2016. december 25., vasárnap

Boldog Karácsonyt

kívánok minden kedves olvasómnak:



Természetesen a Jézuska a putrinak is tojt ajándékokat, hogy tovább cicomázhassa magát.


Mivel a fürdőszoba falai elég sivárak, így ez az üvegkép oda került.


Aztán a konyha is kapott egy stílusos faragott faliképet.


2016. november 18., péntek

Évértékelő

Mivel Putrifalvára beköszöntött a tél, ideje mérleget készíteni és téli álomra vonulni.



 


Mint minden gazdasági év, ez is vegyes volt. Nehezen indult, mert a nyugdíjba vonulással és egyéb családi problémákkal kapcsolatos teendők sok időt vittek el. Ez a paprikák és paradicsomok késői kiültetéséhez vezetett, ami késői érést és sok beéretlen, lefagyott termést eredményezett. Azért persze maradt bőven annyi, amennyi nekem kell, de mégis, az ember sajnálja azt a sok komposztra került cuccot.

Nagy fájdalmam, hogy az idén nem sikerült limabab vetőmagot szerezni, így az nem volt. A Cherrola magból sem az kelt ki, amit vártam, a Chocolate cherryt pedig nagyon megviselte a paradicsomvész, így nem sokat ettem róla, pedig rengeteg termése volt a megmaradt 5 tőnek. Pedig a paradicsomvész nem igazán tört ki, látszottak a jelei a foltosodó szárakon és a paradicsomokon, de egy idő után megálltak és ezek a sérülések varasodtak, majd alatta ismét zöld volt a szár. Igazán csak a San Marzano-t pusztította el, azok gyümölcsét viszont zölden leszedtem és hasznosítottam. A többi paradicsom megúszta a levélzet elszáradásával és néhány paradicsom megfeketedésével. A nagy bosszúság megint az Osu blue miatt volt, mert még októberben is tele volt éretlen szemekkel, pedig ezt időben, május közepén kiültettem.

A paprikákkal elégedett voltam, sok lett a fehér és most sikerült megfelelő méretű pritamint is előállítani, csak a beéréssel volt probléma. Későn volt a június közepi kiültetés. Kápiám is lett elég, de sokkal több is lehetett volna (bár nem tudom, mit is kezdtem volna vele). Mivel meglepetésszerűen jól sikerült, nem fordítottam elég időt és munkát a ritkításra, talán ez sem tett jót a termésnek, túl sok volt a töveknek. Sajnos a fűszerpaprikákból egy darab sem kelt ki, ami csak azért nem probléma, mert egy kolléganőmtől kaptam vagy 2 kg őrölt paprikát, ami kb. 5 évig elég lesz.

A répa és gyökér minden évben problémás volt, most is sok veszteség volt benne, valami megrágta. Mivel nem volt időm csak november elején kiszedni a földből, a gyökér eddigre eléggé megvastagodott ahhoz, hogy könnyen lehessen pucolni. A répák egy része viszont szét volt nyílva, talán a sok esőtől.

A tök, cukkini, káposzta és kelkáposzta, mint minden évben, most is jól teljesített, bár a kelkáposzta fejek nem voltak elég tömörek. Ízre azonban nem volt probléma velük. Csak 1-1 tő tököt és cukkinit vetettem, rengeteg termése volt, még a szomszéd néninek is jutott bőven. A kétféle kifejtőbab is rendesen termett. Céklát háromszor vetettem, sok is lett belőle, viszont az eltevés egy része nem sikerült, mert felforrt. Uborkát háromszor vetettem, mert nem nagyon akart semmire sem menni, végül aztán jó sok savanyúságot tettem el belőle, tehát azért volt elég. A sárgadinnyékre pont érési időben nem volt elég meleg, így egy részük nem nőtt megfelelő méretűre és az édességük sem volt meg. Zöldborsót 4x vetettem, mert ennyi volt a vetőmagom, különféle fajták. De az a tapasztalatom, hogy a márciusban elvetett rengeteget terem, permetezni sem kellett, 16 db 7,2 dl-es üveggel főztem be és még jutott a fagyasztóba is. Ez több mint elég nekem. A másik három vetésből összesen nem lett ennyi, a sok nyavalyáról nem is beszélve, ami utolérte őket. A vége pedig a hőség miatt kipurcant. Jövőre csak egy adagot vetek, jó korán.

A bogyós gyümölcsök közül az eper kevés volt, pedig nagy területen van ültetvény, de mivel tavaly telepítettem, így ez a mennyiség elfogadható volt. A málna szépen termett és mivel az érési időszakban éppen végig ott voltam, így minden másnap le tudtam szedni és így a legjobb állapotban került feldolgozásra. Ment jó pár doboz az én és Édesanyám mélyhűtőjébe, lett egy csomó szörp és likőr is belőle. Az 1-1 bokor fekete és piros ribizli is szépen termett, ezekből is főleg szörp és likőr lett, a feketéből jutott még fagyiba és öntetnek is. A szederbokrot tavaly jól megmetszettem, ennek ellenére rengeteg volt rajta, ami persze nagyrészt lerohadt, mert pont éréskor volt esős az időjárás.

Ami az egyéb gyümölcsöket illeti, nem érdemelnek túl sok szót. A dió, a sárgabarack és a télálló alma virágzásban elfagyott. A cseresznye gyakorlatilag lerohadt a fáról, már amit a madarak meghagytak. A szilva szintén éretlenül hullott le, valószínűleg rossz néven vette a tavaszi tetűinváziót. A nyári almán szép mennyiség volt, de ezt meg a darazsak tizedelték. Azért jutott bőven a szomszédoknak és a családnak is. Amit meg végképp nem tudtam hová tenni, megaszaltam. Már eszegettem belőle, nagyon finom, máskor is így fogom csinálni. Ebben az évben rengeteg bajom volt a darazsakkal. Az őszibarack is elég mértékletesen termett, jó része még éretlenül megrohadt, ami eljutott az érésig, az finom volt és így is jutott nekem elég, még be is tudtam főzni. A szomszéd néninek sem termett az idén birsalmája, de sebaj, mert még a tavalyiból rengeteg birsalmasajtom van. Most olyan sütiket próbálok sütni, amikhez fel tudom használni, mert már eléggé kiszáradtak.

Ami a befőzést illeti, a paradicsomokat most csak sütőben megsütöttem, beüvegeztem és kidunsztoltam. Ezt szoktam reggelizni, felváltva fekete retekkel, mert az is szépen termett. Nagyon kevés lekvárt csináltam, mert még 2012-es is van a polcon. Nem nagyon fogy. A tököt és cukkinit is legyalultam és beüvegeztem, majd kidunsztoltam. Korábban az lett a bajuk, hogy túlzottan megpuhultak, valószínűleg túl sokáig dunsztoltam. Már most is találtam egy üveget, amelyikben szinte feloldódott a cukkini, de a többi jónak látszik. Már egy zsenge tököt felbontottam és kirántottam, az tökéletes volt.

A cékla és az uborka közül néhány üveg felforrt már az eltevést követően, nem tudom miért, máskor is így raktam el. Így ebből a két tételből nagyobb veszteségre számítok. A csalamádé és az ugyanúgy elrakott zöld paradicsom és uborkasaláta jónak néz ki, bár egy kis uborkasalátát már felbontottam és a teteje nem volt tökéletesen jó ízű. Amikor már csak 1-2 uborka nőtt a tövön, felszeleteltem és betettem a mélyhűtőbe, úgyhogy most van bent néhány kis csomag, majd tzatziki lesz belőle.

Mivel sok paprikám és zöld paradicsomom volt, készült paprikakrém, paprikazselé, sült kápia olajban, és kétszer csináltam zöldparadicsom chutney-t is. Már mindegyiket megkóstoltam, finomak.

Idén is csináltam saját vegetát sárga és fehérrépából, karalábéból és lestyánból. Géppel vékonyra szeleteltem, megaszaltam és ledaráltam, sót nem tettem bele. Szinte minden ételbe teszek, még a rizs főzőlevébe is.

Most aztán a konyha minden szegletében termés sorakozik.













Hát jól nézek én ki nnna.

Sajnos a kerti munkákat nem tudtam befejezni, mert a nedves föld nem lett felszántva és eléggé el is gyomosodott. De ha minden rendben lenne, akkor min kárpálódnék? Majd jövőre.

2016. november 7., hétfő

Ilyet még nem láttam

Szombatra virradóra esett az eső. Nem volt szél vagy vihar, csak csendes eső. Amikor reggel kimentem a tornácra, meglepődtem. A fal tövéig vizes volt a beton és nem szimplán vizes, hanem mintha bepermetezték volna, látszottak a cseppek. Fagy nem volt, mert szokatlanul enyhe volt a reggel, de a kő nagyon csúszott. Nem is mertem rajta járkálni.



Aztán ahogy jobban megnéztem, még jobban meglepődtem, mert a fal is vizes volt.



De körben mindenhol. Pedig körben eresz van, elől pedig jól túlnyúlik a tornác.


Mivel ilyenkor már nem szoktam itt lenni, így valószínűleg ezért nem láttam ezt a jelenséget.


Megnéztem a szomszéd házat is,az is ilyen volt. Most már legalább értem, miért ázott a tornác felső borítása, pedig nincs beázás.

Különben a kert már elég kopár. A levelek lehullottak, a még kint lévő paradicsomok és paprikák pedig lefagytak, mivel az elmúlt egy hónapot Pesten töltöttem sikertelen ügyintézéssel.


Azért még néhány salátafej és fekete retek túlélt. Ma tojásos nokedli volt salátával.


Különben csak a szokásos morgolódás: 15 fok van a házban, pedig két helyen fűtöm, ki kellett lapátolnom az árokból a hordalékot és a patak is rossz állapotban van, főleg mert a hátsó kertszomszéd "kerítése" is beleomlott. De hát Putrifalva, én így szeretlek.


2016. október 3., hétfő

Putricicoma

Most, hogy a kerítésfestést letudtam, annyira belejöttem a cicomázásba, hogy hiányérzetem lett, így az egyéb szépséghibákat is kezelésbe vettem.

A legrondább a hátsó ablak, hiszen efelett nincs tornác, így nagyon ki van téve az időjárás viszontagságainak. Nem mintha a felette lévő tűzfal jobb állapotban lenne, de férfiszomszédaim megtiltották, hogy oda felmásszak. Majd ők. Na azt még azért kivárom. (A szúnyoghálón agyoncsaptam egy legyet, vele együtt a hálót is, így csak cellux-szal van beragasztva, mert odáig még nem jutottam el a cicomával.)





Leszedtem az ablakszárnyakat és alaposan lecsiszoltam A nagyját a rezgőcsiszolóval, a többit kézzel, mert a díszítő vájatokból is ki kellett vakarni a régi lazúrt.


Még maszkoló szalagot is ragasztottam az üvegre, hogy ne kenjem össze. Ezt az ablakot már két éve is festettem, az egyik oldalon még rajta volt az akkori szalag. És hát így jár az a lusta disznó, aki két évig nem szedi le. Most vakarászhat.



Végül azért elkészült az ablak és elég szép is lett, remélem, néhány évig bírja.



Ezzel párhuzamosan az alsó épület végében lévő oszlopot is le kellett csiszolni, mert azon már semmi lazúr nem volt, két oldalról verte le róla az eső.



Még két ablakot és egy oszlopot is meg kell majd csinálni, de most haza kellett jönnöm ügyintézni. Remélem, lesz még ehhez alkalmas idő.

A tavasszal kifeszegetett és legyalult bejárati ajtót is befestettem.



Pihenésképpen az utcán kubikoltam. Az önkormányzat nagy nehezen kilapátolta a hordalékot az árokból és az átvezető csőből, természetesen az én telkem elé, de el már csak a felét szállította. Majd a fizetésük felét is kérem, ha már megint helyettük kell dolgozni.


Egy részét elsimítottam azon az oldalon, a többit pedig átlapátoltam a kerítés mellé, mert a szomszéd rosszul kivezetett esővize odafolyt és alámosta a kerítésemet.





Ha már a kezemben volt a drótkefe, lesúroltam a mohát is a betonról, mert lassan elporlik. Felhívtam a gazdaboltot megkérdezni, hogy van-e betonra való mohairtójuk. Az eladó nagyon kedves volt, azt mondta, akárki akármit mond, olyat ne használjak. Dörzsöljem vagy kaparjam fel és mosószerrel mossam le. Ő Ultrát mondott, nekem Domestos volt otthon, azzal mentem neki. Meglátjuk, milyen eredménnyel. Majd még a kerítés alját is le kell kefélni, mert azon meg valami ronda fehér gomba telepedett meg és zabálja a betont.


Közben persze a kerttel is foglalkozom valamennyit, de már nem sok minden van benne:




Ezért már meg kellett küzdenem a darazsakkal, végül ez lett belőle:



A paprikák és a paradicsomok - már ami még megmaradt - az utolsókat rugják.




A Choco Bell-ről 2 db-ot tudtam éretten leszedni, jó íze van, de azért a pritaminok sokkal finomabbak.



Erre az uborkára szavam sem lehet, még mindig van rajta néhány darab.



A káposzták még fejesednek. Sajnos a kel rohad is és mások is rágcsálják.




A háttérben lévő Chocolate cherry paradicsom teljesen tönkrement, de még most is tudtam róla szedni egy tállal. Szeretem az ízét csak nagyon érzékeny minden betegségre.


A bazsalikomok már nagyon felvirágoztak, igaz, eleget szárítottam már télire belőlük.


Még egy kis dísztök is kerekedett a végére. Bár nem tudom, miért kínlódok vele, minden évben a szekrény tetején penészedik meg. Még sosem sikerült egy darabot sem kiszárítanom.


A tavaszi salátavetésből egy falat nem maradt, felmagzott, mire odaértem, a többire pedig ráborult a zöldborsó és alárohadt. Nyáron vetettem újra, na ez az 5 db volt képes kikelni, de már kétszer ettem belőle a tojásos nokedlihez. Szóval az éves adag megvolt.

Most arra várok, hogy essen eső, mert ezt a kemény, száraz földet már nem lehet felrotálni. Addig amíg ez eljön, folytatom a putri cicomázását, belül is van mit csinálni.

2016. szeptember 19., hétfő

Csak ennyi?

Miután lejöttem a (szerről) kerítésről, még az eső előtt leszedtem az összes paprikát, paradicsomot és készült néhány lecsókonzerv. Előbb kicsit hezitáltam, hogyan csináljam. Tavaly majdnem készre főztem, de valamiért az olaj furcsa ízű volt benne, így most más megoldást kerestem. Láttam olyat is, hogy nyersen beletömködték a paprikát és a paradicsomot az üvegbe, majd kidunsztolták. Ettől csak azért féltem, mert nem voltam biztos, hogy a paradicsomnak lenne elég leve, ami befedi a cuccot. Mivel ezt még sehol máshol nem láttam, úgy gondoltam, nem elég meggyőző a módszer. Így inkább a félig főzést választottam, beüvegeztem és kidunsztoltam. Meglátjuk az eredményt néhány hónap múlva.

Mivel találtam még zöld paradicsomot is, de a 4 évvel ezelőtti lekvárból még van, ezért most chutney-t készítettem belőle. Jó sok ilyen recept van a neten, de ízlésemhez képest többségében túl sok hozzávaló van, így végül Mautner Zsófi receptje mellett döntöttem, bár ő is valaki mástól vette. 1,3 kg volt a paradicsom és két óra kevergetés után nagyot néztem. Most tényleg csak ennyi? Nemááá...



Volt még néhány kápiám, de több krémet nem akartam már csinálni, hanem kinéztem a chili zselét, igaz, a chilit nem szeretem, úgyhogy nálam csak kápiából készült. Receptvadászat közben rájöttem, hogy sokan készítik, de szinte mindenki Nigella receptje alapján. Már ránézésre is gyanús volt a 35 dkg cukorhoz 4 kanál ecet, de azért hozzákezdtem, mert mindenki áradozott róla. Háááát.... én igazán édes szájú vagyok, de bizony még jócskán öntöttem bele ecetet, hogy karakteresen édes-savanyú legyen. Egyébként finom, de ha legközelebb csinálok, kevesebb cukorral fogom tenni.



Mivel még volt 4 szép kápiám, úgy gondoltam, kipróbálom a sült paprikát olajban. Hát itt is kérdeztem: tényleg csak ennyi? A 4 hatalmas paprikából egy 3 dl-es üveg félig lett. Tettem hozzá egy kis fokhagymát és balzsamecetet. Ezekkel a cuccokkal jó sok munka van, de kiadósnak nem mondhatók.



De hogy a morált magasan tartsam, készült egy kis jutalomfalat is:




Az "Alkesz leszek" projekt előkészítéseként leszűrtem a még ázó gyümölcslikőröket és íme az eredmény: ebbe fojtom bánatom, ha elfogy a zöldparadicsom chutney.



Vasárnap Putrifalván szüreti falumulatság volt (amire én nem mentem el), de az esti tűzijátékot azért megnéztem a tornácról:



2016. szeptember 17., szombat

Teljesen kész vagyok

én is meg a kerítésfestés is. Már néhány éve töprengtem itt a blogon is, hogy milyen színű legyen, de valahogy nem sikerült magammal zöld ágra vergődni: fekete-fehér-sárga-barna-kék-zöld egyik sem tetszett, így hát bementem a festékboltba a közeli nagyobb városban és a kérdés meg is oldódott. Nagyjából olyan lett, mint eddig volt. Mivel csak ez az egyféle elfogadható szín volt, máshová meg lusta voltam elmenni. Igaz, amikor elkezdtem ledrótkefézni a kerítést, rájöttem, hogy nincs is lefestve, csak lealapozva. De nem ez volt a legnagyobb baja. Hanem a pénztelenség, vagyis ami ennek következtében kerítéssé avanzsált. Házi barkácsban megoldott, betonvas rudakból és vékony keretből készült, itt-ott már elengedett a hegesztés, amit vastag dróttal pótoltak. A kapuk lemezei is hajszálvékonyak. Azért persze a funkcióját ellátja, a betonvas pedig örök életű lesz.



Szóval egy heti kefélés után készen állt az alapozásra. A boltban azt mondták, hogy kétszer kell rákenni az alapozót. Megfelelő ecsetet is vettem hozzá, a boltban 10%-os hígítást javasoltak, de nagyon megkínlódtam a felvitelével. Ezeket a rudakat nehézkes festeni, nem is egyenletes a minőségük, az ecsetben gyorsan besűrűsödött a festék és alig lehetett vele dolgozni. Persze én sem festettem még kerítést, szóval gyakorlatom sem volt  benne, főleg a ronda hegesztési pontokat volt nehéz kezelni. Mire a végére értem, kialakítottam a magam technikáját és akkor már jobban ment. De akkor sem alapoztam kétszer. Így is 6 napig tartott, mire egyszer lekentem.



Végül vörös színárnyalatú, selyem fényű festéket választottam. Az alapozó is hasonló színű volt. Az alapozó 0,75 l-es kiszerelésű, 2 dobozzal használtam fel, éppen elég lett egyszeri lekenésre. A fedő festék 1 l-es volt és az 1 dobozzal végigkentem a teljes kerítést és még néhány oszlopot és még maradt is egy kevés a doboz alján. A második festés már ment 4 nap alatt. Siettem, hogy még az ősz beköszönte előtt végezzek. 

Ennyi a színkülönbség az alapozó és fedő festék között. A bal oldali már a színezett.


A végeredmény pedig ilyen lett:





A végén annyira belejöttem, hogy még a kocsibejáró rozsdás pántjait is lepingáltam, persze előtte rendesen ledrótkeféztem.



A ház sarkánál is van egy cső, amin valószínűleg valamikor egy kis kapu lehetett, azt is befestettem.


És ha már pingálás, akkor a bejárat előtti kapaszkodó sem maradhatott ki.



S mivel a doboz alján még volt egy kevés festék, a támfalon lévő 3 oszlopot is lekentem. Ezek valamikor kerítést tartottak, de az már az enyészeté. Az egyiket annak idején kitoldották és most a csatornát tartja.



A nagy pingálásnak persze az lett a következménye, hogy a kertet elhanyagoltam, a befőzéssel pedig le vagyok maradva. Na mindegy, legalább ezen túl vagyok, a következő 20 évre el van a dolog intézve.