Lakodalom van a mi utcánkban

Ülök a tv előtt, nézem a Wuxi Classic-ot, fejtem közben a zöldborsót - dögunalom mindkettő. Mivel mindezt az utcai szobában csinálom, hallom, hogy szembeszomszédnéni bekiabál, menjek gyorsan, mert jön a menet. Először csak néztem bután, miféle menet, meg mi közöm hozzá, aztán eszembe jutott egy két órával azelőtti jelenet, jött egy autó az utcán folyamatosan nyomogatva a dudáját. De hisz ilyet a menyasszonyt szállító autó szokott. Gyorsan kinéztem, hát tényleg. És jött a menet: szembeszomszédnéni dédunokái lelkesen tapsoltak és örvendeztek, bár alig hiszem, hogy tudták, mi történik pontosan.

Elől az ifjú pár, mögötte a koszorús lány és fiú, majd a násznép. 

Az örömszülők az utca két oldalán mentek, és ahol valaki kiállt megnézni a menetet, mint pl. én is, azt megkínálták egy likőrrel vagy pálinkával és egy kosárból süteménnyel.

Na de a menet nem csak úgy csendben vonult, hanem zeneszóra, melyet a sor végén zöld egyenpólóban masírozó fiatalok szolgáltattak. Így vonultak a templomig, ahol az esküvő volt, majd mise, jó két óra múlva pedig ugyanígy vonultak vissza a lakodalmas házba. (Ennek következtében forgalmi dugó keletkezett az egész faluban.)

Szembeszomszédnéni még tájékoztatott, hogy ez bizony helyi szokás, az ő három gyereke is így házasodott, elmerengtünk még egy kicsit a múlton, megosztoztunk az általa zsákmányolt túrós lepényen és jót mosolyogtunk a dédunokáin, akik ültek az árokparton és elégedetten majszolták a kapott sütiket.

Romos vagyok

annyit dolgoztam a hét végén és még a derekam is fáj. Kihasználtam, hogy nem volt olyan nagyon meleg, sőt nagy előrelátással még egy napernyőt is vettem, így azalatt már vígan tépkedhettem a gyomokat. Tehát mit is csináltam egy laza hét végén? Egy napig gyomláltam, minden este locsoltam, folyamatosan málnát szedtem, két szomszédtól is kunyiztam zöld diót, komposzttárolót bővítettem, paradicsomot karóztam és kötöztem, félig előkészítettem Zalán kifutóját, lesikáltam a madárfosos autómat, málnaszörpöt és eperbefőttet készítettem, diót törtem, jajj, még leírni is sok. S ha ez még nem lenne elég, a szomszéd vasárnap délután szólt, hogy van egy cseresznyefája, de neki nem kell a termése. Nosza szodé népség, összes létráim és két szomszédom társaságában megrohantuk a fát. Este 8 után értem haza, ekkor még nekiálltam cseresznyebefőttet eltenni, mert már elég érett, nem akartam tovább várni vele. És mindez képekben:

Elől a paradicsomos, háttérben a málnás.

Persze ez  még nem mind, mert naponta szedtem. Ja azt nem is említem, hogy a ribizlit is le lehetne már szedni, de arra végképp nem volt időm.

Így készül a málnaszörp.

Zalán behálózva.

A kétlakásosra bővített komposztos, csak erre sem volt időm, hogy átforgassam és a frisset áttegyem a másik fakkba.

Ez örök kedvencem, a homoktövis, tele van bogyóval, de a rossz fókuszálás miatt nem látszik.

Paradicsom minden mennyiségben.

Tán túlzásba estem volna?

Ez lett a szomszéd cseresznyéjéből. Nekem az idén a két fán 1 szem termett. De az legalább finom volt.

Ez meg a bűzös patak jobbról....

és balról.

A hét végén folyt.köv.

Elégedetlen vagyok

a dolgok állásával, de úgy tünik, ez már csak így lesz egész évben. Felesleges lenne panaszkodni, csak a jövőnek dokumentálom a jelenlegi helyzetet, bármilyen siralmas is.

Ez lenne Zalán, elég foghíjasan kelt ki. A két végébe vetett uborkáról nem is beszélve. Kb. ötödször vetettem idén uborkát, legutóbb 4 fészket, abból 1 kelt ki rendesen, egy másikból megtaláltam  1 kikelt kis növénykét, a többi fészket meg sem találtam.

Ez itt a késői karalábé, jól meg kell nézni, hogy lássunk valamit. Van ott még egy magról kelt valamilyen paradicsom is.

Lótücsök-ellenálló burokban a 4 tő káposzta, ezek valamiért megmaradtak - eddig. Ha meglebbentem, a fele felszáll, nem tudom, hogy fogok a sok kis kártevővel boldogulni.

Ez állítólag késői karfiol. Hiszem, ha látom. Körülötte a felaprított citromfű és menta. Azok bezzeg legyökereznek és burjánzanak bárhol.

Ez a szép sűrű cékla.

Ez meg itt a zöldborsó, de ha így folytatja, csak zöldtrágya lesz, mert még csak nem is virágzik.

Ez a paprika már március 25-én ebbe a környezetbarát cserépbe lett ültetve. Ennyi idő alatt napoztatással, tápoldatozással ennyire vitte. Gratula. A többi sem különb. Bonsaipaprika.

S hogy a bajt még tetézze valami nyomorult állat, az összes epertövem alá túrt, mindegyik meg van borulva és fonnyadozik. Ezekről kicsi, töppedt epret lehetett csak szedni.

A 44 sárgadinnye palántából 5-6 db maradt meg, ez a legkülönb köztük. Már virágzik. De hogy mit fog teremni, az még rejtély.

Ez itt a megvadult málnás, pedig elég kevés vesszőt hagytam ősszel. Mostanra már a kert közepén is jönnek fel hajtások.

Ez a hagyma hátul a lestyánnal (amit jól vissza kellett vágni, mert felmagvasodott és letetvesedett) és a szederrel, aminek szintén kevés vesszőjét hagytam meg tavaly ősszel, de annyi lesz így is rajta, hogy majd nem győzöm feldolgozni. Persze mindkét tartóoszlopa is kidőlt.

A paradicsomokról most nem csináltam képet, de azok nagyjából elfogadhatóak, bár virágkezdeményt csak egyiken láttam. Nem tudom, a lugasról fogok-e az idén paradicsomot enni vagy csak zöldpari lekvárgyártás lesz.

Szóval egy kicsit elegem van....

Megáll az eszem

mert miután ezt mind leszedtem és feldolgoztam

és miközben ez lett belőle

éjszaka valaki lelopta a postaládámat, amiről azt kell tudni, hogy egy ócska, rozsdás, 7 éve a kerítésen lógó, egyébként beltérre tervezett vacak volt, kinyitni már alig lehetett, kb. 20 deka volt, fémhulladéknak alkalmatlan. Elképzelni sem tudom, ki a fenének és mire kellett. Hacsak nem engem akart bosszantani, mert különben leszedhette volna, amikor nem vagyok ott. Na ezért gondolkodom erősen, hogy érdemes-e öreg koromra egy kis elöregedő faluba költözni.