2017. július 18., kedd

Homoktövis napok


Ugyan még nem érett meg teljesen, néhány nap kellett volna, de a madarak olyan tempóban csipkedték, fittyet hányva a madárijesztőimre, hogy nem volt más választásom. 



Egy részét levágtam, mert az ágak kimúltak. Így könnyebb volt szedni, így is két napig tartott. Most aztán tényleg fáj a derekam.


Négy nagy tál lett, nagyon jó termés volt.  Ennek a három negyedét feldolgoztam sziruppá. Ez sem volt egyszerű, mert a száradó levelek miatt sok bepotyogott a magok közé, hiába vigyáztam. Mosáskor pedig nem tudtam, hogyan válasszam szét, így kézzel szedegettem ki a leveleket.


Utána lemértem, összesen 7 kg lett, a képen kb. a fele van. Hozzáöntöttem kb. fele mennyiségű vizet és leturmixoltam. Utána egy szűrőn átpasszíroztam.


Felcukroztam és szörptartósítót tettem bele. Igaz, nem szörpként fogyasztom, hanem immunerősítőként, reggelenként a koktélomba teszek 2-3 evőkanállal. Ennyi lett.  A megmaradt egy negyed részt egyelőre a fagyasztóba tettem, állítólag úgy megváltozik az íze. Mivel ilyen sok termett, úgy gondoltam, kipróbálom.




2017. július 16., vasárnap

Paradicsom napló

Mivel feledékeny vagyok és a blogot sem szeretném utólag végigböngészni az adatokért, ezért készítek egy paradicsom naplót. Így egy helyen lesz minden információ. (Akinek nincs esze, legyen notesze, így ezzel sétálgattam a kertben. A szomszéd nem kicsit nézett lököttnek.)

Tehát március 16-án vetettem el a magokat, a kiültetés dátuma viszont nem egyértelmű, mert ahogy erősödtek a palánták, úgy ültettem ki őket. Az utolsókat június elején raktam ki. Néhány tönkre is ment, így a végeredmény ez lett:

Cherrola: 12 bokor maradt meg, +1, amit nem tudom, hogy milyen fajta lehet, mert ezek közül a magok közül kelt ki. Július 1-jén tudtam először szedni belőle és július 15-től van annyi termés, hogy minden reggelire jut. Egyelőre csak napi egyszeri szedésnyi van, vacsorára vagy csak úgy csipegetni még nincs.



Marmande: ebből 4 tő maradt meg, 1 később lerágódott, most regenerálódik, tehát végülis mind a 4 fog teremni. A bokra elég nyavalyás, a levelei száradnak, de a bogyók egyelőre épek. Szeretem, mert enni is jó és befőzni is, illetve aszalni, mert közepes méretű, nem túl savas bogyói vannak.

Mix: ez az ajándékba kapott magmix, amiből 2 tő maradt meg. Úgy látom, mindkettő szív alakú. A bokra siralmas, foltosak a levelek és száradnak, de a bogyók szépek. Tavaly is volt ilyen. A bokra szinte lekopaszodott, de a terméseket beérlelte, nem túl savas, nem túl piros, húsos bogyói vannak kevés lével.



Osu blue: mivel tavaly is és előtte is elégedetlen voltam vele, mert bár ízre finom, alig akart beérni és nagy volt a szemveszteség, az idén csak 2 tövet neveltem. Aztán persze a természet másként gondolta és a tavaly lehullott sok hibás termésből egy csomó kikelt. Így 5 bokornak megkegyelmeztem és átültettem a kipusztultak helyére. Így most megint van egy csomó Osu. Egy bokron már szép nagyok a termések, kíváncsi vagyok beérnek-e vagy úgy járok, mint tavaly, hogy zölden elrohadnak.



NN: ez egy névtelen, nagy bogyójú paradicsom, a magját a családból kaptam valakitől, azóta van nálam. Valószinűleg valami Kecskeméti K3 vagy mi lehet. Elég későn érik, de hatalmas bogyói vannak, ezt szoktam megsütni és beüvegezni. Tavalyelőtt volt majdnem 1 kg-os termése is. Mivel későn érik be, jó sok nyavalyát el tud kapni, úgyhogy vigyázni kell rá.



Chocolate cherry: na ezt nem vetettem az idén, mert bár finom, az elmúlt években alig tudtam valamennyit enni belőle, mert mindjárt beteg, repedezik és machetével kell rendben tartani, olyan szapora. Valószinűleg nem véletlenül szokták javasolni, hogy féléretten szedjük le és hagyjuk napos helyen érni. Mivel azonban 2 tő kikelt az uborkák árnyékában, így megkegyelmeztem nekik, de minden nap körbejárom őket az ollóval és nincs kegyelem. Csak 2 száron futhatnak.



Eddig kétszer permeteztem Ridomil Gold-dal, először júniusban, aztán július 10-én. Mindkétszer esős idő után. Nem mertem kockáztatni, hogy elvigye a termést. Így a hátralévő időben szükség esetén 2x mehetek rá Amistarral, ami az esetleges paradicsomvész miatt kellhet.


Tegnap volt öt perces vihar, természetesen jéggel. Egy locsolást lehet vele megspórolni. Ma végignéztem a növényeket, még nem látható rajtuk jégkár. Remélem, később sem, mert az az érőben lévő bogyóknak nagyon nem tenne jót.





Most már minden napra beérik valami, amivel foglalkozni kell, különösen az uborkával. 



Ha meg nem, akkor keresek más szórakozást. Életem első kakaós csigája. Elég jó lett. A kihívás a töltelék mennyiségének a növelése. Ezen még dolgoznom kell.




2017. július 12., szerda

Székfelújítás befejezve

Hát ez is elérkezett. Nem volt egyszerű, mert hosszú ideig tartott a több réteg régi kulimázt levakarni a székekről, jó sok csiszoló papírt és türelmet igényelt. Innen indultunk.





Aztán sok munka után ez lett. Kicsit ijesztő.



Teljesen nem sikerült a régi festéket eltávolítani, főleg a háttámlák díszes elemeiről. Mire mindet lecsiszoltam volna, a rudak teljesen simák lettek volna, szóval maradtak sötét részek.




Aztán bepácoltam, ez cseresznye, egyszer kentem fel. Ahol többször is át kellett húzni, ott persze egy kicsit sötétebb lett, de úgy gondoltam, legalább patinás.




Az ülőkéket nem pácoltam, csak nagyon finom 180-as vászonnal átcsiszoltam és lemostam.


Itt az én munkám véget is ért, mert a ragasztást és a lakkozást az asztalos csinálta a műhelyében. A ragasztás helye persze meglátszik, de hát ez is a patina része.


Nagyon meglepődtem, amikor visszajöttek a székek, mert a pácolás alapján egész más szint vártam. Most szinte mahagóninak néz ki. Szép, hogy nem fényes, hanem selyem fényű lakkot használt.


Az ülőkén lévő virágminta is teljesen feléledt.



Ettől aztán provence-i hangulatba kerültem. Megjegyzem, a párnák beszerzése nem volt egyszerű, de megérte.


A párnák még nem tökéletesek, majd ha kiültem kissé, akkor fognak szépen illeszkedni és teljesen eltakarni az ülőfelületet.


Nos ez megvolt, de az élet nem áll meg, sőt a restaurálás sem, most két ablak van soron, mert megviselte őket az időjárás.


Kezdem azt hinni, hogy ennek sosem lesz vége. Hiába, egy kertes házban mindig van mit tenni.

2017. július 11., kedd

Egész jól ment

a számítógép nélküli élet. Merthogy lerobbant a nyavalyás masina. Persze az élet azért ment tovább, lássuk is, hogyan. Az utóbbi napokban, különösen tegnap volt némi eső, így most locsolni ugyan nem kell, de permetezni és gyomlálni igen. Két napig voltam távol, mire megérkeztem, a karalábék fekete tetűben úsztak. Gyorsan kaptak egy kis kontakt szert, aztán gyomláltam, kihasználva, hogy a nedves földből aránylag könnyen ki tudom szedni. Eddig kapáltam, de sajnos sok újra kihajt, így ez hatékonyabb, főleg ami a derékfájást illeti. A kertben most nem sok minden van, nem úgy, mint a korábbi években, így nem nehéz áttekinteni a jelen állapotot.

Most sikerült először annyi paradicsomot szednem, ami elég volt egy reggelihez. Paprikát már 4-5 alkalommal is tudtam enni, s bár csak 4 tő van, abból is csak három terem, de azok már folyamatosan.


A paradicsomok közül természetesen még csak a koktél Cherrola érik, a többinek még jó pár hét kell.


Jó sok munka van velük, másnaponként kötözöm és hónaljazom, olyan gyorsan terebélyesednek.






Ez az egy tő elég rejtélyes, mert úgy néz ki, mint a Cherrola, de sokkal robusztusabb a bokor és a paradicsomok is jóval nagyobbak, bár a fürtjük hasonló.


Az idén nem kelt ki a főzőtök, nem is nagyon erőltettem, mert tavalyról még jó pár üveg van eltéve. A cukkiniből is csak egy árva bokrocska maradt, amit heti rendszerességgel lepnek el a tetvek.



Na azért nem maradtam egészen töketlen, mert egy szál sütőtök már beborította a fél kertet. Oszt még töke is van nekije.


Nos, nekem ugyan jutott dinnyeföld, de dinnye még nemigen van kilátásban. Talán ha hosszú nyár lesz. A biztonság kedvéért ma a dinnyés autótól vettem némi sárgadinnyét, meglepően finom.


A hagyma már kezd elfeküdni, kettőt már felhasználtam, elég nagy fejek lettek.


Mivel tavaly túlzásba estem a csalamádéval, elhatároztam, hogy az idén csak uborkát teszek el. A helyre vetett magokból nem sok kelt ki, a támrendszert úgy tudtam kihasználni, hogy pohárban is neveltem egy csomó palántát. Most aztán nekilódultak.


Mivel csak a sós-vizes uborkát szeretem, ezért elég egyszerű eltenni, de mivel gyorsan nőnek, két naponta kell szedni. Így tehát most fő foglalkozásom az uborkászás.



Bár valamelyik nap találtam egy kedvemre való csemege uborka receptet, lehet, hogy néhány szemet beáldozok. Kissé erdélyiesen teszem el az uborkát, mert sikerült hozzá borsikafüvet nevelnem (magyarul csombor).


Az uborka mellett a mellékprojekt valószínűleg a homoktövis lesz. Minden nap szemlét tartok és fel is lobogóztam az orcátlan-pofátlan madarak miatt.


Nagyjából így áll a termelés-betakarítás. A többi nemigen méltó említésre.