Utolsó simítások

Már nem sok minden van a kertben, néhány szem eper és Zalán, a fele még zölden. Egy-két szem uborkát is találtam a bab közé futva.

Kiszedtem a maradék répa és kelkáposzta nagy részét is és a retkeket. Az egy szem megmaradt salátát még hagytam, hátha... Ez itten az idei dísztök termés, hogy legyen minek bepenészednie a szekrény tetején.

Gyönyörű idő volt a hét végén, meleg, többnyire napos, nagyon élveztem, de vasárnapra virradóra megint eső esett, úgyhogy a jó idő ellenére sár volt a kertben. A szomszéd meghívott diószüretre, mivel neki fáj a dereka. Tehát ő lerázta a fáról a diót én meg négykézláb molyoltam végig a vizes gyomot és a körmömmel kapartam ki a földbe ázott szemeket. Most már legalább nekem is fáj a derekam. Ez itt a fájdalomdíj:

S mivel még csak a derekam fájt, nekiálltam előkészíteni az elöregedett csodasövényt a tarvágásra. Ez azt jelentette, hogy az ágvágóval minden 4 cm-nél kisebb átmérőjű ágat levágtam, a többi marad a láncfűrésznek. Most már a vállam is fáj és teniszkönyököm is van.

Levezetésképpen lementem a patakpartra utászcsizmában, kapával, de valaki megelőzött és kikotorta a medret. Bánatomban felszedtem a lepotyogott birsalmát és főztem néhány üveg lekvárt belőle.

Ezután csak akkor megyek, ha száraz idő lesz. Aggodalmaskodva nézegetem az időjárás előrejelzést, mert okt. 23-ához kapcsolódva ki akartam venni néhány napot a végső felrotáláshoz és téliesítéshez. Remélem, nem lesz még fagy.

Elmúlás

Szomorú szó ez, de lassan elmúlik az az időszak, hogy gyakran járjak le a putriba. Amit lehetett, betakarítottam, már csak a répa és gyökér van a földben, na meg néhány fej késői kelkáposzta. A kert nagyjából így néz ki: tájkép csata után.

Zalánhoz nem fűztem nagy reményeket, de úgy látszik, mégiscsak ad egy kis termést: ez az első szedés.

Az utolsó termések. Igaz, más tollával ékeskedem (azaz tökével), mert a patisszon a szomszéd néni érdeme. (Már ki is rántottam és egy részét meg is ettem, nagyon finom volt.)

Ha október második felében eljön az én nyaram, akkor majd kiveszem az ünnepek előtti napokat és felszántom a birtokot, bevetem mustárral és kész. Még a csodasövényt is meg kell reguláznom. Szóval lenne még tennivaló, de ebben a mocsárban minden esélytelen. Hát mit tegyünk? Ez egy ilyen év.

A parasztasszony sírámai

Azt hiszem, lassan befejezettnek tekinthetem ezt a katasztrofális gazdasági évet. A siralmas végkifejlet nagyjából így néz ki:

Ezek voltak a vadon kelt koktélparadicsomok. Az éretteket le sem szedtem, mert rossz ízűek. Pedig egy hete még bizakodó voltam, de az eltelt néhány nap alatt teljesen leszáradt az összes levele, a bogyók pedig barna foltosak lettek és potyognak.

Ezek már be sem értek. Ami még használható volt, azt leszedtem és részben megsütöttem, részben egészben eltettem és kidunsztoltam. Meglátjuk, marad-e valami belőlük. Néhány darabot az ablakban hagytam, hátha még érik. Ha nem, akkor a többivel együtt itt végzi:

A rengeteg gyönyörű szeder így végezte.

Zalán futása még nem ért véget, de a csövek laposak, ki tudja, szeptember végére lesz-e még valami bennük.

Az eper még próbálkozik, hét végén is adott egy kis tál termést.

Óh és azok a csodálatos paprikák, most kezdenek virágozni.

Ez pedig a csodálatos másodvetés, két oldalt itt-ott 1-1 fekete és őszi retek, középen pedig egy árva salátakezdemény.

A patakmeder többszöri kiásása úgy látszik kifizetődött, mert az idén nem öntötte el a kert végét.

Azért persze a kamrapolc nem lesz üres, mivel van piac..... Majd ha minden felköltözött faluról akkor csinálok egy képet róla.