Gyűjtögetek

Nem szoktam colát vagy egyéb palackos üdítőt venni, főleg anyagi megfontolásból, de azért az ebédhez szeretek meginni egy szörpöt. Amíg Nógrádban gazdálkodtam, ott jó föld volt és mindenféle megtermett, sokféle szörpöt tudtam csinálni. Itt ezen a sovány homokon nem nagyon akar semmi megmaradni, de azért a déli szörpömről sem szívesen mondanék le, úgyhogy kiszámoltam, kb. mennyi az évi adag és gyűjtöttem bodzát, ebből készült a szörp. Van egy kis levendula is a kertben, azt is megszedtem és néhány üveggel levendula szörpöm is lett.

Van egy kis fiatal diófám, de még nem sok termése van. Viszont szerettem volna egy kis zöld dió lekvárt és likőrt készíteni. Már korábban is feltűnt, hogy a környéken sok a diófa. Végeztem egy kis felderítést és felfedeztem, hogy nemcsak az utcánk végén van egy hatalmas, hanem 1-2 utcával arrébb, ráadásul a többségük közterületen. Mivel az idén sok dió termett, júniusban szedtem pár marékkal zöld diót és lett likőr, lekvár, sőt a likőr áztatványát sajnáltam kidobni, úgyhogy szirupban megfőztem, így lett egy kis befőtt és szirup is, ez utóbbi palacsintára vagy szárazabb süteményre nagyon finom.

Mivel a dióárak az egekben vannak, így elkezdtem figyelni ezeket a diófákat, tudván, hogy a sajátomon nem lesz számottevő mennyiség. Észrevettem, hogy olyan házak előtt állnak, ahol sosincs mozgás, nem járnak le, senki nem szedi fel a diót. Egyébként is mindegy lenne, mert közterületről a földről jogom van felszedni. Így aztán amikor elkezdett potyogni a dió, 1-2 naponta körbejártam és felszedegettem. Szomorú volt látni, hogy a sok drága dió ott ázik a földön, az útra hullottakat pedig összetapossák az autók. Így hát valamennyit megmentettem, a mi családunk idén nem vesz diót a piacon.

Ez a terület, amin a nyaralóm áll, valamikor szőlőhegy volt. Amikor a tsz felparcellázta és eladta, kiirtották a szőlőt. Néhány példány azonban túlélte, persze a gyengébb minőségű, ún. direkttermő fajtákból. Az én kertemben nincs, de a szomszéd kerítését több példány is támasztja. Enni nem igazán jó, de kipréselve lekvárnak finom. Mivel a szomszédot két év alatt még egyszer sem láttam, így nem zavartatva magamat kétszer is szedtem belőle. Az egyik adagból megcsináltam a szőlőlekvárt, a másik még kipréselve a mélyhűtőben várakozik abban a reményben, hogy a szomszédasszonyomnak az idén is lesz eladó birsalmája, mert azzal keverve isteni.

Valamennyi mulcsanyagot is így gyűjtöttem, hogy a bekötő út szélén az önkormányzat levágatta a füvet, amikor kicsit megszáradt, összeszedtem és a paradicsomot, paprikát kicsit betakargattam. Sajnos errefelé, főleg ebben az évben, nem sok zöldmulcsot találni.

Persze nemcsak én gyűjtögetek. Megörököltem elődömtől egy régi hűtőszekrényt, ami ki volt vágva. Itt hagyta nekem, jó lesz majd kutyaháznak jelszóval. Mivel nem tervezek kutyát, a hűtő pedig felesleges lom az udvaron, a szomszédom azt javasolta, tegyem ki az utcára, mert időnként körbejár egy házaspár furgonnal és a fémhulladékot begyűjti. Már pár hete az utcán van, de eddig csak a kapuról levágott láncnak lett gazdája. Ma délelőtt épp a konyhában álltam, amikor megállt egy fehér furgon, nyílt a hátsó ajtaja és a hűtő beszállt. Örültem, hogy ez is megoldódott. Hát így gyűjtögetünk mi.

Akadozó felújítások

A tavalyi évben egész flottul ment a felújítás, találtam egy helyi csapatot, akik nagyjából rendesen megcsinálták a szigetelést, valamint az ajtó-ablakcserét. Ennek során vált világossá, hogy sajnos a tetőcserét sem fogom megúszni, "szerencsém" volt, hogy akkor áztam be, amikor még itt voltak, így ideiglenesen befoltozták a tetőt. Gondoltam, ebben az évben majd megcsináltatom velük a tetőt, de közben az előtetővel és a csatornával kapcsolatos rossz tapasztalataim miatt ezt elvetettem. Ha nagy szél van, márpedig az gyakran van, még mindig repkednek a zsindelylapok a tetőről. Szerencsémre júniusban a szomszédomban dolgozott egy csapat, igaz, nem tetőt, hanem korlátot és lépcsőt csináltak, de megtudtam, hogy a vezetőjük helyi erő és ács a szakmája. Nosza ráakaszkodtam, eljött megnézni és rábólintott, mondván, majd néhány nap múlva eljön, felméri és készít árajánlatot. Ez volt júliusban. Mikor szeptember elejére sem ért ide, kezdtem aggódni, így felhívtam. El is jött, felmérte, s megígérte, hogy néhány napon belül hozza az ajánlatot, de előre bocsátotta, hogy neki az lenne a legjobb, ha télen csinálhatná, mert addig be van táblázva. Nekem már mindegy, csak csinálja. Persze a mai napig nem kaptam ajánlatot, és lassan lejár az időm, szóval megint telefonálhatok. Most már értem, miért mondta a szomszéd, hogy sokat kellett piszkálnia, mire ideért. Sajnos tudomásul kell venni, hogy ez van, de legalább ért hozzá és szépen dolgozik.

A másik probléma a villanyszerelő-hiány. Két helyi van, de mivel van munkahelyük, így gyakorlatilag lehetetlen küldetés őket kivárni, hogy ráérjenek. A szomszéd szerzett egyet, mert nála egy nagyobb lélegzetű átalakítást kell végezni, na ő nálam is hajlandó lenne megcsinálni. A probléma csak az, hogy még a szomszédban sem fejezte be és nem láttam már egy hónapja. Mivel már körbesírtam a FB-t, így egy volt osztálytársam felajánlotta, hogy megcsinálja, lefotóztam a problémákat, elküldtem, megbeszéltük, hogy holnap jelentkezik időpont-egyeztetésre. Ennek két hete.

Aztán itt van a kapu, az egyik leláncolva, a tolókapu meg nem záródik. Tavaly, amikor a szivattyúval küzdöttem, többször is volt itt a vízvezetékszerelő, megígérte, hogy majd ő megcsinálja. Azóta várok, hogy ez megtörténjen.

Mivel közeledik a vég, kiírtam a helyi csoportba, hogy hegesztést és kalapálást kedvelő lakatost keresek. Néhány napig semmi, aztán jelentkezett egy közeli faluban élő autószerelő, aki szokott is hirdetni a csoportban. Kiderült, hogy karosszéria lakatos és lakatos. Eljött és láss csodát, két nap múlva kész volt a kapu. Igaz, hogy megkínlódott vele, nem véletlenül volt a gyalogbejáró lelakatolva. Szerintem az sosem működött, mert a kapu túl keskenyre sikerült, a nyelv nem ért el az oszlopig, ki kellett toldani, az ütközőt pedig rossz helyre betonozták, tehát ha még a kapu mérete jó lett volna, akkor sem tudták volna becsukni az ütközőtől. Az üreges kapukeretbe fészkelt darazsak okozta probléma már eltörpült a többi mellett.

A tolókapu miatt szívta a fogát rendesen, mert úgy nézett ki, hogy le kell vágni az ütközőt és újra hegeszteni, mert a kapu nem belecsúszott, hanem mellé. Aztán addig nézegette, míg rájött, hogy talán az oszlop kiegyenesítése is elég, aminek valószínűleg nekimehettek valamikor egy nagyobb járművel és elgörbült. Nosza elő a hevedereket, a kisöreg VW felbőgött néhányszor és a kapu máris a helyére gördült. Mindeközben én kiástam a sínt a gyomok és homokkupacok alól, úgyhogy most vidáman egy kézzel tologatom a kaput. Nagyon örültem, hogy végre legalább ez rendben van, a bónusz pedig az volt, hogy még az autómat is megjavította.

Erre az évre beütemeztem a kút legalizálását is. Sikerült is keríteni egy közeli kútfúrót, de azt mondta, szerinte még fog változni a törvény és várjunk jövő évig. Csak nehogy az legyen, hogy mégsem, aztán mindenki az utolsó pillanatban indul rohamra, aztán kútfúró az ablakban.

Hát nagyjából itt tartok, a saját kis projektem, a lisztesláda felújítása sem nagyon halad. A fürdőszobát is rendbe kéne tenni, mert a kivett ajtó miatt ott most csak egy gipszkarton van, alul pedig néhány centis rés, ahová egyszer biztosan beborítok egy vödör vizet, amilyen ügyes vagyok mostanában. Mint elefánt a porcelánboltban. Pár hónapja szóltam a szomszédomnak, aki burkoló, mondta, hogy szeptemberig nem ér rá, na de majd akkor.... épített zuhanyzó és minden lesz. Persze azóta csak egy barátnője lett, így aztán egyelőre el vagyok felejtve. De hát Rómát sem két nap alatt építették fel, szóval nem aggódom, majdcsak a végére érek.

Paradicsom és paprika

Az előző bejegyzésem jó régen volt már és nem is sikerült túlzottan derűlátóra, de hát van ez így. Ahogy a megboldogult Erzsébet királynő mondta egykor: ez egy annus horribilis, és nincs még vége. Sajnos a növények nagyon megsínylették ezt a száraz, forró nyarat, emiatt nemigen növekedtek, hiszen a túlélésre játszottak, aztán viszonylag korán hűvösre fordult az időjárás, akkor meg amiatt nem értek be a termések. 

Nálam a legnagyobb hangsúly a paradicsomokon volt, mert nekem ők a kedvenceim, de sajnos a több mint 100 tő alig adott értékelhető termést. Persze azért néhány szép darab lett, végül vagy 30 üveggel csináltam sült paradicsomot, néhány üveg spagetti szószt és paradicsomlét, valamint a koktélokból kétszer is aszaltam néhány tálcával.

Jó volt látni a sokféle színt és formát, de nagyon sok tönkre is ment a bokron, be sem érett, csak zölden megfőtt, aztán a hűvös idő és az esők hatására kirepedezett. Azért nagyjából mindegyiket sikerült megkóstolni.

Sajnos egy év tapasztalatai nem mindig mérvadóak, de azért igyekszem szűkíteni a választékot, mert a 32 fajta csak nagyon sok. Néhányat gondolkodás nélkül száműztem a szortimentből, viszont vannak, amelyek bizonyára hosszú évekig velem maradnak, mind pl. ez a névtelen fajta, amit tizenéve az egyik rokonomtól kaptam paradicsom formájában, én szedtem belőle magokat, azóta is a legjobb befőző fajtám. Mellé keresek még társakat.

Az egyik nagy esélyes egy törpe fajta, a New big dwarf,  elég korán termőre fordult, de sajnos még most is van rajta egy csomó zöld. Enni is finom, alacsony savtartalmú. Alapból mindegyik általam kiválasztott fajta ilyen.

Ez a fajta azért került a választékba, mert nagyon korai, 54 napos lenne eredetileg, de az idén nem kapkodta el a dolgot. Érdekes rózsaszín fajta, enni is finom és befőzésre is alkalmas, végül megbocsátottam neki a késlekedést és megkedveltem. A neve Early wonder.

Nagy reményeket fűztem a Gulácsi tájfajtához, ami hasonlít az én névtelenemhez. Szépen is termett, de ez volt az egyetlen fajta, amelyik égési sérüléseket szenvedett és a válla feketére égett. Végül beérett és a sebek is behegedtek, nem fertőződött el, de felhasználáskor bizony vagdosni kellett belőle rendesen.

Az egyik legszebb és legízletesebb fajtám a German gold, de sajnos 80 napos, így aztán augusztus végére érett be az első néhány szem. Még mindig van a bokrokon egy csomó zöld, ezekből már nagy valószínűséggel nem lesz érett paradicsom.

Van még néhány fajta, amik nem igazán befőző típusúak, de arra is alkalmasak és friss fogyasztásra is nagyon jók. Bár nem tudom, mennyire polkorrekt a mai időkben egy orosz fajtát dicsőíteni, de nekem Azoychka nagyon ízlik.

A másik csodás fajtám Alice's dream, nemcsak gyönyörű, hanem nagyon finom is. Ez is biztosan a jövő évi csapat tagja marad.

A Solar flare is csodaszép és nagyon kellemes ízű. Ha így folytatom, jövőre még több fajtám lesz.

A kiszelektált fajták helyett már kinéztem, hogy jövőre miket fogok kipróbálni. Volt még néhány befőző fajtám, különösen egy feketéhez, az Ananas choco-hoz fűztem nagy reményeket, de sajnos alig volt rajta termés, az is szinte mind tönkrement, így most nem tudom, megpróbálkozzak-e vele jövőre is vagy váltsak. Remélem, hogy lassan sikerül kialakítani egy állandó szortimentet, ami minden igényemnek megfelel. Bónuszként még egy orosz: Zlatava, narancssárga, különleges ízű pari.

A paradicsomok mellett neveltem néhány különleges paprikát is, nem túl sok sikerrel. Tavaly tavasszal Vateráztam kétféle magot, egy Csokicsengettyűt és egy Karamell kaliforniait.(a kép bal oldalán) Jó drága volt és csak 6 db magot adtak. Hármat tavaly kikeltettem, de nem lett belőlük termés. Az idén imádkoztam paprika istennőhöz, hogy legalább 1-1 keljen ki. Mivel imáim meghallgatásra találtak, 1-1 palántán sikerült termést nevelni, így mindkettőt megkóstolhattam. Szedtem is egy marék magot mindkettőből.

Ezek az apró sárgák mindent visznek, ún. snack paprikák, aprók, de csodás ízük van. Volt piros magom is, de az nem kelt ki. Yummi a neve.

Úgy látszik, vonzódom az ilyen csoki színű paprikákhoz. Vettem még két másik fajta magot is, az egyik kaliforniai típusú, Ingrir névre hallgat, a másik viszont nagy kedvencem a pritamin paprika, de sárga kiadásban Ratmund yellow néven. Ez utóbbit sajnos háromszori vetéssel sem tudtam kikelteni, majd megint veszek magot, mert mégiscsak szeretném kipróbálni. Az Ingrir elég szépen termett, csak szerintem kicsik maradtak.

Van még egy Big Berta névre hallgató, szintén kaliforniai típusú csokiszín paprikám, lett is rajta az idén termés, de egyelőre piros-zöld csíkos, úgyhogy nem tudom, milyennek kéne lennie. Jövőre újra megpróbálom.

Sajnos a töveken még sok zöld termés van, azt tervezem, hogy ha véget ér az én nyaram, leszedem és lerakom a pincébe, hátha úgy beérnek. Már persze ha addig valami még marad belőlük, mert most olyan viharos szél fúj, hogy az előbb ki akartam menni és az ajtó majdnem hanyatt lökött, a papucsomat pedig be kellett hoznom, mert vagy a pincelejáróból vagy a virágoskertből szedtem össze.