2012. július 23., hétfő

Vánszorgó fürdőszoba-projekt

Lassacskán, mondhatni tyúklépésben halad előre a projekt. Már több mint 1 hónapja építkezési terület a hátsó szoba, de még mindig csak a keretnél tartunk, le van glettelve, de még nincs lecsiszolva.


és így néz ki fürdőkád-perspektívából:



Le lesz tapétázva, de az elképzelt tapéta beszerzése nehezebb mint gondoltam. Két hét múlva szabi, addig meg kell oldanom a problémát. Szabadságom idején végére szeretnék járni az egész rumlinak.

A kéthetenkénti lejárás persze ezen kívül is okoz gondokat, pl. egy csomó tökfej vigyorog a bokor alatt:



vagy húsos káposzta terem a kertben:



Csütörtökön éjjel jó nagy vihar volt, hatalmas széllel, az összes paradicsomomat ledíbolta, eltörte a karókat, fél napig tartott, míg helyreállítottam. De még mindig jobban jártam, mint a szomszéd, ahol a gyönyörű diófát harmadolta el egy villám.

.. és ha már húsról van szó, csütörtök este, amikor megérkeztem, azonnal lementem a kertbe felmérni a két hét alatt bekövetkezett károkat. Rettentő büdös rohadt karalábészag fogadott. Aztán hátra mentem a karalábékhoz, ott meg nem volt büdi. Elindultam az orrom után és meg is találtam a forrást egy döglött kutya személyében. Már jó pár napos lehetett. Tavaly a szomszéd macskája is az én kertemben dobta el az életét. Lassan gyanakodva fognak rám nézni a helyiek.

2012. július 10., kedd

(M)elegem van 2.0

Meg az asztalosnak is, mert nagyon nehezen akar testet ölteni az a nyomorult fürdőszobai válaszfal. Most két héttel a munkálatok megkezdése után még mindig ez a helyzet:


Belülről meg így néz ki:



Végre vajúdtak a hegyek és szültek egeret: megállapodtunk az ajtóról is. Szerintem jól fog kinézni, illeszkedik a környezetéhez, s ha jól sejtem, Tiffany-üveges budiajtóm lesz. Mert kiskoromban asztal körül kergettek.... Na akkor a hét végét tapétabeszerzéssel fogom tölteni, merthogy ezt a gipszkarton falat én fogom letapétázni. Ha nem sikerül, még mindig lefesthetjük. Ezen a hét végén nem lesz putrizás, mert lejárt a jogosítványom és péntekre kaptam időpontot az okmányirodában. Így most kihasználom a hűvösebb időt és megpróbálom a restanciámat feldolgozni. Már két éve hiányzik a belső szoba sötétítő függönyéről az összekötő szalag. Most azt is megpróbálom megoldani. És hogy valami kellemes is legyen benne, üdülési csekkem romjaiból megmasszíroztatom lepukkant hátam. Sűrű hétvégém lesz.

(M)elegem van

Mindenhol, már a putriban is hőség van. Kómás vagyok és úgy lelassultam, hogy egy aggastyán lajhár is simán leelőzne. Éjjel vizes lepedővel takarózom, hogy valamennyit tudjak aludni. 30 fok van a szobában, a munkahelyemen még ennél is több. Már a mobilklímára is ráfanyalodtam itthon, de az meg iszonyú zajos. Néhány óra múlva komplett méhkas zúg a fejemben. Na ebben a kellemes hőségben autókáztam délután 3 körül Putrifalvára, természetesen miautónkban klíma nincs, de a többihez mérten ez már részletkérdés. Érdekes, hogy volt esténként nagy dörgés-villámlás, ami egy kicsit lehűtötte a levegőt és egy kevéske eső is, így legalább locsolnom nem kellett.
A kert az olyan amilyen: a málnát nem lehet letépni a kocsányáról, mert ráfőtt, a zöldborsó még érés előtt elrohadt (de legalább volt valamennyi rajta, mert a korábbi években még az sem), a paradicsom még mindig csak virágzik, paprikám a tavalyi túltermeléssel szemben az idén nemigen lesz, a hatszori vetésből tengődő 8 tő uborka épphogy adogatja a termését, hetenként 2 üveggel tudok belőle eltenni, a fehér karalábémat felszedtem, hogy jó zsenge legyen, hát jó zsenge fás, a káposzta és a kelkáposzta tetves és satnya, a hagyma és a zöldbab viszont tökéletes lett. A krumplibogár-termés is bőségesnek ígérkezik. Amíg lent voltam,  bio módszerrel gyűjtögettem, mielőtt eljöttem, atomtámadást intéztem ellenük. És amit még sosem tapasztaltam, a kaporerdő is tele van valami krumplibogárhoz hasonló csíkos förmedvénnyel. A kardvirágok viszont legalább szépek és amint látom, a szőlőmetszést is elnagyoltam, mert roskadoznak a terméstől.



Ja, és elfelejtettem levenni a tökömet, mire 2 hét múlva megyek, ki fog lógni a kertből. Meggyepáltam a málna- és szederbokrokat, mert nagyon elterpeszkedtek, így aztán úgy néz ki a két karom, mintha macskákkal hadakoztam volna. Jó sok zöld hulladék keletkezett a kertben és most erősen gondolkodom egy ágaprítón, így mindent vissza tudnék szórni a talajra, később meg beszántanánk. Mert most csak eltüzelem, amikor kiszáradt, az meg pazarlás, arról nem is beszélve, hogy nincs a kertben egy talpalatnyi hely sem, ahol égetni lehetne. Égető gondok.. hát még ha az ágaprító árára gondolok.... Persze csinálhatnék komposztot is, de akkor az hogy kerül a földbe? Mert hogy én ezt a földet felásni nem tudnám, az is biztos. Milyen nyugodt kis életem volt a preputri időkben.

2012. július 2., hétfő

Indul a banzáj

helyett az utolsó etap a putri felújításában. Készül a fürdőszobát leválasztó "fal". Nézzük csak, honnan is indultunk?






Tehát eddig a függöny mögött lakott a fürdőszoba, na de most, befalazzuk, mint Kőműves Kelemennét.



Kimértük az "ablakok" helyét,



majd a leválasztás helyét. Szerintem fürdőszobának elég lesz ekkora hely, a mester szerint kicsi lesz. Na de mihez képest? A másik fele hálófülke lesz, így csak akkora fürdőszobát akarok, hogy mindkettő elfogadható méretű legyen.



A kocka el van vetve, így rögzítettük és kész. Ez a másik perspektívából nézve (fürdőkádból). Kíváncsi leszek, mire megyek a hét végén, mennyire haladnak vele. Na meg hogy milyen ajtó lesz rajta, mert az még nem dőlt el. Eddig mindig előre tudtam, mit és milyet akarok, most meg itt állok a kétségek közepette. Egyelőre csak addig jutottunk, hogy akkorának kell lennie, hogy a fürdőkádat is ki lehessen rajta hozni, ha valamiért kellene. Folyt. köv.

2012. július 1., vasárnap

Mire jó egy pöcegödör?

A kérdés persze csak akkor vetődik fel, ha már nem akarjuk rendeltetésszerűen használni. Putrinkámnak is van ilyenje, de mivel a vezetékes víz után nem sokkal jött a csatorna is, így a pöcegödör nagyon rövid ideig szolgált rendeltetésszerűen. Aztán sitt-tároló lett belőle. Amikor megvettem a putrit, kiszedettem belőle a sok sittet, főleg összetört tetőcserép volt benne, és a konténer a többivel együtt elvitte.


Nagyon korrekt kis pöcegödör, rendes betonkoszorúval, szellőzővel és még a születési dátumát is rávésték. Lili kilétét azonban előttem titok fedi, mert az általam ismert családtagok egyikét sem hívják így, de hát ez már csak részletkérdés.



Amikor kitisztítottuk, nem leltük nyomát piszkos múltjának, tiszta földillata volt, gyanús állagú leleteknek sem akadtunk nyomára ásatásaink során. Ekkor gondolkodtam el, hogyan is lehetne hasznosítani, hiszen pöcegödörként már nyugdíjazták.

Az ilyen parasztházaknál problémás a pince, mert a házat veszélyes lenne alulról megfúrni. Ahol van pince, ott különálló vagy valamilyen melléképület alatt van. Nekem azt javasolták, hogy a ház végében, ahol a nyári konyha van, ásassak egy pincét, betonoztassam le és a teteje legyen terasz, merthogy  tulajdonképpen nincs olyan hely, ahová ki lehetne ülni vagy feküdni napozni, olvasgatni vagy vendégeket fogadni. Az elő- és oldaltornác ehhez túl keskeny és nem elég intim, közel van az utcához, mindenki bebámul. Ez a tény először zavart és sokszor elgondolkodtam rajta, hogyan lehetne sövénnyel vagy fákkal minél jobban elfedni az udvart, de aztán letettem erről is és a hátul kiásandó pincéről is. Biztonsági okokból. A szomszédaimnál már minden olyan ajtón betörtek, ami az utcáról nem látható. Szembeszomszéd árnyékolástechnikával foglalkozik, teljesen be van a kerítés nádfonattal vagy mijaszösszel borítva. Be is törtek már hozzá párszor. A másik szomszéd hátsó bejáratát is jópárszor feltörték. Nem vittek el semmi értékeset, de a tudat mégiscsak rossz. Így hát megoldást kellett találni a termés raktározására. A nyári konyha csak ideig-óráig jó erre a feladatra, mert ha röpködnek a minuszok, akkor ott is minden megfagy. A pöcegödör viszont a föld alatt van, az alját kibéleltem az építkezésből visszamaradt homokkal és kineveztem pincének.


A lakatos csinált bele állványokat, vettünk rá polcokat és már az első télen jól szolgált, a befőttek és a savanyúságok szépen megmaradtak és a sütőtök és egyéb tökök, patisszonok is karácsonyig húzták. Jól bírta volna a krumpli is, de az már novemberre elfogyott.



A földön azok a feketés valamik elszáradt levelek, amik a fedél nyitvatartása során belehullottak és még nem takarítottam ki. A szürkés foltok a polcok alatt pedig vakond uraság egyáltalán nem áldásos tevékenységének nyomait jelzik. Nemes egyszerűséggel betúrta a törmelékes földet a szépen elrendezett homokba. A polcokon azért van nylon, hogy védje a polcokat a lecsöpögő nedvességtől.

A második évben azonban nem tudtam használni, mert olyan sok eső esett, hogy magasan volt a talajvíz és sáros volt az alja. Minden megpenészedett volna benne, mert bár van szellőzőcsöve és az ajtaja is fel van kicsit támasztva, ez mind nem elég a szellőzéséhez, ha felázik. Ebből is látszik, hogy nem tökéletes megoldás pince helyett. A szomszéd viszont nem győzte a pincéjéből kiszivattyúzni a vizet. Tehát lehet, hogy a pince sem tökéletes megoldás. Hát így tökéletlenkedek pöcegödör és pince között ingadozva mint a középparaszt.