korai zöldségeket. Sár esetén meg a sulykot.

A tavaszi virágok is még csak most készülődnek, ha jól emlékszem, ez a nárcisz, mert virág nélkül sajnos még csak fel sem ismerem.


Szóval ennyi a rövidtávú terv, ha nem lehet a kertben dolgozni, majd folytatom az ablakok és a székek renoválását, azt lehet fedett helyen is csinálni.

2016. december 25., vasárnap

Boldog Karácsonyt

kívánok minden kedves olvasómnak:



Természetesen a Jézuska a putrinak is tojt ajándékokat, hogy tovább cicomázhassa magát.


Mivel a fürdőszoba falai elég sivárak, így ez az üvegkép oda került.


Aztán a konyha is kapott egy stílusos faragott faliképet.


2016. november 18., péntek

Évértékelő

Mivel Putrifalvára beköszöntött a tél, ideje mérleget készíteni és téli álomra vonulni.



 


Mint minden gazdasági év, ez is vegyes volt. Nehezen indult, mert a nyugdíjba vonulással és egyéb családi problémákkal kapcsolatos teendők sok időt vittek el. Ez a paprikák és paradicsomok késői kiültetéséhez vezetett, ami késői érést és sok beéretlen, lefagyott termést eredményezett. Azért persze maradt bőven annyi, amennyi nekem kell, de mégis, az ember sajnálja azt a sok komposztra került cuccot.

Nagy fájdalmam, hogy az idén nem sikerült limabab vetőmagot szerezni, így az nem volt. A Cherrola magból sem az kelt ki, amit vártam, a Chocolate cherryt pedig nagyon megviselte a paradicsomvész, így nem sokat ettem róla, pedig rengeteg termése volt a megmaradt 5 tőnek. Pedig a paradicsomvész nem igazán tört ki, látszottak a jelei a foltosodó szárakon és a paradicsomokon, de egy idő után megálltak és ezek a sérülések varasodtak, majd alatta ismét zöld volt a szár. Igazán csak a San Marzano-t pusztította el, azok gyümölcsét viszont zölden leszedtem és hasznosítottam. A többi paradicsom megúszta a levélzet elszáradásával és néhány paradicsom megfeketedésével. A nagy bosszúság megint az Osu blue miatt volt, mert még októberben is tele volt éretlen szemekkel, pedig ezt időben, május közepén kiültettem.

A paprikákkal elégedett voltam, sok lett a fehér és most sikerült megfelelő méretű pritamint is előállítani, csak a beéréssel volt probléma. Későn volt a június közepi kiültetés. Kápiám is lett elég, de sokkal több is lehetett volna (bár nem tudom, mit is kezdtem volna vele). Mivel meglepetésszerűen jól sikerült, nem fordítottam elég időt és munkát a ritkításra, talán ez sem tett jót a termésnek, túl sok volt a töveknek. Sajnos a fűszerpaprikákból egy darab sem kelt ki, ami csak azért nem probléma, mert egy kolléganőmtől kaptam vagy 2 kg őrölt paprikát, ami kb. 5 évig elég lesz.

A répa és gyökér minden évben problémás volt, most is sok veszteség volt benne, valami megrágta. Mivel nem volt időm csak november elején kiszedni a földből, a gyökér eddigre eléggé megvastagodott ahhoz, hogy könnyen lehessen pucolni. A répák egy része viszont szét volt nyílva, talán a sok esőtől.

A tök, cukkini, káposzta és kelkáposzta, mint minden évben, most is jól teljesített, bár a kelkáposzta fejek nem voltak elég tömörek. Ízre azonban nem volt probléma velük. Csak 1-1 tő tököt és cukkinit vetettem, rengeteg termése volt, még a szomszéd néninek is jutott bőven. A kétféle kifejtőbab is rendesen termett. Céklát háromszor vetettem, sok is lett belőle, viszont az eltevés egy része nem sikerült, mert felforrt. Uborkát háromszor vetettem, mert nem nagyon akart semmire sem menni, végül aztán jó sok savanyúságot tettem el belőle, tehát azért volt elég. A sárgadinnyékre pont érési időben nem volt elég meleg, így egy részük nem nőtt megfelelő méretűre és az édességük sem volt meg. Zöldborsót 4x vetettem, mert ennyi volt a vetőmagom, különféle fajták. De az a tapasztalatom, hogy a márciusban elvetett rengeteget terem, permetezni sem kellett, 16 db 7,2 dl-es üveggel főztem be és még jutott a fagyasztóba is. Ez több mint elég nekem. A másik három vetésből összesen nem lett ennyi, a sok nyavalyáról nem is beszélve, ami utolérte őket. A vége pedig a hőség miatt kipurcant. Jövőre csak egy adagot vetek, jó korán.

A bogyós gyümölcsök közül az eper kevés volt, pedig nagy területen van ültetvény, de mivel tavaly telepítettem, így ez a mennyiség elfogadható volt. A málna szépen termett és mivel az érési időszakban éppen végig ott voltam, így minden másnap le tudtam szedni és így a legjobb állapotban került feldolgozásra. Ment jó pár doboz az én és Édesanyám mélyhűtőjébe, lett egy csomó szörp és likőr is belőle. Az 1-1 bokor fekete és piros ribizli is szépen termett, ezekből is főleg szörp és likőr lett, a feketéből jutott még fagyiba és öntetnek is. A szederbokrot tavaly jól megmetszettem, ennek ellenére rengeteg volt rajta, ami persze nagyrészt lerohadt, mert pont éréskor volt esős az időjárás.

Ami az egyéb gyümölcsöket illeti, nem érdemelnek túl sok szót. A dió, a sárgabarack és a télálló alma virágzásban elfagyott. A cseresznye gyakorlatilag lerohadt a fáról, már amit a madarak meghagytak. A szilva szintén éretlenül hullott le, valószínűleg rossz néven vette a tavaszi tetűinváziót. A nyári almán szép mennyiség volt, de ezt meg a darazsak tizedelték. Azért jutott bőven a szomszédoknak és a családnak is. Amit meg végképp nem tudtam hová tenni, megaszaltam. Már eszegettem belőle, nagyon finom, máskor is így fogom csinálni. Ebben az évben rengeteg bajom volt a darazsakkal. Az őszibarack is elég mértékletesen termett, jó része még éretlenül megrohadt, ami eljutott az érésig, az finom volt és így is jutott nekem elég, még be is tudtam főzni. A szomszéd néninek sem termett az idén birsalmája, de sebaj, mert még a tavalyiból rengeteg birsalmasajtom van. Most olyan sütiket próbálok sütni, amikhez fel tudom használni, mert már eléggé kiszáradtak.

Ami a befőzést illeti, a paradicsomokat most csak sütőben megsütöttem, beüvegeztem és kidunsztoltam. Ezt szoktam reggelizni, felváltva fekete retekkel, mert az is szépen termett. Nagyon kevés lekvárt csináltam, mert még 2012-es is van a polcon. Nem nagyon fogy. A tököt és cukkinit is legyalultam és beüvegeztem, majd kidunsztoltam. Korábban az lett a bajuk, hogy túlzottan megpuhultak, valószínűleg túl sokáig dunsztoltam. Már most is találtam egy üveget, amelyikben szinte feloldódott a cukkini, de a többi jónak látszik. Már egy zsenge tököt felbontottam és kirántottam, az tökéletes volt.

A cékla és az uborka közül néhány üveg felforrt már az eltevést követően, nem tudom miért, máskor is így raktam el. Így ebből a két tételből nagyobb veszteségre számítok. A csalamádé és az ugyanúgy elrakott zöld paradicsom és uborkasaláta jónak néz ki, bár egy kis uborkasalátát már felbontottam és a teteje nem volt tökéletesen jó ízű. Amikor már csak 1-2 uborka nőtt a tövön, felszeleteltem és betettem a mélyhűtőbe, úgyhogy most van bent néhány kis csomag, majd tzatziki lesz belőle.

Mivel sok paprikám és zöld paradicsomom volt, készült paprikakrém, paprikazselé, sült kápia olajban, és kétszer csináltam zöldparadicsom chutney-t is. Már mindegyiket megkóstoltam, finomak.

Idén is csináltam saját vegetát sárga és fehérrépából, karalábéból és lestyánból. Géppel vékonyra szeleteltem, megaszaltam és ledaráltam, sót nem tettem bele. Szinte minden ételbe teszek, még a rizs főzőlevébe is.

Most aztán a konyha minden szegletében termés sorakozik.













Hát jól nézek én ki nnna.

Sajnos a kerti munkákat nem tudtam befejezni, mert a nedves föld nem lett felszántva és eléggé el is gyomosodott. De ha minden rendben lenne, akkor min kárpálódnék? Majd jövőre.

2016. november 7., hétfő

Ilyet még nem láttam

Szombatra virradóra esett az eső. Nem volt szél vagy vihar, csak csendes eső. Amikor reggel kimentem a tornácra, meglepődtem. A fal tövéig vizes volt a beton és nem szimplán vizes, hanem mintha bepermetezték volna, látszottak a cseppek. Fagy nem volt, mert szokatlanul enyhe volt a reggel, de a kő nagyon csúszott. Nem is mertem rajta járkálni.



Aztán ahogy jobban megnéztem, még jobban meglepődtem, mert a fal is vizes volt.



De körben mindenhol. Pedig körben eresz van, elől pedig jól túlnyúlik a tornác.


Mivel ilyenkor már nem szoktam itt lenni, így valószínűleg ezért nem láttam ezt a jelenséget.


Megnéztem a szomszéd házat is,az is ilyen volt. Most már legalább értem, miért ázott a tornác felső borítása, pedig nincs beázás.

Különben a kert már elég kopár. A levelek lehullottak, a még kint lévő paradicsomok és paprikák pedig lefagytak, mivel az elmúlt egy hónapot Pesten töltöttem sikertelen ügyintézéssel.


Azért még néhány salátafej és fekete retek túlélt. Ma tojásos nokedli volt salátával.


Különben csak a szokásos morgolódás: 15 fok van a házban, pedig két helyen fűtöm, ki kellett lapátolnom az árokból a hordalékot és a patak is rossz állapotban van, főleg mert a hátsó kertszomszéd "kerítése" is beleomlott. De hát Putrifalva, én így szeretlek.


2016. október 3., hétfő

Putricicoma

Most, hogy a kerítésfestést letudtam, annyira belejöttem a cicomázásba, hogy hiányérzetem lett, így az egyéb szépséghibákat is kezelésbe vettem.

A legrondább a hátsó ablak, hiszen efelett nincs tornác, így nagyon ki van téve az időjárás viszontagságainak. Nem mintha a felette lévő tűzfal jobb állapotban lenne, de férfiszomszédaim megtiltották, hogy oda felmásszak. Majd ők. Na azt még azért kivárom. (A szúnyoghálón agyoncsaptam egy legyet, vele együtt a hálót is, így csak cellux-szal van beragasztva, mert odáig még nem jutottam el a cicomával.)





Leszedtem az ablakszárnyakat és alaposan lecsiszoltam A nagyját a rezgőcsiszolóval, a többit kézzel, mert a díszítő vájatokból is ki kellett vakarni a régi lazúrt.


Még maszkoló szalagot is ragasztottam az üvegre, hogy ne kenjem össze. Ezt az ablakot már két éve is festettem, az egyik oldalon még rajta volt az akkori szalag. És hát így jár az a lusta disznó, aki két évig nem szedi le. Most vakarászhat.



Végül azért elkészült az ablak és elég szép is lett, remélem, néhány évig bírja.



Ezzel párhuzamosan az alsó épület végében lévő oszlopot is le kellett csiszolni, mert azon már semmi lazúr nem volt, két oldalról verte le róla az eső.



Még két ablakot és egy oszlopot is meg kell majd csinálni, de most haza kellett jönnöm ügyintézni. Remélem, lesz még ehhez alkalmas idő.

A tavasszal kifeszegetett és legyalult bejárati ajtót is befestettem.



Pihenésképpen az utcán kubikoltam. Az önkormányzat nagy nehezen kilapátolta a hordalékot az árokból és az átvezető csőből, természetesen az én telkem elé, de el már csak a felét szállította. Majd a fizetésük felét is kérem, ha már megint helyettük kell dolgozni.


Egy részét elsimítottam azon az oldalon, a többit pedig átlapátoltam a kerítés mellé, mert a szomszéd rosszul kivezetett esővize odafolyt és alámosta a kerítésemet.





Ha már a kezemben volt a drótkefe, lesúroltam a mohát is a betonról, mert lassan elporlik. Felhívtam a gazdaboltot megkérdezni, hogy van-e betonra való mohairtójuk. Az eladó nagyon kedves volt, azt mondta, akárki akármit mond, olyat ne használjak. Dörzsöljem vagy kaparjam fel és mosószerrel mossam le. Ő Ultrát mondott, nekem Domestos volt otthon, azzal mentem neki. Meglátjuk, milyen eredménnyel. Majd még a kerítés alját is le kell kefélni, mert azon meg valami ronda fehér gomba telepedett meg és zabálja a betont.


Közben persze a kerttel is foglalkozom valamennyit, de már nem sok minden van benne:




Ezért már meg kellett küzdenem a darazsakkal, végül ez lett belőle:



A paprikák és a paradicsomok - már ami még megmaradt - az utolsókat rugják.




A Choco Bell-ről 2 db-ot tudtam éretten leszedni, jó íze van, de azért a pritaminok sokkal finomabbak.



Erre az uborkára szavam sem lehet, még mindig van rajta néhány darab.



A káposzták még fejesednek. Sajnos a kel rohad is és mások is rágcsálják.




A háttérben lévő Chocolate cherry paradicsom teljesen tönkrement, de még most is tudtam róla szedni egy tállal. Szeretem az ízét csak nagyon érzékeny minden betegségre.


A bazsalikomok már nagyon felvirágoztak, igaz, eleget szárítottam már télire belőlük.


Még egy kis dísztök is kerekedett a végére. Bár nem tudom, miért kínlódok vele, minden évben a szekrény tetején penészedik meg. Még sosem sikerült egy darabot sem kiszárítanom.


A tavaszi salátavetésből egy falat nem maradt, felmagzott, mire odaértem, a többire pedig ráborult a zöldborsó és alárohadt. Nyáron vetettem újra, na ez az 5 db volt képes kikelni, de már kétszer ettem belőle a tojásos nokedlihez. Szóval az éves adag megvolt.

Most arra várok, hogy essen eső, mert ezt a kemény, száraz földet már nem lehet felrotálni. Addig amíg ez eljön, folytatom a putri cicomázását, belül is van mit csinálni.