Becsatornázva

Végre eljutottunk odáig, hogy ezt a problémát is megoldottuk. Persze én csak az ostort pattogtattam, a munka dandárját a fiúk végezték. A probléma ez volt:

A csatorna alatt lévő hordó kicsi, de ha nagyobb lett volna, az sem lett volna elég. A víz túlfolyt és alámosta a házat. Ezt orvosolandó tettem alá egy kivezető csatornát, de akkor meg a víz a lejtős telken lemosta a földet. Utána keresztbe fordítottam a csatornát a lépcsőn és belevezettem a vizet az árokba. Ez már a ház szempontjából jobb volt, viszont én hasra estem benne, amikor a kertbe rongyoltam.

A megoldás ez lett:

A lépcső szélén úgyis volt egy vascső bebetonozva, korábban arra tették rá a kerti kaput, most azt megtoldották és ez tartja a csatornát, mivel a lépcsőt át kellett valahogy hidalni.

Eredetileg csak ejtőcsatornát akartam, bele a lyukba, de akkor nagyon instabil lett volna a levegőben lógó csatorna. Végül ez a megoldás született:

Ez is csak ideiglenes megoldás lesz, mert a támfal előtti járdára (ami egyébként a kerti pottyantóshoz vezetett) szeretnék később esővíztartályokat. Akkor majd csak el kell fordítani a most a lyukba vezetett részt és mehet a vízgyűjtés.

Egyre nehezebb

visszatérni a munkába, inkább még maradtam volna a putriban. Mikor lesz már, hogy nem kell otthagyni? Pedig már úgy néz ki a kezem, mint egy háborús veteráné: tele horzsolásokkal, sebekkel és a paradicsom kacsolástól el is feketedett. Igazi parasztasszony-kéz.

Annyi mindent csináltam a 3 hét szabadság alatt, hogy nem is fog egy bejegyzésbe beleférni. A termés nagyját leszüreteltem és befőztem, megaszaltam:

Nos talán ez az utolsó inkább csak viccessége miatt van itt. A látványtól eltekintve finom. Első próbálkozás volt, hogy nem bolti vetőmagból, hanem a tavalyi apró krumplikat elültetve nevelteltem a termést. Hasonló eredményt értem el, mint a vetőmaggal. Pedig a régi öregek azt tartják, hogy a szedett mag ugyanabban a földben nem teljesít jól. Talán a paradicsom egy részénél ez igaz volt, de a krumpli szépen termett.

Arra viszont pontosan emlékszem, hogy tavaly augusztus 20-án ért véget a szabadságom és már az összes szilva és őszibarack be volt takarítva. Most a szilvának kb. a fele jött le, de annak egy része is éretlen volt. Tepsis szilva lett belőle. Az őszibarackból még egyetlen érett szemet sem találtam. 1-2 db lepottyant, de mind zöld még.

Tehát hét végén megint putrijárat, őszibarack, szilva és paradicsom lesz a programon. 

Visszaszámlálás 2.0

Az ember mindig ácsingózik valamire: most épp elviselhető hőmérsékletre. Egy hete vagyok szabin, de eddig nem úgy alakult, ahogy elterveztem. Ebben a hőségben semmit nem tudok csinálni. Minden reggel 6-kor kelek, a kert egy-egy szegletét próbálom rendbe hozni. Utána locsolok, 8 körül megreggelizek, majd leszedem az épp aktuális termést. 9 óra körül bezárom az ablakokat és megkezdem az izzadást a házban. Sajnos a befőzés nincs tekintettel az időjárásra, így azt folyamatosan csinálnom kell. Igyekszem vagy este vagy reggel csinálni, utána kiszellőztetni. Eddig egész jól ment, de tegnap délutánra már 27 fok volt a házban. Reggelre is csak 25-re ment vissza. Talán ma már vége lesz a kánikulának.

Sajnos a fényképezőgép átjátszókábelét otthon felejtettem, így csak szöveg lesz - kép nélkül.

A kertben még mindig nem végeztem a gyomlálással. A patak és az árok állapota minősíthetetlen. A nyavalyás polgármesternek hiába írogatok, válaszra sem méltat. Hát ez a kétharmados hatalmi arrogancia. Nem mintha mást vártam volna. Látszatmunka csak a főúton folyik, a többi le van .... A kert patak felőli része betonkemény, még a gyomok is silányak. Ennek megfelelően se kihúzgálni, se kikapálni nem tudom. Egyelőre kartonlapokkal takartam le, hátha az segít valamit. A zöldségek-gyümölcsök a körülményekhez képest jól vannak, már amelyik megmaradt. A paradicsomok most kezdenek érni, a Cherrolát már eszegetem, a befőzni való még várat magára. Paprikám lett 6 db, pont két ebédre való töltött paprika lett belőle. Már felszedtem a karalábét, a céklát, a kifejtő bab egy részét. Uborka változatlanul nem terem, pedig locsolom. 2 sárgadinnyét szüreteltem, nem volt rossz, de a tavalyihoz képest ég és föld. Minden nap szedem a szedret, be is főzöm hol diabetikusnak, hol cukrosnak, hozzáadva a mélyhűtőből a ribizlit is.

Felszámoltam a háztartásomban lévő összes vodkát és gyümölcspálinkát, most érlelem belőlük a málna-, cassis- és szederlikőrt. Hát igen, lassan alkesz leszek. Minden reggel kóstolgatom a már kész eperlikőrömet, nagyon finom. Ma adtam a szirupot a zöld dióhoz. Talán karácsonykor már meg is kóstolhatom.

Napközben pedig a házban fetrengek, fúvatva a ventillátorral a levegőt a lábamra. Majdcsak vége lesz már ennek a hőségnek....