Akácdilemma

Alföldi lány vagyok, láttam már akácot. De az mind fehér akác volt. Nem mondhatnám, hogy különösen kedvelem, mert szúrós és mindenhol feltör, szinte kiirthatatlan. Most, hogy kivágattam néhány fát, a ház előtt lévő akácokat is nézegettem, de a favágó szerint nem veszélyeztetik a házat. Szóval kegyelmet kaptak és most kezdenek virágozni. Jól meglepődtem, mert ezek nem fehérek, hanem nem tudom milyenek, mert akár lilának is mondhatnám, de inkább rózsaszín. 

Ilyet még nem láttam, pedig már megettem kenyerem javát. Úgy látszik, mindig van új a nap alatt. Napok óta esős idő van, dörög az ég, ki-be hurcolom a palántákat, hogy ne ázzanak szét, bár szerintem már mindegy is nekik. A kertészsegéd is tologatja a kert felásását.

Mivel nincs hová vetni és palántázni, így valami más hasznossal kell elütnöm az időt. Egy hónap alatt már harmadszor rendeztem át a pincét, most főleg azért, mert hét végén jön az anyám, aztán ne lássa, hogy milyen rendetlen vagyok.

Sikerült a rattan garnitúrának is új gazdit találni, mert nálam sajnos nincs helye, így a szobák berendezését is befejezhetem. Valamelyik nap körbejártam a környéket, hogy találjak néhány bokor bodzát. Amikor tudok szedni, mindig csinálok bodzaszörpöt. Meglepődtem, hogy még alig nyílik. Hál istennek mindegyik nehezen megközelíthető, susnyás helyen van, ha nem vigyázok, vagy az árokba vagy a csatornába esek.  Amikor eladtam a putrit, május 11-én voltam ott utoljára és akkor már virágzott a bodza, pedig az Nógrád és hidegebb, mint errefelé. Szóval a heti program menütervezés, vendégvárás és bodzaszörp.

Illegális házfoglalók

A múlt héten, amikor visszatértem a lomtalanításból, akkor volt az a két igen meleg nap, észrevettem, hogy a faház oldalán szinte mindenhol nagy hangyák rajzanak, a hátukon fényes szárnyakkal (legalábbis én annak láttam). A villanyóránál már a tető közelében is nagy nyüzsgés volt. Nosza előkaptam egy jó nap flakont és adtam nekik. Már korábban is láttam néhány példányt, de azt hittem, ez a kertes ház tartozéka. Most aztán minden nap hangyaőrjáratot tartok és ha meglátom, hogy csoportosulnak, akkor szüttyentek nekik egyet. A fehér por jól mutat a sötétbarna fán.

Ma reggel arra ébredtem, hogy valami kopog a ház falán. Rögtön kipattant a szemem, mert a nógrádi putriban ez nyestet jelentett.  Aztán rázendített a kórus. Éhesek a fiókák. Ezt hallgatom egész nap. Mivel felhős az ég, nem süt ide a nap, így nem tudom megállapítani, hogy pontosan hová fészkelték be magukat, az eresz alá vagy a tető alá. Nem örülök nekik, mert ahová ők lyukat vájtak, ott a darazsak is beköltözhetnek.

Nem tudom pontosan, hogy milyen madár lehet, mert ha közel megyek, akkor a szülők elröppennek a szemközti fára. Ezt a párocskát értem tetten, amint éppen itt áriázott, de nem vagyok biztos benne, hogy ők fészkeltek, mert a kerítésoszlopban tűntek el, ami kissé érdekes, hogy mit keresnek ott. Ennek megállapításához nekem létra kéne, mert repülni nem tudok.

A kertben sok apró gyíkocskát láttam, zöldet, barnát, sajna lefotózni egyiket sem sikerült. Az egyik a hűtőszekrényből lett kutyaházban dekkolt, ott találtam rá több reggel is. Vannak fácánok is, de még őket sem sikerült lencsevégre kapni. Pedig jó hangosan szokták tudatni, hogy itt vannak. Persze közelébe sem érnek hangerőben ezeknek: nem, ezek nem böglyök, hanem helikopterek.

Közben azért a kertet is igyekszem rendezni, de a sarokban lévő gyomrengeteget sajnálom megbolygatni, olyan szépek a pipacsok.

A ház mögött a kamilla az úr. Tegnap nyírtam a füvet, ezt sem volt szívem levágni, pedig nagyon kellemes illata van utána.

A susnyásban aztán van minden, levágott fa, kiszedett gyom, levágott fű, pipacs, kamilla. Remélem, nem költözik be valami nem kívánatos rágcsáló.

Most még ugyan nagy képzelőerő kell hozzá, de itt lesz majd a zöldséges kert. Majd egyszer.

Tegnapelőtt kint hagytam éjszakára a palántákat, reggelre mindegyik víz alatt állt. Szóval nem kell sietni az ágyások kialakításával, mert nem lesz mit elvetni benne a sulykon kívül. Nem is értem, még sosem jártam így. Ezeket a paprikákat február 24-én vetettem, most kb. 2 cm-esek, pedig volt nekik keltető, növényház, napozás, meleg lakás, mégis csak eddig jutottak.

Azért a reményt táplálom, mert néhány napja vetettem pár szem kukoricát meg uborkát. A kukoricák egész szépek, pedig tegnap reggelre ezek is vízben álltak. Ez majd - állítólag - egy különleges fajta lesz, lilák lesznek a levelek és a magok is. Most még semmi különleges nem látszik rajtuk, ugyanúgy néznek ki, mint a többi kukorica, amit vetettem.

Azért most már lehetne kissé jobb idő is, még akkor is, ha tudom, a májusi eső aranyat ér. Itt azonban állandóan fúj a szél, s bár úgy tűnik, nem vagyok rá érzékeny, kezd belőle elegem lenni. Kikapcsolódásként - mivel az itteni kútvíz nem ivóvíz minőség - elmentem közkutakat felderíteni és találtam is néhányat, úgyhogy vízhordás is volt. Útközben bementem a zöldségesbe, a kínálattól nem voltam elájulva, de nagyon finom sütikét vettem. Lehet, hogy legközelebb a cukrászdában veszek krumplit? Fura világ ez.

A rendezkedés napja

volt a mai, mivel esett az eső, így kint nem lehetett semmit csinálni. Már a reggel is jól kezdődött, a vízvezetékszerelő ébresztett, mivel ő sem tudott kinti munkára menni, így beugrott a wc tartályt felszerelni, ha már lett egy kis szabad ideje. Mivel a mai kukásnap is, de ebben az utcában szinte ház sincs, így ide nem jönnek be. Megkértem a szomszéd utcában lakó druszámat, hogy szóljon már nekik, jöjjenek erre is. Nem akarok előfizetni, mert csak jó időben vagyok itt, meg időnként haza is megyek, akkor jön a szemét is velem, így csak alkalmi szemetelő leszek. Mivel most a fák kivágása után végre össze tudtam szedni a szemetet, lett egy zsákkal. 300 Ft-ért visznek el egy zsákot, megállapodtam velük, hogy kéthetente járjanak erre, így ez a kérdés is megoldódott.

Mivel a meghirdetett cuccokból még mindig van és jönnek is érdeklődők, így kénytelen voltam lemenni a pincébe összepakolni, amennyire lehet és ott rendeztem be a kiállítótermet. Nagy nehezen összeszereltem egy polcot is, hogy legyen mire pakolni, ne a földön kelljen turkálni.

Nem tudom, erre a szegény konyhaszekrényre mikor kerül majd sor.

 Az a szegény láda is felújításra vár. Talán a következő ötéves tervbe belefér. Mivel még a polcok is lent voltak, így felhoztam és felraktam őket, annyival is kevesebb lom van a pincében.

Három ilyen konyhai polcom van, de itt olyan kicsi a hely, hogy csak kettőt tudtam feltenni, a harmadik a szobába ment.

Még két polcot felraktam, így már aztán már semmi másnak nincs helye. A polc melletti kép emlék a putriból, azt az utcát ábrázolja a 60-as években.

Tegnap délután volt egy kis napsütés, ezért a kivágott fák helyét kicsit kitakarítottam, összeszedtem az apróbb ágakat, meg a szemetet,  majd próbáltam a nyúlállást megtisztítani a borostyántól, ami teljesen benőtte. A legalsó szárak olyan vastagok voltak, hogy fűrész kellett hozzá, mert az ágvágó nem érte át. (Az előző tulaj nyulakat tartott és ez a tákolmány védte őket az esőtől.)

Az előkertekben már virágzik a szegfű.

Valamelyik nap ezeket is kigyomláltam, mert gyalázatos állapotban voltak.

A palántákról jobb szót sem ejteni, nem elég, hogy silányak és egymás után pusztulnak ki, de most még a sok esőtől mocsárban állnak. Néhányról le kellett önteni a vizet, a ládák egyik végét pedig feltámasztottam, hogy ne álljon meg benne a víz. Persze mit várok, éjszaka 7-8 fok van, ma meg nap közben 15.

Hoztam Anyukám kertjéből jónéhány kardvirág hagymát, de az is a pincében telelt, május első hetében sikerült csak elültetni. Ennek ellenére ezek legalább szépnek látszanak.

Hát nagyjából így folydogál féltanyasi életem.

Eljött a végnapja

néhány fának, mert vagy rossz helyen vannak, vagy rondák és szúrósak. Először előkerültek a végrehajtás eszközei.

 Aztán Bálint mester akcióba lendült, 

és láss csodát, a ház oldala fellélegezhet, a sok szúrós bokor pedig eltűnt. Nem tudom, hogy ez milyen növény volt, ami még hagyján, de Bálint, aki erdész, sem ismerte fel ezt a fenyő és tüske vadházasságából született szörnyet.

Így már az utcáról is szebb képet mutat, főként ha ki is gyomlálok.

Bálint és az ő szerszáma nagy munkában:

és a fenyő alatti dzsumbuj láthatóvá válik (nem sokáig, mert jövök a fűnyíróval).

Persze a fő kérdés és probléma: mi lesz ezzel a hatalmas kupac ággal. Mert ha felgyújtom, amit ugye nem szabad, akkor úgy is járhatok, mint a szomszéd, hogy leégett a faháza. Lehet, hogy lesz magaságyásom?

Ószeres

is lehetnék éppen, annyi kacatom gyűlt fel az évek folyamán. Nem is tudom, mit gondoltam, amikor ennyi mindent összehordtam. Most, hogy túl vagyok a lomtalanításon, gondoltam egyet és lehoztam a kalyibába minden felesleges porcelán és egyéb háztartási eszközt, lefotóztam őket és feltettem a helyi FB csoportba. Ezt némi hátsó gondolattal tettem,  jó kapcsolatépítő eszköznek véltem. Volt is keletje a sok kacatnak, információt is gyűjtöttem és kapcsolatokat is építettem. A teraszon rendeztem be a szatócsboltot, most épp esőszünet van.

Az a kis pénz, amit kaptam értük, is jól jön, mert holnap jön a favágó, a jövő héten pedig a kertészsegéd. A wc tartály és a kapuk javítása is hamarosan meglesz, szóval jó úton haladok az elszegényedés felé. De hát a putrik már csak ilyenek. Ilyesmik azért még vannak, ez pl. a 70-es években divatos fondüzés maradéka.

Persze van itt maradék a 90-es évekből. Az első lakásomban a 80-as években mohazöld csempe volt. A másodikban viszont fehér, mert az egy házgyári panel volt. Gondolom, annak ellensúlyozására került bele ilyesmi.

Végre sikerült megfelelő mennyiségű függönygörgőt és csipeszt szerezni, így tegnap a szobai függönyök is felkerültek. Ma az ablakok nagy részét is lemostam, bár rendes helyen ezt fordítva szokták csinálni.

Ki mondta, hogy csak Chanel diktálhat divatot? Úgy döntöttem, mától a mini függöny lesz a menő. Annak idején Ford is így csinálta. Autóját új divatszínekben kínálta, pl. feketében. Senki nem tudta, hogy nem is volt neki más színű festéke.

Még több probléma

Ahogy az lenni szokott, a baj nem jár egyedül. Miután a kutat a mester kiásta, tett bele új lábszelepet és lebontott minden felesleges pumpát és csapot, úgy éreztem, egyenesben vagyok. Örömöm korai volt, mert másnap a vízmű elkezdett 10 percenként bekapcsolni. Először ezt a szintén lepusztult wc tartály rovására írtam. De nem, újra szét kellett szedni a kutat, mert összeszedett valami piszkot. De legalább szakszerűen van összerakva.

Aztán persze nemcsak az egész wc-tartályt és a csatlakozó szelepet kell kicserélni, hanem a zuhanyzó kígyót is, mert orrán-száján jön a víz. Volt itthon egy tartalék, gondoltam megoldom, de annak meg más a mérete, szóval most zuhanyozni sem lehet.

Aztán ha ezeket a problémákat megoldom, jöhetnek a kapuk, mert az egyiket kinyitni, a másikat bezárni nem tudom. Az a karnyi vastagságú rozsdás lánc sem kutya a szintén rozsdás lakattal, aminek ugyan megvan a kulcsa, csak használhatatlan. A nagykapu egy elgörbült zártartóba csúszik be, így alig bírom feltépni, ha be vagy ki akarok jutni.

Most nézegetem a ház melletti fákat, mennyit kell vagdosnom belőlük, hogy a kerítést ne nyomják szét. Hát rájöttem, semennyit, mert ki kell vágni egy párat még mielőtt letépik a villanyvezetéket. S akkor még hol van a szigetelés és a kertrendezés. Lesz itt mit tenni. De legalább a konyhai függönyt sikerült végletesíteni.

S ha még nem lenne elég bajom, tegnap estére bedagadt mindkét bokám és lábfejem. Felpolcoltam, de reggelre nem apadt le teljesen. Nem tudom, még mi a nyavalya jöhet, ami eddig nem volt.

Eljött a nagy nap

amikor végre begyömöszöltem mindent az autóba és útnak indultam nyári rezidenciámba. Ami természetesen szakadó esővel fogadott. De nem ez volt a legkellemetlenebb fogadtatás. Nem hiába féltem tőle, hogy mi lesz a kúttal, hát semmi. Beindult a motor, de vizet nem adott. Mivel május elseje a munka ünnepe, nosza felhívtam a szomszédot, aki másnap el is jött, de neki sem adott vizet. Kaptam viszont egy telefonszámot, az imént volt itt emberem, s közölte, hogy ki kell ásni, a többit meg úgysem értettem. Valami lábszelep probléma van. Aztán ha azt meggyógyítja, akkor kiderül, kell-e szivattyút is vennem. Kalyiba te drága. Szóval itt állok víz nélkül, az imént átmentem a szomszédba két vödörrel kunyerálni, nehogy a kosz megegyen, míg várok hogy feltörjön a víz.

A többi dolog sem megy fényesen. Mindennel csak a probléma van. Egy hét múlva lomtalanítás lesz otthon, akkor haza kell mennem, mert itt van egy csomó minden, amit ki kell dobni, de itt erre nincs lehetőség. Ehhez persze az összes dobozomat át kellet nézni, szigorúan kiválogatni, ami nem kell, az menjen a kukába, ne őrizgessem itt feleslegesen.

Közben próbálom az ugart feltörni, hogy vethessek valamit, de ez sem látszik egyszerűnek. Van egy sarka a kertnek, ahol valami trágyaféle lehet lerakva, mert burjánzik rajta a gyom, így azt vettem célba. Van néhány pvc-darabom is a felújításból, azokkal próbáltam takarni, de itt olyan viharos a szél, hogy nem marad a helyén. 

Mindegy, a palánták úgyis szörnyen néznek ki.

Bánatomban nekiálltam gazt vágni. Nem, sajnos az a kerítésen túli derékig érő gyomrengeteg is az enyém, nem a szomszédé, aki egyébként szépen kitakarította a kertjét.

Esténként a házban tüsténkedek, nem sok sikerrel. Alaposan meggyűlt a bajom a burkolatváltókkal. Mivel mozog egy kicsit a padló, a szőnyegek vándorolnak, állandóan igazgatni kell őket. Tegnap este leszedtem a régi karnisokat, azok is mennek lomtalanításra. Újra szembesültem a kis hely átkával. Egyik szobában a szekrénytől nem fér el a karnis, a konyhában meg nem tudom tőle kinyitni a szekrényajtót. A sötétítő függönyöket a varrónő elcseszte, a függönytartóhoz nincs elég karika, sem akasztó, a fényáteresztő függönyöket pedig én nem gondoltam át alaposan. De legalább két nap alatt sikerült teljesen leamortizálni magam, az este már alig bírtam az ágyig elvánszorogni.

Tehát most itt ülök a piszokban és vízgazdálkodást folytatok a vödrökből és hallgatom a szél fütyülését. Elvégre a nyaralás mindenkinek mást jelent, úgy látszik nekem ezt dobta a gép. Halmazati büntetésként megismerkedtem a hátsó szomszéddal, aki állandóan itt lakik. Megtudtam tőle, hogy ostoba vagyok és engem jól átvágtak, na meg neveletlen is, mert eddig nem mutatkoztam be neki. Persze azért felajánlotta, hogy bármiben segít. A sértéseket nagyvonalúan elengedtem a fülem mellett, mert neki van mozgó kamerarendszere, amelyik az én telkemet is látja, szóval még megalkuvó is vagyok.