Békés boldog karácsonyt

kívánok minden kedves blogolvasómnak. Ez a blogbejegyzés most csak ilyen nyúlfarknyi, mert télen szünetel a putrilátogatás, itthon meg nemigen történik említésre méltó esemény a beiglimérgezésen kívül. Bár.... nagy dobásra készülődök, de nem akarom elkiabálni...

Az utolsó utáni

putritúra is megvolt. Remélhetőleg eredményes is volt, mert szakadó esőben jöttem-mentem, amit nagyon utálok, az autó vészjóslóan nyikorgott, neki sem tetszett. Tehát ezek miatt ingáztam:

Ezeket szépen bedeszkázták, a fölötte lévő résre pedig műanyag rácsot csavaroztak, így a nyestek és a madarak is ki vannak zárva. Remélhetőleg. A pusztítás azonban így is jelentős a tető szigetelésében.

A nyestcsapda is le volt csapva, de nem volt benne semmi, a tojást valaki arrébb kaparta, az ács azt mondta, lehetett az egér is. Sőt, lehet, hogy a tetőszigetelésben is van egér. Hogy megvigasztalt vele.

Szóval erre a problémára valami tartósabb és hathatósabb megoldás kell. Mint a fűtéskorszerűsítésre és a mennyezet szigetelésére is, mert 14-15 foknál nemigen lett több a konyhában, hiába fűtöttem. Tavasztól őszig ez nem probléma, de ha télen is ott akarok lenni, akkor nem kellemes nyakig felöltözve élni.

Az már csak hab a tortán, hogy a múlt heti túra során este mentem bezárni a hátsó ajtókat, elmentem a kerti csap előtt és az kellemesen dorombolt. Eszembe villant, hogy azt már egy hete elzártam. Lehajoltam megnézni, aztán nem bírtam felegyenesedni. Szerintem ez a derékfájás lelki eredetű. Elvánszorogtam a vízóráig, örömmel tapasztaltam, hogy egy hét alatt 4 köbméter víz elszivárgott. Még jó, hogy ezt nem márciusban fedeztem fel, addigra a putri már vízre is szállt volna és meg a vízdíjba elszegényedtem volna. Gyorsan vettem edényekbe vizet, aztán elzártam a vízórát. Másnap, szombaton reggel elkezdtem vízvezetékszerelőt keresni. Ott putrifalván ez nem olyan egyszerű, a telefonkönyv semmit nem ér, már mindenki lemondta a vezetékes vonalát és mobilja van. Néhány telefonálás után valaki ajánlott egy helyi mestert, de nem tudta a telefonszámát. Mázlim volt, hogy ő pont még rendelkezett vonalas telefonnal, persze nem volt otthon. Felesége azért megadta a számát, felhívtam és pár perc múlva meg is jelent. Odasántikáltunk a tetthelyre, neki a térde, nekem a derekam fájt, de megállapította, hogy a fagycsap rohadt el. Aztán megrángatta párszor és sikerült elzárni. Így tehát azt a csapot nem lehet használni, de legalább volt víz a lakásban. Tavasszal majd eljön, kiássa és kicseréli a kerti csappal együtt, mert az is elég ramaty állapotban van. Mire elment, a derékfájásom is alább hagyott. Csak megjegyzem, tegnap megint rám jött a fájás, este pedig ki kellett menni fát aprítani. Érdekes módon azóta egész jól vagyok. Azt hiszem, beüzemelem a taposógépet, hátha favágás helyett az is hatásos lesz.

Tehát ma téliesítettem a putrit, leeresztettem a bojlerből a vizet, mindent le- és elzártam, amit kellett, hazahoztam és bár sohase mondd hogy soha, erre az évre befejezettnek tekintem a putrijárást. S hogy milyen év is volt a 2015-ös? Hát a korábbi bejegyzésekből is látható, hogy nem a legjobbak között fogom emlegetni.

Utolsó előtti

hétvégémet töltöttem a tervek szerint a putriban. Sajnos a szétcincált tető miatt mennem kell, most sikerült egy közeli szakembert találni, aki a hét végén hajlandó eljönni és megszakérteni a károkat. Találtam egy céget is, amelyik befújható, megkeményedő szigetelést készít, csak sajnos ez a hőmérséklet már nem megfelelő a technológia számára. Na majd jövőre, mert valószínüleg a mostani szigetelésnek végképp annyi. A nyestcsapda le volt csapódva, de üres volt. Még mindig értetlenül állok a pusztítás előtt, mert most fedeztem fel, hogy az egyik oszlopfőből még egy téglát is kilökött a dög. Pedig az egy ilyen kis állatnak elképzelhetetlennek tűnik. A két hete betömködött lyukak is mind ki vannak kaparva, korábbi években ezek legalább 1 évig bírták. Lehet, hogy egy rozsomák lakik a padláson?

Azért dolgoztam is, kitakarítottam a kertet, megtömködtem a komposztálót. Sajnos a kint lévő tökök nagy része megfagyott, úgyhogy részben a komposztra, részben a felszántott földre aprítottam, majd a madarak elhordanak amennyit akarnak. Azért a sütőtökből hoztam fel valamennyit, most sütöttem meg egy adagot, nem veszi fel a versenyt a kanadaival, de azért ehető. A maradékot majd megcsinálom krémlevesnek.

Két hete kiástam a kardvirágokat is és kiterítettem száradni az emésztő betonozott fedelére. Még jó, hogy megpiszkáltam a ráhullott leveleket és így megtaláltam őket, különben jól elfagytak volna - vagy nem, mert megint nem lesz tél. Az új telepítésű epreket is megkapáltam.

Felszedtem az összes kelkáposztát és csináltam főzeléket, valamint frankfurti levest. Mindegyikbe tettem a saját készítésű vegetából, finom lett. Terveztem rakott kel készítését is, be is vásároltam hozzá, de az előző ételek megkóstolása után úgy döntöttem, nem főzöm meg, mert nemigen van kelkáposzta íze, csak amolyan zöldízű. Az egyetlen fej káposzta ment a komposztba, mert nem lett keményfejű. Felszedtem az összes sörretket is, kevés nőtt meg igazán nagyra, kissé rágottak is, de elég szép mennyiség lett, meg szoktam pucolni egy nagyobb adagot, leszeletelem, besózom és a reggeli szalámis kenyérhez finom. Változatosság a sok paradicsom mellett.

A kitisztított földterületeket felrotáltam keresztbe-hosszába.

Nagyon fárasztó volt, a végén olyan vörös volt a fejem, mint a cékla. Azóta furcsán emelkedek fel a székből, pár másodpercig ki sem tudok egyenesedni annyira nyilall. Aztán megyek tovább, ma is jót cipekedtem a raktárban, akkor már nem fájt. Úgy látszik, csak ülés után kellemetlen. A vállaimban izomláz van. Szóval lepusztult vénasszony vagyok.

Nagyjából mindent összepakoltam a putriban és hazahoztam, csak a mélyhűtőt nem tudtam kiüríteni, annyi minden maradt még benne, pl. répa és birsalma. Jut eszembe birsalma, Anyukám említette, hogy enne birsalmalevest, úgyhogy negyedszer is átkeltem a patakon és összeszedtem a lepotyogott gyümölcsöt. Még mindig volt egy csomó, egész jó állapotban.

A héten még kérek a szomszédtól valamennyi diólevelet és betakarom vele a málnát. Ha olyan lesz az idő, még összevagdosom a levágott ágakat és akkor tényleg rendesen fog kinézni a porta.

Felemás évadzáró

A putriban töltöttem az ünnepi hetet abban a reményben, hogy minden őszi munkát sikerül elvégezni. Hát persze, a remény... A sok eső miatt gyakorlatilag minden kerti munka elmaradt. A paradicsomot már kiszedtem, a karókat is, levagdostam és kiválogattam a málnát és a szedret is, de a sütőtök még ott van és a büdöske egy része is. Szóval lenne még mit tenni.

Persze a lehullott parikat felszedtem és a komposztálóba pakoltam. Még volt egy csomó érett paradicsom, egyrészt az ablak közében, másrészt itthon érleltem, úgyhogy szabadságindításként 4 ilyen tepsi cuccot sütöttem ki:

Némi paradicsomlé is lett még. Valahol azt olvastam, hogy az éretlen paradicsomot szárral együtt le kell szedni és felakasztani, majd beérik. Nos ez az én kísérletem: a felső szépen beérett 2 hét alatt, az alatta lévők csúnyán értek valamennyit, az alsó pedig beteg volt, szóval ment a komposztba.

Két fej káposzta nőtt meg úgy-ahogy, az egyiket hazahoztam, a másik még tapintásra nem volt elég kemény fejű, azt hagytam még újabb 2 hétre. A kelkáposzták is most kaptak a fejükhöz, két hét múlva majd ami jó lesz, megfőzöm rakott kelnek és frankfurti levesnek, a többi pedig a komposztot fogja gazdagítani. Ja a káposztához vettem uborkát és a használható zöld paradicsomokat is belevagdaltam, így lett két nagy és két kis üveg vegyes savanyúság belőle.

Aztán persze nem bírtam magammal és harmadszor is átkeltem a patakon és felszedtem a szomszédék lehullott birsalmáját. A vége persze a mélyhűtőbe ment, mert már a lekvárelőirányzatot többszörösen túlteljesítettem.

A marcipános birslekvár mellett lett egy csomó birsalmasajt is. Először féltem, hogy nem lesz elég sűrű, mert meghámoztam és úgy főztem meg, de szépen besűrűsödött és gyönyörű színe lett. Nem is tudom, miért akarnak sokan hóka sajtot, ez így sokkal jobb. Ja és csináltam kandírozott narancshéjat is, abból is tettem bele, finoman érződik benne.

Nagy rendet vágtam a fáskamrában is, feltüzeltem egy csomó ágmaradékot és dobozt, úgyhogy ott is kezd kialakulni a rend. Készítettem egy kis meglepit az illetéktelen padlásfoglalónak. Remélem, belülről is megtekinti.

Iszonyú pusztítást végzett a tetőszigetelésben. Nem értem, mindig is volt nyest, de ilyen pusztítást még sosem tapasztaltam. Valószínűleg búcsút mondhatok a teljes szigetelésnek. Ebben az ügyben egyetlen nagy hibát követtem el, évekkel ezelőtt nem vertem agyon a tetőfedőt egy formás kis paradicsomkaróval.

Emiatt aztán annyit mérgelődtem, hogy kétszer is belázasodtam. Így aztán megvolt az utolsó napok alaphangja. Tehát még egy túra és addig próbálok egy másik tetőfedőt keríteni. Ez nem lesz egyszerű, mert itt a faluban senki nem dolgozik a másik után, tehát néhány faluval odébbról kell kerítenem.

Aztán nagyjából minden mozdíthatót hazahoztam, most parányi lakásom így néz ki: ez a kamrapolc és az asztal alja.

Ez a vízóra alja.

Ez a szekrény az asztal másik oldalán van: (alatta mai potyázásom eredménye, 5 kg krumpli. Ugyanis az itteni önkormányzat az ún. partnerkártyával rendelkező lakosoknak ingyen adott 5 kg krumplit és 2 kg hagymát - ha adnak fogadd el, ha ütnek, szaladj el, szokta volt mondani Anyukám).

Az alkohol meg már csak a szobaszekrényben fért el:

Na jól nézek én ki...

... és a paradicsom-saga folytatódik

Már lassan hosszabb lesz, mint a Forsythe-saga (amit megint vetítenek valamelyik retró-adón). Szóval a paradicsom: 1-2 tövet már kiszedtem, amelyik nem volt túl szép és már a termés is lerohadt róla. Persze egyik tő sem igazán szép, mert a nyár alaposan helyben hagyta őket, de tele vannak új hajtással, ami szinte mind egészséges. Persze a parik már nem érnek olyan tempóban, mint nyáron. Az Osu blue szinte alig, tele van zöld terméssel. Nem tudom, mikor kellett volna kiültetnem, hogy időben beérjen.

Bár a hét végén szép idő volt, rövidujjúban voltam a kertben, de a lakásban 15 fok volt, amikor leértem. Ezt két nap után (igaz, csak este fűtöttem be) sikerült 17 fokra feltornászni. Érdekes volt, hogy pénteken este nagyon hidegnek éreztem a levegőt, szombaton este sokkal enyhébb volt. Első nekifutásra ez volt a feladat:

Paradicsomok a robotgépbe, majd a befőző automatába, a zöldségek pedig az aszalógépbe mentek. A "paradicsomlé" új értelmezést nyert: a San Marzano ilyet adott.

Aztán ez lett a végeredmény:

Mivel erre a hétre megint hideg, esős időt ígértek, az éretlen paradicsomok egy részét leszedtem, fele a putri hátsó ablakközében maradt, a többi itthon üldögél az ablakpárkányon. Mára már egész szépen bepirosodtak.

Más érdemleges nemigen van a kertben. A káposztákból egy fejesedett be, majd a jövő héten veszek hozzá egy kis uborkát és csinálok vegyes savanyúságot belőle:

Kelkáposzta két helyen is van, egy sem fejesedett, csak ronda nagy leveleket növesztett.

Pár cső Zalán még van a bokron, hagytam, mert mind zöld még. A sörretek jó nagy bokrot növesztett, gyökér még nem látszott rajta a hét végén. Lehet, hogy komposzt lesz belőle.

A tökök sorsa még kétséges, nem tudom 9 db ilyen nagy döggel mit kezdek. Még azt sem tudom pontosan, hogy már érett-e. Majd a jövő héten megkóstolom, aztán eldöntöm, hová kerül: komposztba vagy autóba.

Úgy tervezem, hogy a jövő héten megyek utoljára, bár ha jó idő lesz novemberben.... Szóval igyekeztem mindent hazahozni, mert az utolsó fuvarral jönnek a gépek és berendezések. Itthon aztán logisztikai rémálom lett a dologból, mert annyi üveg van, hogy nem fér el sehogysem.

A kamrapolcra polconként 48 db 0,72 l-es üveg fér: egymás mögött három, két sorban. Az asztal alsó polcán a szörpök, de hát ez nem volt elég, ezért a mikró alatti szekrény alsó polcát is kipakoltam, ezen most a paradicsomok, lekvárok és a szörpök osztoznak. (Azóta csak forgolódok a konyhában, mert nem találom az onnan kipakolt cuccokat.) A lekvárok egy része így is a kamrapolc tetejére került, ami a képen ugyan nem látszik, de nem szeretem, mert félek, hogy leverem valamelyiket. Kész csoda, hogy pakolás közben csak 1 csalamádés üveg esett áldozatul.

A paradicsomok egy része így is a vízóra alá szorult, mert már máshol nincs hely a 7 nm-es konyhában.

A putriban még kb. 12 nagy és 10 kis üveg van. (Az összes 0,72 l-es üvegemet felhasználtam, úgy tünik, volt vagy 150 db) Azok majd még ide kerülnek. Teltház lesz minden sarokban. Hát ez van. Az aszalt zöldségeket is felaprítottam a késes robotgéppel. Került bele fehér- és sárga répa, zeller a zöldjével, karalábé és lestyángyökér. Az illata nagyon kellemes, majd hét végén próbaként főzök vele egy kevés levest, hogy lássam, tényleg jó lesz-e ízesítőnek.

Paradicsomban úszva

töltöttem az elmúlt hét végét. Mivel vasárnapra esőt jósolt a meteurológia, pénteken délután gyorsan lekapkodtam azt a néhány szem paradicsomot, ami érett volt:

aztán passzírozás, hámozás, dugdosás:

10 liter lé lett és 14 üveg nyers hámozott paradicsom, na meg néhány üveg lémaradék.

Na de ez nem az összes lé volt, mert még futotta némi töltött paprikára is: a töltött karalábé a maradék darált húsból lett.

Szombat éjjel nagy eső volt dörgéssel-villámlással, szerencsére szél nem kísérte. Aztán vasárnap egész jó idő lett, a nap is kisütött, még gyorsan levágtam a füvet, nem is szerette a fűnyíró.

Ha ez az eső, és a jövő heti nem viszi el a paradicsomot, akkor még mindig marad utánpótlás:

Most értettem meg, az egyik zöldséges fórumon miért írta valaki, hogy soha többet nem akar Osu blue paradicsomot ültetni. Rengeteg van rajta, de nem akar beérni. Ízre nem nagy szám, már ha érett volt, amit megkóstoltam. A chocolate cherry viszont szó szerint lerohadt a bokorról, a szemek felpuhultak és szétrepedtek. Rengeteg van rajta, ehhez képest nem sokat ettem belőle. Pedig finom.

A tökeim is célegyenesbe fordultak:

Zalán nem erőltette meg magát, még most virágzik. Nem tudom, mit gondol, meddig tart a vénasszonyok nyara?

A fekete szőlő is lassan jó, nem tudom mi legyen vele, mert lekvárt nem akarok belőle csinálni. Annyi lekvárom van, évekig sem érek a végére, pedig még ajándékozni is szoktam belőle. A szomszédasszonytól kaptam egy kis üveg ivólevet ugyanilyen szőlőből, lehet, az enyém is így végzi.

A jó nagy eső után jó nagy sár lett, de még így is megizzadtam, mire kiástam némi lestyángyökeret. Merthogy vegetát fogok készíteni, a zöldségeket már megaszaltam hozzá.

Pihenésképpen hajnalkát nézegettem. Nem tudtam betelni vele.

Még a fára is felfutott. Az előtte lévő új eperültetvény nagy részét betúrta a vaki. Úgy látszik, ő is túlzásnak tartotta.

Befőzés minden mennyiségben

Ez a hétvége teljes mértékben a befőzésről szólt: őszibarack és paradicsom. Mint azt már előre sejtettem, az őszibarackot sikerült letudni, de paradicsom még rengeteg van, részben zölden. Főleg a San Marzano-n van sok termés. Meglátjuk, hogyan vészeli át ezeket a hideg éjszakákat, mert bizony Putrifalván 5 fok alá süllyed éjszakánként a hőmérséklet.

Őszibarackot az idén egyféleképpen tettem el: mivel nem magvaváló, lehámoztam a magról a gyümölcshúst, beletömködtem az üvegekbe, kicsi citromlé a tetejére és irány a befőző automata. Meg kell jegyeznem, az őszibarack nem volt jó minőségű, a héját még alig lehet róla lehúzni, de a mag körül már rohadt. A maradékból osztogattam és eszegetem is minden este.

Ami a paradicsomot illeti, nem csak a palántákkal, az eltevéssel is túlzásba estem. Eredetileg csak nyers paradicsomot akartam eltenni paradicsomlében, aztán a szép nagyokat sajnáltam ledarálni, ezért feldaraboltam és sütőben megsütöttem fűszernövényekkel, beüvegeztem, majd ez is ment az automatába. Lett néhány üveg paradicsomlé is, ami kimaradt az egész parik feltöltése után. Kétszer csináltam házi ketchupot is, mert amikor a San Marzano nem túl szép darabjait ledaráltam, nagyon jó sűrű leve lett, ebből készült. Lett néhány kis üveg aszalt pari is.

Indul a befőzés:

Mivel vasárnap hűvös volt, így cipekedésre szántam el magam, a megállapodott befőtteket hazahoztam. Itt szembesültem kis konyhám szűk korlátaival.

A szörpöknek már kiürítettem a kis szekrény alsó polcát, mert az asztal alján már nem férnek el. A kamrapolc is jól megtelt, pedig a putriban még 50 üveg vár szállításra. Hát ez durva lesz. Nem tudom, hol fogom a kimaradókat elhelyezni. Még a polc tetejére is pakolnom kell. 

A helyzetet csak rontotta Anyukám körtefája, amely az idén rekord termést produkált (rekord kicsit is), s mivel a családban senki nem eszi a körtét, így az összes a hűtőszekrényemben landolt utóérlelésre. Ha minden jól megy, még októberben is lesz belőle. Csak a hűtőszekrény nyög nagyokat.

A többi meg az ablakban érik:

A hajnalka is beindult, egyre szebb:

Utolértem magam

a putrikerti munkálatokban. Ideje is volt, mert ezután csak kéthetenként szándékozom lejárni, sőt ha rossz idő lesz, még ritkábban. A hét végén megcsináltam a kevésbé fontos dolgokat is, kigyomláltam az utcai virágágyást, letépkedtem a szomszéd átfutott vad komlóját, legyomirtóztam az árokpartot és a komposztálót is kilapátoltam, így lehet bele pakolni a kertből kikerülő növénymaradékokat. Már a málnát és a bazsarózsát is visszavágtam, igaz, a málnát még szelektálni kell. Befőzés terén már csak az őszibarack és a paradicsom van hátra. Az őszibarack szerintem a hét végére leterem, így azt is kipipálhatom. 

Mivel a paradicsompalánták számával megint túlzásba estem, így már tettem el eleget, ha tönkre is megy, nem lesz nagy a veszteségem. A hét végén már a szomszédoknak is ajándékoztam, hogy ne romoljon rám. Még mindig sok a zöld rajta (zöldparadicsom lekvárt viszont nem fogok csinálni, mert még a két évvel ezelőttiből is van).

Az Osu blue-val folyamatosan problémáim vannak, egy része rohadtan lehullt, a többi meg nem érik. A megpirosodottat megkóstoltam, de semmi különös, vízíze volt.

A kelkáposzta nem akar fejesedni, a karalábé szintén nem.

Hiába a locsolás, folyamatosan pusztul az állomány.

Az egy darab túlélő káposzta is csak vegetál.

Az uborka is tönkrement, néhány üveg saláta lett belőle, amit frissen megettem.

A sárgadinnye lombja is odavan, a termés viszont még nem érett.

A szeder is teljesen le van száradva.

A mélyhűtőben még figyel néhány doboz szeder, arra tartalékolom, hogy ha a bodzabogyó beérik, összekeverem likőrnek és szörpnek. De most alaposabban megnéztem a bodzát, hát ebből lehet hogy nem lesz semmi. Az ernyőin csak néhány szem bogyó árválkodik.

Az őszi almafa is lassan lehullatja a levelét és egymás után potyognak az almák is.

A visszavágott citromfű és menta viszont szépen kihajtott.