2018. április 19., csütörtök

Itt a tavasz

Igaz, tavaly is így kezdődött, aztán lett nagy hűhó és nem lett szinte semmi gyümölcs, a dióról nem is beszélve. Az utóbbi két évben errefelé nem volt diótermés. Reméljük, ez az év más lesz. Mindig ezt reméljük, aztán...






2018. április 10., kedd

Indul a putriszezon

Minden kezdet nehéz, de azért mégiscsak eljött a nagy nap, ebben az évben először a putriban. A mezőgazdasági munkákkal jó nagy lemaradásban vagyok, úgyhogy először a fáknak estem neki, metszés, majd az imént befejeztem a lemosó permetezést. Talán még épp időben, mert a rügyek az utóbbi napokban rohamléptekkel duzzadtak, igaz, még semmi sem virágzik, de a sárgabarack 1-2 napon belül biztosan megkezdi.

A kert csupa gyom, hiába hagytam itt nagyjából rendben novemberben. De hát ez van. Már megkezdtem az "ágyások" gyomtalanítását, merthogy igazi ágyások nincsenek. Középen, ahová ősszel a leveleket szórtam, nem olyan rossz a helyzet, de a széleken, az árok- és patakparton sűrű a gyom.



Az előkertet már kitakarítottam és tavaly ősszel próbáltam szépíteni is, most így néz ki. Rozsdinak is tetszik.


A ház végében is van néhány tő virág, próbálom a gyom alól kiásni. Ezeket a házzal örököltem, soha nem szedtem fel, minden évben kihajtanak.



Az epreseket is kigyomláltam már, ekkor tűnt elő a tavaly ősszel tövig vágott petrezselyem és zeller. Legalább van a levesbe friss, nem kell a szárítottat használni. Néhány fokhagyma gerezd is benne maradhatott a földben, mert itt-ott van néhány tő.


A bab-uborka támasz viszont megadta magát, a nagy szélben összeomlott, úgyhogy azt sajnos fel kell számolnom.


A szomszéd még most kezd rotálni, a gazdaboltban pedig rengetegen álltak sorba borsó, hagyma és cékla vetőmagért, szóval talán ezeknek sem késő még. Ha meg késő, akkor így jártak.

2018. március 5., hétfő

Megkezdtem

az előkészületeket a 2018-as gazdasági évre. Elvetettem néhány fajta paprika és virágmagot. Először is remélem, hogy kikelnek, aztán meg lesz elég fény, hogy megerősödjenek. Egyelőre a konvektoron főzöm őket letakarva.



2-án, azaz pénteken vetettem, már néhány virág a bal felső sarokban kibújt, a paprikák még hezitálnak vagy csak több időre van szükségük.



Mivel van időm, így nemcsak magokat főzök, hanem újabb adag felvágott is készült a sonkaprésben. Ez eredetileg zalai felvágott lenne - kis hibával. Túl sokat tömködtem bele és a tömörítő toldat rágyógyult a kész anyagra.



Ez már ízre rendben van, csak az állaga nem olyan, mint amit megálmodtam. Talán azért, mert háztartási körülmények között nem lehet elég sima alapmasszát előállítani, ezért a végeredmény kicsit keményebb a vártnál. Mivel sertéscombból van, az is hozzájárulhat az állagához. Pontosan a nem megfelelő darálók miatt nem mertem vegyesebb hússal próbálkozni, nem lett volna elég sima és egynemű a massza. Na ezen még majd dolgozom.


2018. február 20., kedd

Pakkot kaptam

Megérkeztek azok a vetőmagok, amiket nem tudtam máshol beszerezni. Mivel időm nagy részét a putriban fogom tölteni, elhatároztam, lesz virágoskert is, mert mégis hogy néz az már ki, hogy a házam előtt csak gyom nő.


Szóval lassan el kell kezdeni a palántanevelést. Kellene, ha nem ez lenne.



Ilyen időben nem érdemes még elkezdeni, mert ha kikeltek, nem lesz elég fény. Nna megyek, kiásom az autót a hó alól.

2018. február 10., szombat

Életem első

házi készítésű felvágottját csináltam. Már régóta szemeztem a sonkapréssel, aztán valamelyik nap előrelépés történt távkapcsolatunkban és vettem egyet. 



Előtte persze alaposan tanulmányoztam, vagy inkább próbáltam, a neten a különböző leírásokat, tanácsokat, de most egy kicsit össze vagyok zavarodva. Némi ellentmondást véltem felfedezni a szükséges hozzávalók, nevezetesen a pác-só kérdésében. Végül kiválasztottam a lehető legegyszerűbbnek tűnő receptet, kaptam akciós csirkemellet, ha esetleg ki kellene kukázni, ne legyen nagy veszteség. Mivel a pác-só (általában egybe írják, de úgy fura), ipari cucc, így nem olyan egyszerű hozzájutni, tehát azt nem szereztem, viszont vettem ún. folyékony füstöt. A sonkaprésbe általában 1 kg anyag fér, de ebben van egy betét, amely segítségével fél adagot is lehet készíteni. Tehát előkészítettem a csirkemellet, minden apró hártyát, zsírt, eret eltávolítottam, majd nagyobb darabokra vagdostam. Bepácoltam, semmi különös, só, paprika, fokhagyma és zöldbors, valamint fújtam rá egy kevés folyékony füstöt. Néhány kanál olajjal összekevertem és 48 órára hűtőbe tettem. 2-3x megkevergettem közben. Utána betöltöttem a présbe, összeraktam és beleállítottam a forró vízbe. A dolognak ez a legnehezebb része, mert 2 órát kellett abálni úgy, hogy 75-85 fok között legyen a víz hőmérséklete. Ez csak nagyjából sikerült. Amikor kész lett, kivettem a vízből, lehűtöttem és voilá.


Amint az a képen is látszik, szeleteléskor kissé szétesik, mert a préselt hús kemény és ahogy a késsel nyiszatolom, a tetejéről 1-2 darab levált. Az is lehet, hogy egy kicsit többet kellett volna beletenni. Ami az ízét illeti, azt hiszem, erre is igaz, mint a süteményekre, mérni kell a hozzávalókat, ez most egy picit sós lett.


Látszólag nem szürkült el, tehát ebből nem hiányzik a pác-só. Ha majd igazi felvágottat akarok készíteni, ahol masszára is szükség van, lehet, hogy kelleni fog, hogy gusztusos is legyen, ne csak finom. Azt azért el lehet mondani, hogy nem lesz olcsóbb, mint a bolti, de legalább tudom, mi van benne.

Apropó sütemény, egy ideje próbálkozom ehető leveles pogácsát sütni. Kb. a negyedik adagnál tartok, persze mindegyik ehető, valószínűleg az a probléma, hogy nem ugyanazt a receptet próbáltam javítani, hanem mindig más összetételűt csináltam. Készült zsírral és lila hagymával, zsírral és sajttal, vajjal és sajttal, valamint kókuszzsírral. Ez utóbbi elég érdekes végeredményt hozott.



Mivel a kókuszzsírnak más az állaga, mint az eddig általam ismert zsiradékoknak, így ezt a hűtőből kivéve nem lehetett kenni, melegíteni nem akartam, így nemes egyszerűséggel ráreszeltem a tésztára. A képen is látható apró barna foltok a reszelékek megsülve. Olyan, mintha tepertős lenne. Az ízén nem érezhető semmi mellékíz, az állaga ennek volt a legjobb, nagyon leveles volt, igaz, a többsége hosszában, mert jól felborultak. A legérdekesebb az volt, hogy a tepsi alján jócskán folyt a zsiradék. A második tepsinél már rácsra pakoltam, nem akartam, hogy visszaszívja magába.

Mivel most putriszünet van, így múlatom az időt.

2018. január 7., vasárnap

Na most meg a szaloncukor

képezi morgolódásom tárgyát. De tényleg. Évek óta veszem az egyik hipermarket saját márkás szaloncukrát, ebben a kategóriában elég jó íze van és a 300 gr-os csomagolás ára ezer Ft körüli (két éve még nyolcszáz alatt volt). Mivel a Milka ára már rég kiverte a biztosítékot, így átálltam erre. A csomagolásra rá is van írva, hogy ki gyártja. Van egy másik márka, amiből szintén kóstoltam 1-2 fajtát és az is ízlett. A csomagoláson nincs rajta a gyártó, csak a forgalmazó, az ára 2.500 felett van, ez 350 gr-os csomag. Na de ha kibontjuk:



Ebből már borítékolható, hogy egy gyártósoron készültek. De nézzünk a dolgok mélyére.


Habár eltérő ízűek, az állag teljesen egyforma. Ennyit tesz a marketing. Na ez az az eset, amikor saját márkás terméket érdemes venni. Bár vettem a másikból is, de csak most, kiárusításkor. S hogy valójában mit gondolok erről, nos ezt most megtartom magamnak, még kiakadna a blogmotor.