Cipekedős nap

Mivel ma egész jó hűvös, szeles volt az idő, egy nemszeretem projekt megvalósítását kezdtem el. Tudom, hogy a kert külleme még jó sok kívánnivalót hagy maga után, de ami a legjobban zavar, az a sok sitt a kerítés tövén, a kert közepén, a sufni előtt. 

Mivel egyelőre nincs annyi, hogy érdemes lenne konténert hívni, így elhatároztam, hogy egy helyre gyűjtöm az összeset, majd a felújítás befejezése, no meg a szomszéd építkezése után meglátjuk, mennyi lesz és akkor fogom elvitetni. Könnyű ezt mondani, de ehhez egy kis karámot kell téglából kirakni, hogy a törmelék ne mosódjon a földbe és könnyen lehessen felszedni. Kiválasztottam a helyet is a kutyafuttató belső végénél, mert az a kocsibejáró mellett van, tehát jó esetben oda lehet mellé tenni a konténert. Ezután elkezdtem kiásni a kerítés mellett a téglákat. Ilyeneket még nem láttam, de a nagy részük össze-vissza töredezett, óvatosan kellett hurcolni, nehogy a lábamra essen, ha menet közben szétesik. Végül találtam jó pár olyan téglát, ami ép, az lett az alap.

Persze előbb ki kellett ásni a tarackot, kézzel mindent kihúzgálni és elegyengetni a talajt, hogy nagyjából egy síkban legyen.

Amennyi téglát találtam, csináltam neki peremet, hogy ne potyogjon ki belőle semmi. Majd ahogy időm és az időjárás engedi, feltöltögetem. Találtam néhány 50x50-es lapot, azokat majd beteszem a sufniba az asztal alá. Na az is lesz egy projekt.

Közben Pestre is fel kellett mennem, naná, hogy a legmelegebb napon, volt vagy 38 fok. Felkeltem negyed ötkor, hatra már otthon is lettem volna, ha nem bontották volna fel az egész utcát csatornázás ürügyén. Remek dolog volt a hőségben két utcával messzebbről cipelni a sok szörpöt meg miegyebet. Utána persze egész nap rohangáltam, mert egy csomó mindent el kellett intézni, a kocsiban meg nincs légkondi. Szóval izzadtam, mint a ló és estére jól kipurcantam, de nem volt idő henyélésre, mert a lakásban is összepakoltam egy csomó cuccot, amit le kellett a nyaralóba hoznom. Nem nagyon fűlt a fogam ahhoz, hogy mindent elcipeljek két utcával arrébb, de este 8 körül észrevettem, hogy átrendezték az utcai terelőkorlátokat, mert betemettek egy lyukat és ott  majdnem a kapunk előtt lett két autónyi hely. Gyorsan átvittem oda az autót és este tízre már be is volt minden pakolva. Másnap reggel szintén negyed ötkor kelés. Ötkor már az M5-ösön voltam és nem értettem, mi a fenétől van akkora forgalom. Szerencsére gond nélkül megérkeztem, de hiába na, öregasszony vagyok már, napközben kétszer is elaludtam és mire mindent elpakoltam, este lett.

A villámlátogatás során azonban két dolgot nem sikerült elintézni. Egyrészt a múltkor tönkrement a rezgőcsiszolóm, aztán meg a kerti papucsom. A csiszoló vásárlására nem volt idő, papucsot pedig nem kaptam a méretemben ott, ahol néztem. Szóval rendelnem kellett. Lehetőleg egy helyről, hogy ne kelljen két szállítási költséget fizetni. Mivel láttam az utcában a GLS kocsiját, így olyan helyről rendeltem, ahonnan ők szállítanak. Állítólag holnap érkezik a cucc. Ideje, mert nincs olyan lábbelim, amivel ebbe a kertbe bátran ki lehetne menni, a tornacipőm túl vékony és még fel is törte a lábam. Mivel tegnap nagy eső volt, bánatomban lementem a pincébe és spaklival vakargattam a konyhaszekrényt. Háromnegyed óra alatt ennyit leszedtem, igaz, hogy utána még hajat is kellett mosnom, mert az apró pattogó festék teljesen beterített. Hát úgy tűnik, nekem semmi sem jó.

Mindeközben a veteményes felemás képet mutat. A karalábé és az uborka elég jól néz ki, már láttam kis ubit is, a retket reggel le kellett permetezni, mert a földibolhák csaknem lelegelték az összes zöldjét. A paradicsomok most virágzanak, a paprikák még most sem, bár láttam néhány bimbót. A kukoricák nagyon alacsonyak lettek, de már a címerük mind kinyílt, az elvetett régi magok közül semmi sem kelt ki, így vettem még retket meg tépősalátát, céklát, valami már kibújt, de elfelejtettem, hogy mit hová tettem. Ezt az évet azt hiszem, elengedhetem.

Nincs megállás

Mivel ma délután feltámadt a szél, befelhősödött és valamennyire lehűlt a levegő, s a szúnyogok is máshol csipkelődtek, kivágtattam a kertbe és folytattam a rendezkedést. Persze eső az nem esett. Először is a kutyafuttatóból kihordtam a felszedett növényi maradékokat és külön vödörben gyűjtve a letört száraz ágakat, mert azokon jókora tövisek vannak. Többször is le kellett ülnöm, hogy a kerti cipőmből kiszedjem, mert bökte a talpam.

Ezután az előkert eddig meghagyott pipacsmezejét takarítottam ki, mivel már elvirágzott mind és el is száradt. Mivel ott valamiért kissé kavicsos a talaj, úgy gondoltam, nem ültetek semmit, most van 3 akácfa és alattuk néhány bokor, meg a kis kardvirág ültetvényem. 

Úgy gondoltam, ezt a részt leszórom jó vastagon az aprítékkal, hátha nem kell annyit gyomlálnom. Majd ahogy időm és az időjárás engedi megcsinálom egészen a kapuig és akkor talán rendezettebbnek néz majd ki.

Van a ház mögött egy nagy fekvő tuja, ami nagyon elszabadult, így tegnap a favágókkal jó alaposan megnyírattam. Sajnos ez össze-vissza nő, így az egyik oldala most kopasz lett. Nem baj, majd kinő és ezt úgyis csak a sufni nézegeti. Mivel egy kis dombon áll, annak az oldalában kezdtem el rakni a kert más részeiből kiszedett növényi maradékokat. Reményeim szerint majd itt komposztálódik és idővel nagyobb lesz a dombocska.

A kocsibejáró felől egész pofás kis bokrocska lett. Majd nem hagyom elkanászodni és akkor én is karban tudom tartani.

Na most nem egy nagy ágkupac van a kert közepén, hanem egy kis ágkupac, egy kis sitt és egy jó nagy kupac apríték. Hiába na, a kertben mindig lesz mit csinálni.

Ez is kész

Tegnap éjjel volt egy kis vihar, meg eső, de mára szép idő lett, bár délelőtt nem sütött a nap. Ez jó is volt, mert így a favágás-darálás nagy része hőguta nélkül lezajlott. Reggel fél 8-kor megérkezett a könnyűlovasság.

Először ledarálták a már korábban levágott ágakat. Mivel a telek nem túl nagy és az aprítékot az ágak helyére akartam tetetni, ezért a kocsi platójára fújták a cuccot, majd amikor kész volt, odaborították.

Ezután kivitték az autót az utcára, a darálót pedig a már meglévő kupacra irányították, kivágták a többi fát, nagyjából felaprították és ledarálták. Mivel a daráló csak kb. 15 cm átmérőig tud aprítani, az ennél nagyobb törzset feldarabolták. 3 óra alatt elkészültek, a letöredezett gallyat is összegereblyézték. Sajnos minden fa szúrós, tövises volt, így a végén néhány vérző sebbel is gazdagodtak. 

Utánuk még én is rendezkedtem egy kicsit, levágtam a füvet, ahol eddig az ágkupacoktól nem tudtam, újra átfésültem a területet, hogy minden kis szúrós gallymaradványt összegyűjtsek, mert ez egyben a kocsibeálló is, na meg nem győzöm a kerti cipőm talpából szedegetni a beleállt töviseket. Mire ezzel elkészültem, megjelent a hátsó szomszéd, élénk érdeklődést tanúsítva a feldarabolt fatörzsek iránt. Mivel olcsón megszámítottam, átjött a furgonjával és összeszedte. Mindkettőnknek jó, neki központi fűtése van, nekem pedig egy gonddal kevesebb. A másik szomszédom is örült, mert épp nem tudta, hogy a nála kiszedett és levágott fákkal és ágakkal mit csináljon. Eddig felaprózta és egy hordóban elégette, de azért ez nagyon haladatlan, így majd a fiúk eljönnek egyszer és ledarálják a többit.

Mozgalmas hét

közeledik a végéhez, főleg ha azt vesszük, hogy napok óta a 35 fokos fakalyibában üldögélek vizes abroszba csavarodva. Tegnap volt az első éjszaka, amikor nem tudtam elaludni a vizes abroszom nélkül és ma már olyan nehezen bírtam, hogy délután leköltöztem a pincébe. 

Persze itt sem volt nyugtom, mert a felújításra váró konyhaszekrény vádlón nézett rám, így azt is kapargattam egy kicsit. Ettől persze ott is melegem lett.

Örömmel konstatáltam, hogy még a pincében is gyom nő. Nem is tudom, mi lehet, de nem tudtam kitépni, beleszakadt a gyökere.

Az eperágyás gyomlálásakor meg apró parlagfüvek vigyorogtak rám. Mintha még nem lenne elég bajom.

Szóval a hét jól kezdődött. Sikerült kerítenem egy bátor embert, aki az egész kalyiba felújítását elvállalná. Örömöm majd akkor hagy alább, ha meglátom az árajánlatot. További örömre adott okot, hogy már szedhettem néhány retket, ami valami csoda folytán nem magzott fel ebben a hőségben.

Kedden jött a kertész, hogy segítsen kiásni a kutyafuttatóból a susnyást, ami ilyen volt:

Most így néz ki. Nem vagyok vele teljesen elégedett, mert amikor nem álltam ott és néztem, akkor nem ásta ki, csak levágta. Ezt én is meg tudtam volna csinálni, csak pont ezt nem akartam. Most kb. 2 cm-re áll ki a földből a bokrok szúrós töve, amire ha véletlenül rálépek, felsérti a lábam.

Közben beszélgettünk a félresikerült palántanevelésemről és azt mondta, talán az volt a baj, hogy túl kicsi edényben akartam nevelni, nem ültettem át, hogy könnyebben tudjam szállítani. Mindenesetre két parit kihúztam, mindenük megvan, szép a gyökerük is, csak kis bonsai-ok maradtak.

Egy haszna mindenesetre volt a napnak, megemlítettem neki, hogy a pöcegödör szélén feltűnően zöld és dús a növényzet, ami kissé aggaszt. Felajánlotta, hogy segít felemelni a tetőt, hogy belenézhessünk. Na rögtön el is ájultam, mert már púposan volt benne a szennyvíz, ami biztosan nem mind tőlem származik. Ennyit arról, hogy nem kell vele foglalkozni, mert elszivárog a víz. Délutánra szerzett egy telefonszámot, ahol szippantást lehet kérni. Felhívtam őket és másnap reggel 8-kor már ki is jöttek. Ez Pesten 8-10 napig is eltart.

Hát emberünk belógatta a csövet és vagy fél méternyit kiszippantott, mire a beömlőcső előtűnt. Még jó, hogy nem öntött el a szennyvíz. Így módomban volt alaposan megnézni a gödröt, ki van rendesen betonozva, kivéve az alja, az a szivárgó, de úgy tűnik, innen már nem szivárog semmi. Megtudtam azt is, hogy a tároló csak 6 m3 és nem tíz, ahogy az előző tulaj mondta. Megkérdeztem a Septifos-ról is, de azt mondta, vegyesek a tapasztalatok, van aki esküszik rá, mások szerint nincs értelme. Azért megpróbálom, hátha tisztít valamit ezen a régi gödrön. Tudtommal sosem használták intenzíven, tehát nem tudom, mi a fenétől gyűlt így össze a szennyvíz.

A hét elején eljött a favágó-daráló ember is, megállapodtunk és ha az időjárás is úgy akarja, szombaton ennek is a végére járok.

Folytatódik a kertrendezés

A kertem legelső tulajdonosa évtizedekig birtokolta a helyet, valószínűleg sokszor csuklik, mikor emlegetek néhány megoldását. Azon viszont hosszan eltöprengtem, vajon miért tesznek egy kertbe szőnyeget. Eléggé viseltes, nem tudom, eredetileg mi volt, biztosan nem műfű, csak zöld. A kerti zuhany és a ház terasza között egy lejtős területen volt, már nyilván betemette a homok és a gaz is kezdett átütni rajta. Most felszedtem és hátra vittem a kertben egy rész nehezen irtható gyom letakarására.

 

Abban reménykedem, hogy ezt nem tudja a szél megemelni, mert korábban raktam le megmaradt pvc darabokat, azokat simán elfújta a szél. Először levágtam a füvet, majd össze is gereblyéztem, hogy minél simább felületet alakítsak ki. Azután leterítettem, letapostam, hogy minél jobban simuljon a földhöz. Alácsúsztattam a linóleum darabokat is, így még nagyobb felületet tud lefedni. Majd néha alákukkantok, hogy mi a helyzet.

Délután elégettem az összegyűjtött fenyőtobozokat és néhány elszáradt ágat, közben beszélgettem a szomszéddal. Azt javasolta, a kert végében lévő diófától és fenyőtől szabaduljak meg és ott legyen egy összefüggő veteményes, mert ott a legjobb a talaj.

Ez a diófa elég beteges, nincs rajta termés és tele van hangyával. Mivel van mellette egy másik, amelyik szintén alapos gondoskodásra szorul, azt hiszem, fájó szívvel, de kivágatom.

Ez a kettő néhány év múlva egymásba nőne, szóval jobb megválni tőle. A szomszéd mindjárt felajánlotta, hogy van láncfűrésze és kivágja. Ez jó ajánlat, de azért elgondolkodtam rajta: a fakivágás veszélyes üzem, ha valami történne, azt nem lehetne visszacsinálni, a fő probléma, a sok le- és kivágott fa még mindig ott lenne. Korábban a kertésszel beszélgettünk róla, hogy legjobb lenne ledaráltatni és leteríteni oda, ahol nehézkes a fűnyírás. Most találtam a közeli városban egy ilyesmivel foglalkozó céget, a jövő héten fel is hívom őket. Remélem, így meg lehet oldani a dolgot.

Közben a vetemény növöget, nem viszik túlzásba, szinte minden nap gyomlálnom kell, mert az valahogy szaporább, mint az én kényes palántáim. A karalábék és az uborkák megindultak, de a hagyma elég satnyácska. Most elvetettem a maradék saláta- és uborka magot, hátha lesz belőle valami. Találtam valami régi koktélparadicsom magot, azt is kiszórtam, legfeljebb zöldmulcs lesz.

S hogy valami jó is legyen ebben a napban, csináltam egy kis csokifagyit. Nyami.

Ahol az akác az úr

 A minap fodrásznál voltam a faluban. Mivel sokáig tartott a hajvágás, elbeszélgettünk és tájékozódtam a falu múltjáról. Kiderült, hogy ez a zártkerti rész valamikor a tsz-é volt és szőlővel volt beültetve. Aztán jött a rendszerváltás, a tsz-nek egyre rosszabbul ment, kivágták a szőlőt, felparcellázták a területet és eladogatták hobbyteleknek, hogy pénzhez jussanak. Aztán a tsz tönkrement, minden telket eladtak. A főút közelében elég sűrűn be van építve, bár többnyire nyaralókkal, főként faházakkal, ott néhány utcában vezetékes víz is van, de a távolabbi részeken a telkek jó része elég siralmas állapotban van. Egy részüknek már a tulajdonosát sem tudják előkeríteni. A szőlő helyét pedig elfoglalta az akác. Na és persze a vaddohány. A konyhaablakomból ezt látom:

Egy jobb napokat is látott lakókocsi betört ablakkal, szerintem a belsejét már a környék kóbor macskái tönkretették, derékig érő gaz, ami gyorsan terjeszkedik az út felé. Az a világos színű a vaddohány. Nagyon gyorsan nő, nem győzöm az epresből kihúzgálni, de hát ennyi magutánpótlással nem sok esélyem van.

Pár telekkel arrébb az egyik házhely már teljesen beerdősödött, az is lassan az utat nyaldossa.

S hogy ez milyen gyorsan megy, jó példa a szomszédom portája, aki tavaly tipp-topp rendben tartotta, de az idén még egyszer sem tudott kijönni. Szinte dzsungellé változott a kertje és a kerítés előtt is embermagasságú a sok akáchajtás.

Sokat küzdök én is a feltörő akáccal, az eprest szinte naponta gyomlálom, mert 1-2 nap alatt 10 centis hajtások lesznek, nyilván a locsolástól. A kutyafuttató kigyomlálása sem halad, nagyon száraz a talaj, jó lenne egy kis eső, úgy könnyebb lenne kiszedni azt a bokorfélét.

Megpróbálom kihasználni a hűvösebb időt, de azt sem tudom, mihez kapjak. Mivel már néhányszor ráléptem és nem esett jól a bokámnak, felszedtem a fenyőtobozokat. Ez sem egyszerű, mert a fa alatt több éves tűlevél-maradék van, ami még a kesztyűn is átszúr és alóla kell előkaparni a tobozokat. Végül egy jó nagy kupacnyit szedtem össze, s mindez egy fa termése.

Lassan az ágkupaccal is kezdeni kell valamit, nem lesz ez sem egynapos feladat. Csak az a baj, hogy mindegyik tövises-szúrós, még az elszáradt ágak is. Azt hiszem, elleszek vele egy darabig.

Ma genyóskodtam a darazsakkal. Nincs ugyan bizonyítékom, hogy beköltöztek, de néha látom, hogy bemennek a homlokzaton lévő kis lyukon. Eddig mindig rögtön ki is jöttek, most meg nem. Mivel nem akarok a közelükbe menni, messzehordó darázsirtót pedig nem kaptam, így gondoltam, kenek egy kis egérragasztót a lyuk környékére. Van egy teleszkópos valamim, amibe belenyomtam egy egyenes botot, annak a végét bekentem a ragasztóval és odakentem a lyuk környékére. Mivel ma viharos szél fújt és egész nap borult idő volt, ezért hiába ácsorogtam, nem láttam egyetlen egyet sem. Várnom kell egy szélcsendesebb napos időre.