Rejtély

Tavasszal vettem dughagymát és fokhagymát, de ez utóbbit sikerült elnéznem és helyette fehér dughagyma lett. Mivel május közepén tudtam elkezdeni veteményezni, azt hittem, valami kiette a földből, mert nagyon kevés kelt ki. Most, hogy ásom ki a tarackot, az eredeti veteményestől 20 méterre egymás után találom a földben a fehér dughagymákat kb. 1-2 cm-es hajtással. Nem látok lyukat a földben, a hagyma sem sérült, de rejtély, hogy került a kert másik végébe. 

 

Nem tudom, lesz-e belőle valami, de áttelepítettem a karalábék mellé és jól belocsoltam. Úgy látom, a zöldje szépen növekszik.

Tavasszal vettem a tecsóban egy doboz lila krumplit, amit csíráztattam, amíg kialakítottam neki az ágyást. A 20 szemből mindegyiken volt néhány pici csíra, de valahogy nem akartak nőni. Egy volt, amelyik ültetéskor már kb. 10 centis volt. Ez az egy szépen kihajtott, a többiből hónapokkal később még 3 tő. Mivel elszáradt a föld feletti része, kiástam és volt meglepetés. Ez alól az egy bokor alól ennyi szép krumpli került elő. A tálban lévők nem tudom milyenek, mert volt 3 szem a kamrában, ami már nagyon kicsírázott és elástam. Ez lett belőle. A hagymák elég kis silányak lettek.

Életem és kertem első kaliforniai paprikája. Finom.

Az eső előtt még leszedtem az érett paradicsomot és az uborkát.

A macskákkal is meggyűlt a bajom. Egy szemetes zsákba szedegettem össze az ablakról lekapart fóliát és a teraszon összegyűlt polisztirol-reszeléket, majd a terasz korlátjára akasztottam úgy, hogy kifelé lógjon. Gondoltam, majd kukanapon kiviszem. Sajnos a csomagba bekerült egy kis sütőpapír is. Este rám jött a frász, mert a teraszon mocorgást hallottam. Felgyújtottam a villanyt, hát két macska éppen a zacskót tépkedte, beborítva az egész környéket azzal a jó apró szeméttel. A nagyját összeszedtem és kiakasztottam a szárítókötélre. Na oda ugráljatok fel beste lelkek.

Mire jó a vajkés?

Már persze azon kívül, hogy megkenjük vele a kenyeret, ami leesik a földre a vajas felére. Na de ez egy másik történet. Ha meg elég éles lenne, beledőlnék, mert most meg a fényképezőgép átjátszó kábele adta meg magát. Elautóztam a városba, mert itt falun nincs ilyesmi, s az egyetlen ilyen szaküzletben mindenféle kábel volt, csak ilyen nem. Volt a kocsiban egy pendrive, megkértem az eladót, hogy másolja rá a képeket (nem hagyta persze szó nélkül az eszköz valószínűsíthető életkorát). Aztán megesküdött halott anyja életére, hogy péntekre szerez egy kábelt. Megvártam, míg felírja. Majd  mérgemben átmentem a szemben lévő cukrászdába és benyomtam egy kókuszos mignont. 

Szóval a műanyag ablakokon és ajtókon egy védőfólia van, amit - elvileg - egy mozdulattal le lehet húzni a beszerelés után. Nos, nálam ez valahogy nem akart működni. Az ablakok illesztésének lefedése is komoly problémába ütközött, mert az eredetileg tervezett öntapadós csík nem működött, végül festhető díszlécekkel oldották meg.

Kijavítgattam az ablakok körüli részeket, lealapoztam és lefestettem mindet, még jó, hogy volt tavalyról festékmaradék. Aztán amikor rántanám le a fóliát, jött a kellemetlen meglepetés, mert az nagyon ragaszkodott az ablakhoz. Mivel a körmeim a földtúrás miatt nincsenek jó állapotban, jött a vajkés és a vakarás.

Éjszakába nyúló vakarászás után sikerült nagyjából megtisztítani az ablakokat, kivéve a sikertelen ragasztós borítás maradékát. Na ahhoz kevernem kellett egy kis háziszert olajból és szódabikából és azzal lemasszírozni.

Az eredmény itt látható.

Arról már ne is beszéljünk, hogy nem sikerült kiszámolni, mennyi anyag kell, így csak a szobaablakok lettek kész, a fürdőszoba és a bejárati ajtó még mindig ott van kiékelve, purhabkupacokkal díszítve. Várok, mikor érnek megint ide a munkások. Pedig már a festék is itt van egy hete. Erre a hétre ígérték, meglátjuk, lesz-e belőle valami. Nem izgatom magam, még egy fillért sem kaptak. De legalább az ablakokat rendbe tettem, kiporszívóztam és a függönyöket is visszaraktam. Vettem vitrázsrudakat, mert így azért egy fokkal jobban néz ki, mint amikor a függöny alatt ki lehetett látni.

A padlástér szigetelésénél találtak két zsák apró polisztirol golyócskát, aminek nem adódott egyéb felhasználási lehetősége, így szétterítették a szigetelő anyag alatt. Most legalább potyog az egyik szobában a mennyezetről. A díszléc mellett van egy kis rés, ott szivárognak lefelé. Tegnap betapasztottam folyékony fával a rést, remélem, ez elég lesz.

A külső szigetelésnél is látom, hogy lesz egy-két probléma. És nem feltétlenül ilyesmire gondolok:

Itt csak nem volt elég háló és azt hitték, jó az úgy is, de nem. Azt hiszem, majd valami tömítőanyaggal végig kell mennem a szigetelés alatt, mert a hangyák minden apró lyukat megtalálnak és meg is rohanják. Az ablakok párkányainak szélén is van itt-ott egy kis rés, azokat is ki kell tölteni, nehogy befolyjon az eső. Szóval lesz itt még tennivaló.

Haladgat a kert felásása

Lassan elérem a kerítést. Elég fáradságos dolog a tarack kiszedése, ráadásul egy moharéteg is rakódott a felszínre, bár ezt nehezen értem, hogyan lehet a teljesen napos, száraz helyen. Nógrádban sokat küzdöttem vele, főleg a kerítés beton alapján és a ház északi oldalán lévő járdán. De az legalább érthető volt. Sajnos a kezem nehezen bírja a tarackszedést, mert hiába volt legyomirtózva, a gyökere fás és szúrós, ahogy tépkedem, elvagdossa és összeszurkálja az ujjaimat, nem győzöm kenegetni.

Pihenésképpen szemügyre vettem a kutyafuttatót, ahol próbaásásokat végeztem, mert úgy tűnik, nem fogom tudni az egészet felásni a sok kivágott fa és bokor gyökerétől. A kerítés közelében ráadásul kavicsos is, szóval oda majd valami igénytelen bokrot, pl. homoktövist terveztem. Közben a paprikák és paradicsomok elkezdtek beérni.

Ezt a paprika palántát itt vettem a faluban pritaminként, de úgy tűnik, inkább kaliforniai lesz.

Ez is a faluból van,  kápia. Már ettem róla néhányat, finom.

Ez korai balkonparadicsom, március 8-án vetettem, nem tudom, ha késői lenne, mikor teremne.

Ezek Mobil paradicsomok, szintén a faluból.

Ez pedig a saját palántáim közüli kevés túlélő egyike: Blue berry.

Ez az első év, hogy húsos paradicsomom is van. Eltekintettem volna tőle.

A második vetés cukkinim úgy néz ki, ad majd néhány termést, bár egy már elrohadt, remélem, ezek még nőnek egy kicsit, hogy felhasználhatók legyenek.

A saláták és retkek szépek, lehet, hogy a retkeket ki kéne ritkítani, hogy legyen helyük fejesedni, mivel ezek sörretkek és fekete retkek.

Időközben megérkezett az új szivattyú és munkába is állt. Remélem, egy ideig nem lesz ilyen problémám.

Most, hogy nincs függöny az ablakomon, amikor éjszaka felébredek, mindig elcsodálkozom, hogy sosincs teljesen sötét. Ez ugyan a szó igazi értelmében nem tanyavilág, mert kb. 800 nm-es kertek vannak, igaz, kevés helyen van építmény is, és közvilágítás sincs, de akkor is furcsa, ha kinézek, mindent látok. Az ég alja mindig világos kicsit, nem tudom miért, mert a legközelebbi falu arra kb. 10 km-re van, lehet, hogy annak a fényeit látom. Tegnap telihold volt, olyan volt, mintha ki lenne minden világítva, nagyon érdekes volt, faluban, városban ilyesmit nem lehet látni. Megpróbáltam lefotózni, de ezzel a kis primitív géppel nem lehetett. Ezért marad a naplemente képe, a szolgálaton kívüli kerti pottyantóssal és a szomszéd házával a háttérben.

A befőzés jegyében

telt a hét, na meg jó sok méreggel. Sajnos ez azt is jelenti, hogy a kertben csak locsolás volt, meg a paradicsomot megtámadó hernyók legyilkolászása.  A ház szigetelése elkészült, sikerült levenni a budiajtót és így már nem volt akadálya a bevakolásnak. Persze apró problémák felütötték a fejüket, pl. a lábazat és a ház találkozásánál lévő tömítés 1-2 helyen megsérült és a hangyák rögtön megrohanták. Mivel minden nap tartok hangyaőrjáratot, így felfedeztem őket. A tető összeeresztésénél valamiért purhabos tömítést alkalmaztak - miért is csodálkozom, az egész házat az tartja össze - amit a madarak kivájtak és oda fészkeltek. Madarak már nincsenek, viszont a ragaljára fel volt szögelve egy elvágott vezeték, szerintem valamikor tetőantennával néztek tv-t. Ezt a vezetéket most lelógatták a földre, hogy hozzáférjenek a fal csúcsához is. Nem hittem a szememnek, a hangyák szabályos menetoszlopban masíroztak a madárfészekbe. Egy fél flakon hangyairtót rájuk szórtam és vagy két órán át rázogattam a drótot, hogy lepotyogjanak róla a hangyák. Már rég le akartam vágni, de nem találtam szerszámot ilyen vastag kábel elvágásához. A hangyáknak meg annyi, mert ma voltam vásárolni és akciós volt a hangyairtó, szóval vettem kettőt és egy flakon tömítőanyagot is. Majd végigmászom a lábazatot és minden lyukat betömök.

Ma reggel a mester hozta a színpalettát és kiválasztottam a festék színét. Jól meglepődtem, amikor azt mondta, hogy kb. másfél hét múlva lesz meg a festék. Addig majd elütik az időt párkányozással, sitthordással, előtető- és teraszkorlát cserével.

Meg aztán lesz mit csinálni még bent is, mert az ablakok meg az ajtó nagyjából így néznek ki.

Annyi szemét gyűlt össze a sok papírzsákból és egyéb csomagolóanyagból, hogy 3 nagy szemetes zsák megtelt. Így aztán nem cipeltem át a szomszéd utcába, hanem írtam egy levelet a kukásoknak, hogy jöjjenek ebbe az utcába is. Be is jöttek, a szomszédom nagy örömére, mert így ő is el tudta sózni a hetek óta felgyülemlett szemetét.

Mivel világossá vált, hogy a kertben lévő paprika és paradicsom nem fog időben beérni, ha egyáltalán, ezért megkértem a helyi zöldségest, hogy amikor megy a nagybanira, hozzon nekem paradicsomot, paprikát és padlizsánt. Nyilván a legnagyobb felfordulás alatt érkezett meg, de rendes volt, mert még házhoz is hozta a cuccokat. A múlt héten már beszereztem a fűszereket és vettem egy vízforralót is, mert a régi megadta magát. Most aztán készítettem padlizsánkrémet és épp le akartam turmixolni az anyukámtól örökölt robotgépen, de az nem indult be. Szóval irány ismét a műszaki bolt és vettem egy botmixert, mert a padlizsánt le tudtam darálni nagyi kézihajtányán, de a paprikakrémnek az nem elég. Itthon aztán beindítottam az automatát és 35 üveg paradicsomig meg sem álltam.

Ma végre befejeztem az összes paprika feldolgozását is, készült kápiakrém és paprikazselé is, most a hűtőtáskában szárazdunsztolódnak.

S nehogy unatkozzak, ötpercenként le kellett rohannom a pincébe, mert a kút szivattyúja vagy nem indult el vagy nem akart leállni. Gyorsan feltöltöttem a hordót a locsoláshoz, vettem vizet a fürdőszobába is és felkészültem egy újabb pénzszórásra. Jött a szerelő és szólott: nyolcvanezer biza. Egy új Pedrollo. Kéne a pincébe egy pénznyomda, ha ez így megy tovább.

Öles léptekkel

halad a fakalyiba ráncfelvarrása és az én elszegényedésem. Hétfőn kezdték el és 3 nap alatt elég szépen haladtak a munkálatokkal. Hétfőn kitépték a 4 ablakot és berakták az újakat. Kedden elkezdték a polisztirol lapok felpakolását, ma pedig öten voltak itt egyszerre és el is készült a padlás szigetelése, valamint a ház három oldalán a szigetelés is felkerült.

Délutánra nagyjából a rögzítéssel is végeztek, holnap jöhet a hálózás.

Az oldalsó fal tetején a tető alatt valamikor kivezettek egy kábelt és a rést purhabbal tömték be. Na ott volt a madárfészek. De azt is be fogják tömni és szögelni, fészkeljenek máshol a jómadarak, van elég hely a környéken.

Dél körülre a kéményt is sikerült leimádkozni sok csúnya szó kíséretében. A munkások szerint az előző tulaj a szöggyárban dolgozhatott, mert sehol sem sajnálták, még a linóleum is azzal van rögzítve. A kémény tetejébe pedig több méternyi drótot betonoztak be. Végül csak egy darabban sikerült letépni.

Mivel ez egy Éva típusú faház, ennek a fürdőszobája külső ajtóval is rendelkezik. Itt semmi szükség nincs rá, mert onnan csak a pincelejáróba lehetne beleesni, így nagy nehezen kibontották. Az osb lap felrakásához a keretet is ki kellett bontani. A nagy kopácsolás közben derült ki, hogy a házat nemcsak darazsakkal, hangyákkal és madarakkal osztottam meg, de denevérem is volt. Kész állatkert. Mint kiderült, az osb lapot is duplán kell betenni, különben ott meredeznének a szigetelés rögzítő csavarjai, ami nemcsak ronda, de balesetveszélyes is lenne. Örülök, hogy legalább a külső lapot feltették, így a hűvös hajnali szellőben nem lesz libabőrös a hátsóm.

Mivel holnapra meglesz az új ajtó is, és nagyon remélem, hogy az már jó lesz, így befejezik a negyedik fal szigetelését is. Szóval eddig jól megy, de tapasztalatom szerint a nagyja mindig haladós és látványos, aztán az apróságok, a végső simítás lesz mindig gond, mert az már senkinek sem fontos. Csak remélhetem, hogy ezúttal tévedek.

Kezdődik

a házfelújítás, azaz a nyílászárók cseréje és a szigetelés. Mivel néhány napja meglett a még hiányzó ajtó és ablak, így látszólag semmi akadálya a munkának. Persze már az első fél órában kiderült, hogy az ajtót rosszul mérték le, így nem fér be. Elvitték kicserélni, majd egy hét múlva lesz meg a másik. Azért az ablakokat kicserélték. 

Mivel fogalmuk sem volt, hogy van összerakva a ház, így egy ablakot szétbarmoltak, hogy lássák, mi hol van rögzítve. A többi aztán már nagyjából simán ment. Persze a munkaszervezés hatékonyságán még van mit javítani. Nem volt náluk sem purhab, sem toktoldó, se vágóeszköz, a létráról már ne is beszéljünk. Még jó, hogy ez utóbbi nekem is van. Szóval tenni kellett egy kört, még jó, hogy szép idő van, így a kitépett ablaklyukakon átfúvó szél nem kellemetlen. Délutánra aztán bekerültek az ablakok a helyükre.

Az eresz alatt lévő deszkákat is elkezdték leszedni, mert azok a szigetelésnél útban lesznek. Persze ott darazsak járkáltak, szóval újra irány a falu darázsirtóért. Csak néhány darázs volt és kisebb fészkek, meg egy csomó döglött. Ez azt jelzi, hogy hatékony volt az eddigi zaklatásom.

No persze a padlástérben is volt némi ez meg az, így most a hulladékkupac az udvarban hízásnak indult. Végül a régi ablakokat az egyik munkás elvitte, így azzal legalább nem kell bajlódnom.

Közben persze a kerti munkák is folytatódnak. A kutyafuttató egy részét kigyomláltam a taracktól és bevetettem takaró növényekkel. Eredetileg a kerítés mellett kezdtem el áskálódni, de valamilyen érthetetlen okból ott elég kavicsos a talaj, nem sitt vagy ilyesmi, csak olyan, mintha sóder lenne. A növényeket ez nem zavarná, viszont nagyon nehéz gyomlálni, főleg úgy, hogy sok a vastag gyökér a talajban, mert innen néhány fát kivágattam. Remélem, a belső kerítés nem végig ilyen, mert azt növény-támaszként szeretném hasznosítani.

A növények elég jó állapotban vannak, sok paradicsomom és paprikám van, de persze nem érnek. Ez alól csak az uborka a kivétel. Elkapta valami nyavalya és nagyon kevés termése van, az utolsó vetés pedig nem akar fejlődésnek indulni, így hetente 2-3 üveg savanyúságot teszek el.

Most, hogy kivágattam néhány fát, a paradicsomok mellett felszabadult egy naposabb terület, amit kitisztítottam és többféle, főleg őszi retket és salátát vetettem. Úgy látom, szépen kikelt mindegyik.

Végre erőt vettem magamon és befejezettnek nyilvánítottam a faapríték elterítését. Egy részét a ház előtt és oldalt szórtam szét.

A maradékot hátul terítettem szét és felraktam rá a betonhengereket, talán egyszer majd virág is lesz bennük. Az előtérben lévő sitthalom majd megszűnik, a mögötte lévő kerek területen, ahonnan kibányásztam ezt a sok követ és törmeléket, a megmaradt jobb minőségű téglákból építek egy kis tűzrakót. Ameddig jó idő van, folytatom a kert kitakarítását a taracktól, egyszer majd csak a végére érek. Ahol nem fogok veteményezni, ott hagyom és majd vagdosom.