Dögunalom lenne, ha nem adódna minden héten valami probléma, amit meg kell oldani. Eredetileg nem terveztem kalyiba-járatot, mert ehhez még hideg van, de néhány napja a szomszédom értesített, hogy rettenetes szélvihar volt, ami megrongálta az előtetőmet. Azt hiszem, kezd elege lenni belőlem, mert előtte meg észrevette, hogy a villanyóra szekrény ajtaja kinyílt és csapkodja a szél. Mivel kulcsa nincs, létrával átmászott és kitámasztotta. Én okos meg megkérdeztem tőle, hogy ugye nem volt az óra bekapcsolva. Na másnap mászhatott vissza, mert bár az orrával egy vonalban volt, de nem figyelte. Egyébként nem volt. Ő szegény rosszabbul járt, mert a villanyoszlopát törte darabokra a vihar, s itt a villanyórák az oszlopon vannak, úgyhogy az is ment a levesbe. A szolgáltató ugyan hozott új oszlopot és fel is vezetékelte, de csak az óraházakat kellett kifizetnie. Kész szerencse, így "megúszta" 80 ezerből, mert egy oszlop alapjáraton is 130 ezer.
Szóval ilyen előzményekkel bepakoltam Nünükét, úgyis jó egy kicsit megfuttatni, mert már unja a heti egy városi araszolgatást. Itt azért megjegyezném, nekem se tett jót a hosszú szünet, főleg agyilag. Itt tipródtam, mert úgy éreztem, valamit elfelejtettem. De mivel nem jutott eszembe, ezért elindultam és az autópályára felhajtáskor esett le, hogy persze, nincs matricám. Szóval volt egy megálló Inárcsnál. Azt már meg sem említem, hogy a világításom sem volt felkapcsolva, azt is csak ott vettem észre. Na és vajon mi zárta el a kijáratot a parkolóban? Hát persze, egy szállító konvoj jött tankolni, mindegyik platóján ironikus módon egy-egy tankkal. Ekkor már kezdett elegem lenni, a kocsi tele volt üres üvegekkel, amik ott csörömpöltek, matrica és világítás nélkül közlekedtem és ha felnéztem, egy tank volt a fejem felett. Végül kiügyeskedtem magam, vettem egy mély lélegzetet és a kalyibáig eseménytelenül telt a út.
Megérkezéskor rögtön bejárást tartottam, a tetőzsindelyek szanaszét a kertben, az egyik ejtőcsatorna leszakadva, itt-ott szemét és a sufniban össze-vissza borogatva a szerszámok. Az előtető csúnyán néz ki, de más problémát nem okoz, van alatta egy leszögelt kátránypapír, az alsó deszkákat az védi. Az uralkodó széljárás a ház hátulját éri, a bejárati ajtó és a szobaablak egy merő mocsok, gondolom, ahogy a szél telefújta porral, majd beverte az eső. A lábtörlőket a kertből szedtem össze. A házban nem tapasztaltam semmi problémát, 10 fok volt, működött a villany és a kútból is sikerült elsőre vizet fakasztani. Bekapcsoltam a fűtést, beindítottam a tv-t, ami először fityiszt mutatott, aztán néhány perc múlva helyreállt az univerzum rendje, a szomszéddal pedig boltoltam az IBC-tartályt. Kár, hogy még nem jöhetek hosszabb távra, de ehhez hideg van és van még néhány elintézni való. Viszont a rosszban a jó az, hogy még nem kezdtem el a palántázást, mert azokat nem lehetett volna napokra otthon hagyni, így telerakhattam a kocsit a lehozandó cuccokkal. El sem hiszem, hogy mindig ennyi kacatot hurcolászok. Ez az év is jól kezdődik. Készülök a legrosszabbra és remélem a legjobbat, vagy legalábbis egy kicsit jobbat.
