2017. november 12., vasárnap

Hogyvolt

Hát akkor lássuk, milyen gazdasági évet zártam. Ha felületesen nézzük a dolgokat, akkor mennyiségre nem volt kevesebb befőzés, mint a korábbi években.





A tapasztalatok alapján nyilván bizonyos dolgokból nem tettem el, mert nem fogy. Ilyen volt pl. a lekvár. Csak néhány kis üveg eper és szőlő lekvár lett, még ebből is fogok ajándékozni. Egyszerűen nem vagyok lekvárevő. Ha nagyon rám akar romlani egy bontott üveg, akkor keresek valami sütireceptet és felhasználom. 

Az idén nem kelt ki elsőre a tök, aztán hagytam az egészet, mert még a tavalyi fele megvan. Pedig tulajdonképpen abból szoktam főzni, amit elraktam és az elmúlt évben minden nap itthon ettem főtt ételt, szóval 12 üveg tökből még mindig van jócskán. Most egy tasak céklát vetettem, valaki lelegelte a leveleit, így kb. 1 üveggel lett belőle, de nem bánom, mert még tavalyról is maradt valamennyi, az utolsót most fogyasztom.

Így járt a zöldborsó is, a tavalyi első vetésből 16 db 7,2 dl-es üveg lett és még tavalyelőttről is van néhány kis üveg. Tehát zöldborsót is csak egy keveset vetettem, hogy mégis legyen friss. Zöldbabot egyáltalán nem vetettem, tavasszal ettem meg a 3 éve elrakott utolsó üveggel. A kifejtő babom is sokáig kitartott, így azt sem vetettem. Kedvenc Zalánomból nem sikerült vetőmagot szerezni, így most az sem lett.

Hagyma elég szépen termett, de sok volt az ikerfej és a kettő találkozásánál elkezdett rohadni. Így amíg a putriban voltam, főztem vele, amikor eljöttem, az összes maradék 10 fejet felvagdaltam, lepirítottam és mélyhűtőbe tettem. A fokhagyma sok lett, de nagyon apró fejek és azok is hamar romlásnak indultak. Megpucoltam az összeset és olajjal leöntöttem. Remélem, így sokáig el tudom tartani. Tavasszal még volt két évvel ezelőtti is, semmi baja nem volt. 

A fűszernövények: petrezselyem, zeller, lestyán, bazsalikom, borsikafű, majoranna eleget termettek, a petrezselyem rengeteg lett, jövőre nem vetek ennyit. Végül a citromfű és a menta is magához tért, s először lett izsópom. Mindegyikből eleget szárítottam télire. Egyedül a kaporral voltam elégedetlen, mert bár az uborkához volt elég, de amikor az első eresztés elszárad és elszórja a magját, szeptemberre még szokott lenni friss, azt rakom el télire. Most alig tudtam egy néhány aprót összeszedni, a szomszédasszony segített ki, ott valahogy több nőtt.

Most nézem, hogy tavalyról még van egy üveg lecsó is, pedig összesen csak 5 üveggel tettem el. Káposztát sem vetettem, mert szinte csak vegyes savanyúságként eszem, abból meg maradt egy csomó tavalyról. Kelkáposzta és karalábé jó lett volna több, de nem maradtak meg a palánták. Karfiol is csak egy fej lett, igaz, az szép. Ami érthetetlen, az a sárgadinnye. Néhány éve rengeteg gyönyörű termésem volt, tehát nincs akadálya a termelésének, mégis hiába volt száraz meleg a nyár, nagyon lassan értek be és nem is lettek édesek. Jó sok tövön csak augusztus végére lett terméskezdemény, akkor meg már minek. Vetettem három féle csemege kukoricát, mindegyikből 7 szemet, az egyik fajta ki sem kelt, a többiből kb. 4-5 maradt meg, szóval ez így elég volt eszegetni.

Szilva, őszibarack, sárgabarack, cseresznye, nyári és téli alma egy szem sem termett (hazudok, mert 1 szem őszibarack lett, be is érett), így azokról nincs mit beszélni. Hiába, mindegyiket virágzásban kapta el az áprilisi hó.

A bogyósok közül az eper szépen termett, tudtam befőzni, mélyhűteni és még eszegetni is volt, a szomszédoknak is jutott. Málna mondhatni nem lett, mert az a 25 dkg nem nevezhető termésnek, amikor minden évben több kiló szokott lenni. A piros és fekete ribizli úgy-ahogy termett, nehezen érett be, de lett annyi, hogy szörpnek és likőrnek elég volt. Az egres is tönkrement, de ez valahogy minden évben így van, hiába permetezem, valami nyavalya mindig elviszi. A gyönyörű feketeszeder bokrom pedig nemes egyszerűséggel kifagyott.

Most lássuk a sikereket. A sütőtöknél 6 db termést hagytam meg, szépen be is értek és mindegyik nagyon finom lett. Készítettem belőle levest, pitét, ettem sütve, van még a mélyhűtőben is és egy még itt fekszik a konyhában. Mivel nyár közepén nem figyeltem eléggé, stikában újabb 6 db is megnőtt, de nem értek be. Leszedtem félsárgán, de a kisebbek már itt-ott puhák voltak, aztán a két nagy is néhány nap után elkezdett romlani. Valószínűleg sok esőt kaptak, mert korábbi években is jártam így és akkor szépen beértek, egyik évben még karácsonykor is volt saját friss sütőtököm.

Ami a paradicsomot illeti, bár sok lett, de mégis vegyes a kép. A 12 tő Cherrola szépen hozott, rengeteg paradicsomlé is lett azokból, amik rámértek vagy kirepedeztek. Még egy adag van az ablak közében, úgy tűnik, november végéig ki fog tartani, ami szép eredmény. Azért jövőre kevesebb tő is elég lesz, mert a paradicsomlé sem fogy túlzottan.



A nagyobb, ún. befőző paradicsomokkal azonban komoly gond volt, szinte csak az első kötés érett be, pedig volt rá napsütés bőven. A többi csak lógott a szárán zölden, és mivel sokáig lógott, jól ki is repedezett. Így aztán már nem akart beérni, pedig a 3. kötés után letetejeztem mindet. S ez nemcsak a hatalmas névtelenekre vonatkozik, hanem az apróbb Marmande is zölden ment a komposztba. A nyomorult Osu blue-ról már ne is beszéljünk. Azért persze elég sokat sikerült megsütni és beüvegezni, szerintem ez is bőven kitart a frissig.

A paprika is vegyes volt, a Kápia nem ment semmire, amelyik bepirosodott, az egyúttal el is fonnyadt, a többi meg zölden ment a lecsóba. A 4 tő fehér paprika is nehezen indult, az egyik tő csak augusztus végére hozott termést. Azonban még így is volt rajta elég, sőt, amikor október végén kiszedtem, még mindig volt rajtuk egy csomó apró paprika. Talán ezeket is csak két száron kellett volna vezetni, mint a paradicsomokat és akkor talán kevesebb, de nagyobb méretű termés lett volna. A 4 tő pritamin paprika sem vitézkedett, a végén talán 12-15 db érett be, a többit zölden szedtem le október végén. Selyempapírba csomagolva papírdobozban üldögélnek a konyhában, már 2 db bepirosodott, meg is ettem. Persze ezeknek a konyhában érlelt terményeknek már nem olyan íze van, mint a napon éretteknek, de hát ez van.

Amivel nagyon elégedett voltam, az a 2 tő padlizsán és cukkini. A padlizsán rengeteget termett és finom is volt, jó sok muszakát ettem és lett pár üveg padlizsánkrém is. A cukkinit szinte kizárólag kenyérbe szoktam tenni állományjavítónak, így a teljes termést ehhez tartósítottam. Krémet most nem csináltam belőle, mert a tavalyiból még mindig van.

Ami pedig túlzásba esett, az az uborka volt. 6 félét palántáztam és vetettem helyre is. Elég sok tő kipusztult, főleg a földön futó salátauborkák. A támrendszerre futtatottak is hamar megbetegedtek, de végül sokáig hoztak termést, még október közepén is volt friss uborkasalátám. A tartósítást csak augusztus közepéig csináltam, addigra is rengeteget tettem el, sós vizes, kétféle csemege, kovászos és téli uborkasaláta is van, lehet miből válogatni. Ezután a szomszédoknak adtam a termést, mert kihúzni sajnáltam a töveket.

Mivel most nyugodtabb év volt, mint a tavalyi, így elég sok időt tudtam ott tölteni, így a kerti munkákkal nagyjából egyenesben voltam, minden le- és ki lett szedve, felrotálva, elrendezve, felgereblyézve hagytam ott a kertet. A ház körüli javításokat és felújításokat is elvégeztem, szóval ezzel a részével elégedett voltam.

Végül alaposan kitakarítottam, a szőnyegeket kivittem kiporolni. Rájöttem, hogy a napsütés az ellenségem, nemcsak azért, mert vakarózom tőle, hanem mert mindent jobban látok, pl. a szőnyeg csupa folt volt, nem tudom mitől, sosem szoktam ott enni-inni. Így aztán kénytelen voltam a kerítésre teríteni, alaposan kiporolni és kimosni. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy fene a vadiúj, nagy szívóerejű porszívót, jó sok por volt a szőnyegben, pedig már nincs fatüzelés, aminek a hamuja porolhat.



Búcsúzóul még az árkot is kilapátoltam és kigereblyéztem a leveleket, nehogy eltorlaszolják a sekélyebb részen, mert akkor a kertbe ömlik a víz.


Tavaly tettem panaszt az önkormányzatnál, hogy valaki nekihajtott az árok végén lévő védőkorlátnak és kitörte. Mivel nincs járda az utcában, az árok pedig hirtelen a semmiből indul, bár van felette világítás, de részegen akkor is veszélyes. Most azt is megcsinálták, lassú munkához idő kell jelszóval, így aztán ezzel is elégedett lehetek.

Ezzel befejezettnek tekintettem a 2017-es gazdasági évet és lezártam a putrit. Megállapítom, ez is olyan év volt, mint a többi, csak másként. Volt jó is, rossz is, öröm és bosszúság, mint mindig. De hát ilyen a parasztasszony élete.

2017. november 3., péntek

Utolsó utáni simítások

Akár abba is hagyhatnám, mert nagyjából minden rendben van, de olyan szép idő van, hogy élvezem a kint létet. 



Most már nagyon hamar sötétedik, öt órakor már szürkület borul Putrifalvára.



Ma tovább sepregettem a lehullott leveleket, bár ez elég felesleges munka, mert még folyamatos az utánpótlás.


Mivel még sosem töltöttem ennyi időt ebben az időszakban itt, így most van lehetőségem kipróbálni, mi lesz a felrotált földre hordott levelekkel tavaszra. Remélem, könnyen  be tudom majd szántani. Levágtam a megmaradt rengeteg petrezselymet is és szétszórtam, jó zöldtrágya. Kicsit aggaszt, hogy nagyon gyomosodik minden, de már sem kiszedni, sem kapálni nem lehet ebben az időben.



Még egy utolsó kísérletet tettem a növényi maradékok elégetésére, egy része elég vizes volt, az nem égett el. Nem akarok telelőhelyet hagyni a kártevőknek.



Találtam még egy kis purhabot, kifújtam az egyik oszlopfőre, hogy ne fészkeljenek oda a madarak. Most úgy néz ki, mintha odahánytam volna. 



Mivel rövidlátó vagyok, okulát meg hiúságból nem viselek, ezért csak akkor vettem észre a rengeteg gombát, amikor őrjáratoztam a kert alvégén.


A putrit 2 gázkonvektor fűti. Némi meglepetéssel tapasztaltam, hogy még ebben az enyhe időben is milyen sok gáz megy el. Október 18-án cserélték le a gázórát és az imént néztem, 56 köbméter fogyott, pedig csak temperálásra van beállítva, 18 fok van a lakásban. Csak este, ahol leülök, ott kapcsolom egy kicsit feljebb, hogy azért mégse fázzak. Szóval szerény számítások szerint is egy ilyen enyhe hónapban elmegy 100 köbméter. Vajon mi lenne itt -20 foknál? Pesten is konvektor van, de csak 1, úgyhogy annak a fogyasztása a leghidegebb hónapban sem lépte túl a 100 köbmétert., így valahogy nem érzékeltem annyira az arányokat. Pedig ugye minden ajtó és ablak ki van cserélve. Legalább a padlást szigetelni kéne, ha itt akarnék lakni. Érdekes, hogy mennyire tartja magát a köztudatban, hogy a vályog milyen jó hőszigetelő. Pedig a tégla jobb. Na és a sárral tapasztott padlás a gázóraszerelő szerint csodásan tartja a meleget, én meg a konvektor leállásakor szinte érzem, hogy a hűvös levegő lezúdul a mennyezetről. Vajon miért él az emberek fejében ez a tudat? Vagy talán annyit számított, hogy a régi parasztházakat fatüzelésű kályhával vagy kemencével fűtötték? Más melegérzetet adott? Biztosan. Hosszú életem folyamán mindenféle fűtéssel volt tapasztalatom: széntüzeléses kályha, fatüzeléses kandalló, olajkályha, konvektor, cirkó és egy darabig laktam távfűtéses lakásban. Ez utóbbi volt a legmelegebb, talán túlzottan is, de az biztos, hogy a széntüzeléses kályha mögötti saroknál nincs kellemesebb.

2017. október 26., csütörtök

Kész

Nagyjából. Mivel a mai nap tűnt a legmelegebbnek az elkövetkezendő hetekben, ezért úgy döntöttem, nem várok tovább, mindent le- és kiszedek. 



Leszedtem az ép paradicsomokat és paprikákat, ami megérik, megeszem, a többi kuka. Így is tele lett egy jó nagy gödör a selejtekkel.



Felszedtem az éretlen sütőtököket, korábbi években ezek még beértek. A három megmaradt tő karfiolból csak az egyiknek lett termése, de az nagyon szép, tömött és fehér. Úgy látszik tényleg jót tesz neki, ha összekötözzük a leveleit. Bár nem tudom, nagyüzemileg ezt hogy csinálják. Néhány éve is volt karfiolom, akkor nem kötöztem és sárgás lett a termés és elég laza a szerkezete.



Tegnap reggel a kocsi szélvédőjén már jég volt. Gondolom, ebből sem lesz már semmi:



A lehullott leveleket összeszedtem és szétterítettem a felrotált ágyásokban. Majd tavasszal beleásom a földbe. Persze még a ház előtt lévő nagy eperfáról alig jött le valamennyi levél, úgy látszik, még nem volt komoly a fagy.



Felhúztam a kútból a szivattyút is, ami már tavasz óta ott volt.


Megszemléltem a patakot, kell-e még kubikolnom. Kéne, ha lesz még egy kellemesebb nap, meg is teszem.



A vizesárok fenti szakaszát is kilapátoltam, amennyire tudtam. Volt ott minden, csődarab, kapafej, kövek, tégla, tetőcserép.



Befejeztem a tető nyestmentesítését is, remélem, elég lesz. 



Nem lett túl szép, de nem baj, csak működjön. (A csatornával párhuzamos élét fedtem be bádoggal.)



Most napjában többször elmélyedek az időjárás előrejelzésben és majd kitűzöm a D-napot. Meg kell előznöm az ónos esőt és a havat, mert a téli gumik pesti lakásomban vigyorognak. Szóval visszaszámlálás indul.

2017. október 22., vasárnap

Utolsó simítások

a kerten, mert úgy tűnik, végleg hűvösre fordul az idő. Ez még nem is lenne baj, csak ha sok eső is fog esni, akkor sokáig sár lesz, tehát földmunkákat nemigen lehet már csinálni. Így aztán ma hajráztam, egy kivételével leszedtem az összes paradicsomot, nagy részük már amúgyis repedt vagy hibás volt.



A padlizsánokat is leszedtem, a bokrot kihúztam. A pritamin paprikák közül a várhatóan még beérőket is betakarítottam, a többi maradt a tövön. A vödörben lévő paradicsom a veszteség, ezeket elástam, a többit még érlelem a meleg konyhában.



A paradicsomok száráról már fürtökben lógott a tetű.


Így aztán mind kiszedtem és kitettem száradni. A korábban felszedetteket pedig lefóliáztam, hátha sok eső esik.


A fehér paprika töveken is van még egy csomó, de kicsik, így még hagytam őket, ki tudja mi lesz.



Egyetlen tő paradicsomot hagytam meg, de kapott sapkát az eső ellen.



Valahol olvastam, hogy a paradicsomot érdemes szárastól leszedni és úgy érlelni. Most kipróbálom, jobb eredménye lesz-e, mint a tálcás megoldásnak.


Így mostanra már csak kevés termés maradt a kertben, az egy tő paradicsom és a még éretlen tökök,


na meg a paprikák és 3 karfiol, amiből csak egyben láttam termést.



Ma feltöltöttem a málnást diófalevéllel.


Kihasználva a mai esőmentes, viszonylag enyhe időt, még elvégeztem néhány apróságot, mint az utcai árok kilapátolása, de ezzel tulajdonképpen végeztem a kerttel, ki van takarítva, fel van rotálva, a gyomok nagy része is kiszedve, szóval elégedett vagyok. Már csak némi tetőjavítás maradt hátra, aztán pedig érzékeny búcsút veszek ez évre putrikámtól.

2017. október 18., szerda

Megtisztult fáskamra

Azt mégsem írhatom, hogy megszépült, mert az csak önmagához képest lenne igaz. Mivel nincs felújítva, el a legjobb állapot, amit el tudtam érni. Sok oka van annak, amiért pont ez a helyiség nincs felújítva, elsősorban azért, mert még nem találta meg a végleges funkcióját. Addig meg marad ez az állapot.






A kert is nagyjából rendben van, az utolsó termések leszedését még halogatom. A még zöld paradicsomok nem érnek be sem a tövön, sem az ablakban, kivéve persze a koktélokat. Persze van, aki azt hiszi, a nyár örökké tart, s még virágkorát élheti.


Mások meg szégyellősek és bujkálnak.



Valamelyik nap tarra vágtam a talajtakaró lucernát. Azt hittem, itt a vége, de tévedtem, már így néz ki:


Még van néhány szem uborkám, paprikám és padlizsánom. Azt hiszem, a hét végén leszedem őket és felszedem a töveket. Ami kérdéses, hogy a rengeteg zöld pritamin paprikával mi legyen. Várjak vagy azokat is szedjem le és talán a kamrában bepirosodnak. Ezzel az a baj, hogy egyúttal belül be is penészednek. Nem értem, hogy miért megy ilyen nehezen az érésük. Minden évben ugyanez a probléma. Bár már ettem 8-10 db-ot, ami a 3 tőről elfogadható mennyiség, de még elég sok van rajta. Ugyanez a probléma az egyetlen megmaradt kápia tővel, nem pirosodik a termés. Már jónéhányat leszedtem zölden és beletettem a lecsóba. De hát nem ezért tartanám. Na mindegy, most megyek kertszemlét tartani.

2017. október 11., szerda

Az én nyaram

Na meg persze a többi vénasszonyé is, mert nem privatizálhatom mégsem az időjárást. Szóval örülök neki, mert bár szeles és felhős idő van, de elég meleg ahhoz, hogy a földben turkáló kezem ne fagyjon le. Bár a kert nagy részét felrotáltam, így a gyomok is többé-kevésbé elszáradtak, de vannak helyek, ahol kézzel kell gyomlálni, mint pl. a málnás. Elég sziszifuszi munka, mert a gyomok aprók, a föld pedig még mindig elég nedves. De meg kell csinálni, mert utána le akarom takarni diólevéllel. Ehhez persze a szomszédtól kell majd kérnem anyagot, mert az enyém még minike.


A lekopasztott paradicsomtöveket is folyamatosan szedem fel. Azért érdekes és bosszantó, hogy csak az első kötésű termések értek be a nagy paradicsomokból, pedig az idén aztán volt meleg meg napsütés. Most, hogy kiterítettem a paradicsomok holttestét, látom, hogy tulajdonképpen még nem betegek a tövek. Igaz, a paradicsomok többsége már foltos, de szerintem az nem betegség.


Például ez a paradicsom csak alig nagyobb a koktélnál, mégsem érett be, pedig már jó ideje letetejeztem, ezek a kötések még júliusiak lehetnek.


Miközben gyomláltam, az egyik homoktövis bokor tövében egy jó nagy üreget találtam. Vajon ki lakja? Akarom tudni?



Közben folyik a nyestek elleni védelem megerősítése. Az oszlopfőknél réstömítővel erősítettem meg a kilazult fugát.




S a jó munka megérdemelt jutalma: hát, talán mégsem volt elég jó:-)


2017. október 8., vasárnap

Kármentés

Lassan nemcsak a szezonnak van vége, hanem a putriéletnek is. Mivel már nincs mit befőzni, irány a takarítás, rendezkedés és kármentés. Egyelőre minden nap lapot húzok tizenkilencre és remélem, hogy nem lesz fagy, mert még egy csomó paradicsom, paprika és padlizsán is lóg a szeren. Azért az este komolyan elgondolkodtam rajta, hogy kimegyek és a nagyja paradicsomot leszedem, mert már nyolckor igen hideg volt. Egész nap sütött a nap és felhőtlen volt az ég, jó esély a fagyra. Végül győzött a lustaság és a remény. A héten még ezt szedegettem, október elejéhez képest nem rossz:


Aztán ma meggondoltam magam és mégis leszedtem egy adag paradicsomot. Nem hiszem, hogy lesz belőlük valami, mert talán beérnének, de addigra el is rohadnak, mert már elég viharvertek. Most az ablakközben várják sorsuk jobbra fordulását.



A koktélokat is leszedtem féléretten, mert alig van köztük repedt, remélem, itt a konyhában majd beérnek. Minden reggel megválogatom őket, így kitartanak néhány napig. Még pritamin paprika is van a hűtőben vagy 4 db.


Az egyik nagy projekt a fáskamra kitakarítása lesz.


A tüzelőanyag már elfogyott, így semmi akadálya, hogy rendet rakjak.


Valami állvány is kéne, hogy ne a földön legyen minden, úgy mégis rendezettebbnek nézne ki. Néhány éve bepolcoztattam az emésztőt arra gondolva, jó lesz pince helyett. Egy ideig jó is volt de amikor sok eső volt tavasszal, nagyon felvizesedett, szinte sár volt, így a szellőzés ellenére is dohos volt. Két méter mélyen még a vakond is betúrta, amin erősen csodálkoztam. Szóval kiszedtem az állványokat és a polcokat.


A fa polcok le voltak fóliával takarva, de azért itt-ott csak megsérültek. Próbáltam a rezgőcsiszolóval javítani a helyzeten, de valamiért állandóan letépte a csiszolópapírt, így maradnak rondán.


Mivel évekig voltak a nedves földbe beásva, így az állványok jól elrozsdásodtak. Szóval irány a festékbolt rozsdamaróért. Azért azt nem gondoltam volna, hogy a nagyját kalapáccsal kell leszednem. Már sokadszorra kenem is csiszolom, már majdnem elkopott rajta egy drótkefe.


Közben a hét elején fel is rotáltam a kert nagy részét. Még gondolkodtam is rajta, hogy nem korai az október eleje, de másnap a szomszéd is rotált, szóval úgy tűnik, nem.


Ma nagyon hűvös van és fúj a szél, úgyhogy jobbára bent vagyok, csak rozsdamarózni és paradicsomot szedni mentem ki. A jövő hétre viszont még elég jó időt mond az előrejelzés, szóval remélem, még tudok néhány dologgal végezni. Most pedig elhasználom az utolsó üveg tavalyi lekvárt kosárkákba töltve.