BUÉK 2018

Csillognak az ünnepi fények, lelassul a rohanó élet,

Melegszik a családi fészek, kívánok Néktek sok szépet,

sikeres, boldog új évet.

Mit tojt a Jézuska?

Előnyomott hímzésmintát: egy futót és négy stelázsicsíkot, valamint záplatyit, jelentsen bármit is ez a szó. A szekrényben már úgyis van vagy 15 futó, eggyel több vagy kevesebb nem számít. Viszont stelázsim még nincs. Hát nem baj, majd gombhoz a kabátot. Nos ami pedig a záplatyit illeti, hát majd megoldom valahogy.

Ezek meg csak úgy velem jöttek. Ilyenkor szoktam megvenni, amikor kiárusítják a készletet. Nem lehet elég korán felkészülni a putriszezonra.

A készletek is rohamosan fogyatkoznak.

Még jó, hogy a putriban hagytam vésztartalékot, különben szégyenszemre valami silány bolti paradicsomon kellene tengődnöm.

Boldog Karácsonyt

kívánok minden kedves blogolvasómnak. Ez az én karácsonyi dekorációm: az a macikeksz kissé kilóg a képből, na majd mindjárt bekebelezem.

Az én régimódi történetem

Nemcsak régimódi, hanem igazán régi is, mert a 60-as évek elején játszódik. Egy 20 ezres alföldi városban születtem, de rövidesen Pestre költöztünk, így kisgyermekként szívesen jártam vissza a nagyszülőkhöz. Történt egyszer, hogy a helyi cipész ktsz-be, ahol Nagypapám is dolgozott, egy másik városból érkezett oktató. Abban az időben még az ilyen méretű városokban sem volt szálloda, így az oktató nagyszüleimnél aludt a tiszta szobában. Vacsorára is meghívták, ahol észrevette, hogy én, a 4-5 éves kislány egy csomó képeslappal játszom. Nagyszüleim semmit nem dobtak ki, így az összes postai képeslapot megtartották, ki tudja mikortól. Mivel pénzt nem fogadtak el a vendégtől a szállásért és ellátásért, ő azt találta ki, hogy fest egy olajfestményt, mivel hobbifestő volt. Ehhez engem kért meg, hogy válasszak ki két képeslapot, egyet nekem, másikat a nagyszüleimnek fogja megfesteni. Az első kép kiválasztása könnyen ment, mert egy alpesi tájkép volt, ami nekem nagyon tetszett, s ez lett belőle. Az ott a rét közepén én vagyok, bár úgy emlékszem, az eredetin nem volt emberalak.

A másik kiválasztása már nehezebben ment, mert én, a kicsi lány, mindenféle szép rózsát és bokrétát szerettem volna, amit a festő végül felülbírált és egy fekete-fehér fotót választott, ahol egy vitorláson egy nő és egy férfi nézett egymásra a lemenő nap sugarainál. Abból meg ez lett: a fotó nyilvánvalóan csak inspiráció volt.

A képek elkészültek, nagyszüleimhez kerültek, hiszen én még kicsi voltam, azt mondták, ők őrzik, míg lesz saját lakásom. A képek először méltó helyen, a tiszta szoba falán voltak, de aztán átkerültek a nyári konyhába, majd onnan is száműzte őket Nagymamám a nyitott gangra, ahol bizony a szél néha a földre lökte. Akkor Nagymama hozta a vizes mosogatórongyot, letörölgette és visszatette. Hiába, szegénykém nem volt nagy műértő.

Aztán a 80-as évek elejére lett saját lakásom és a legközelebbi látogatáskor nagyszüleimtől megkaptam mindkét képet, mondván, nekik nem kell. A durva bánásmód következtében két nagy problémával is szembe találtam magam, mint újdonsült műkincstulajdonos. A két csodálatos képkeret teljesen összetöredezett. A 80-as években azonban a képkeretezés nem is volt olyan egyszerű dolog. Amikor nagy nehezen sikerült egy képkeretezőt találni, ő a méretei miatt nem vállalta. Már teljesen kétségbe estem, hogy mi lesz velük, amikor Apukám egyik ismerőse segítségével sikerült bekereteztetni. Ma is azok a keretek vannak rajtuk.

A másik probléma a sűrű mosogatórongyos kezelés következtében rárakódott zsíros piszokréteg volt. Végül az akkori munkahelyemen volt egy miniszterhelyettes, aki szintén hobbifestő volt, tőle kértem tanácsot. Mivel ez egy vászonra festett olajfestmény volt, azt mondta, nedves, szappanos szivaccsal óvatosan dörzsöljem le, nem lesz semmi baja. Így is lett, azóta a két festmény mindenkori lakásom dísze.

A festő és nagyszüleim halálukig rendszeres kapcsolatban álltak (it was the beginning of a beautiful friendship).

Most, hogy visszaemlékszem, abban az időben a képeslapok sem így néztek ki, mint mostanában. Inkább olyanok voltak, mintha rajzolták volna őket. Valószínűleg így is volt. Azokból a képeslapokból mindössze ez a két darab maradt, ki tudja, mi lett a többivel? Szerintem haláluk után a háztartásuk felszámolásakor kidobásra kerültek. Kár.

Akinek van kedve, írja meg, a két képeslap vajon melyik évből származik.

Az ajándékozás kínja

Így karácsony, de más jeles ünnep, mint születés- és névnap idején is fő a fejem, mit ajándékozzak egy olyan közeli hozzátartozómnak, aki nagyon jó anyagi körülmények között él(hetne, de puritán), elmúlt 80 és nem igazán érdeklik a kütyük, kristálytálak, poharak, tájképek, faliórák és köcsögök. Már kapott metszőollót, rozsdamentes vödröt, jégeralsót, kesztyűt, meleg sapit, dzsekit, hótaposót, ezeknek örült is, használja őket. De mi legyen, ha az ilyen jellegű ötletekből kifogytunk?

Mivel még maga is termel zöldséget és gyümölcsöt saját célra, semmit nem becsül jobban, mint a házi készítésű ételt-italt. Történjen bármi, ahhoz ragaszkodik, hogy minden napra legyen valamilyen házi süti, anélkül nem lenne teljes a nap. Így kézenfekvő, hogy sütök neki valamilyen finomságot és kap a házi ribizliszörpből is, mert azt is szívesen fogyasztja. Na de mégis kéne valami tartósabb. És ekkor beugrott: mivel délután is szívesen lefekszik és abban a szerencsés helyzetben van, hogy jó alvó, így az ágynemű is jobban "fogy". Így aztán Anyukámmal felnyitogattuk számtalan ágyneműtartónkat és erre bukkantunk:

Ezek bizony régi pehelypárnák, évtizedek óta nem voltak használatban, jó sok nyál csorgott már rájuk. Szóval úgy döntöttünk, hogy újrahasznosítjuk. Még szerencse, hogy itt néhány házzal arrébb van egy tolltisztító, így majd elszállítmányozom oda, kitisztítják, kap új angint és már kész is a hasznos ajándék.

A család többi tagjával úgy oldjuk meg az ajándékozást, hogy mindenki megmondja, leírja, mit szeretne és kész. (Leírni azért kell - emailen - mert ott lehet képet is mellékelni, ha netán nem lenne világos, miről van szó.) Na nem mintha ez egyszerű lenne, hetekig nyögnek, hogy nem jut semmi az eszükbe, nekik nem kell semmi, stb. úgyhogy sárkánykodni kell, nehogy elsumákolják svindler listáját. Azért a végén mindenki szokott kapni ajándékot.

Lakásom is kapott karácsonyi ajándékot, bár listát nem küldött. Kitisztíttattam a két szőnyeget, mert idestova 10 éve használom és házilag már nem tudtam minden foltot eltávolítani. Ezt csak azért írom le, hogy a szokásos méltatlankodás is meglegyen. A két szőnyeg (170x230 és 170x110) tisztításáért, ráadásul én cipeltem el és haza, 11.000 Ft-ot fizettem. Piszok drága, vagy drága piszok?

Jó napom van

Persze ez is a hülyevénasszony-szindrómával kezdődött. Alapjában véve takarékos ember vagyok, nyilván ezért van két háztartásom, ha majd egyszer összeköltöztetem őket, lesz kacat elég. Szóval történt, hogy a putriban lévő turmixgép elhalálozott, barátnőmtől kaptam, aki egyszer sem használta, lehet, hogy évekig állt nála. Azért pár évig működött, nem gyakran, de használtam. Lassan mindene tönkrement, elrepedezett a tartály, szikrázott a kapcsoló, hangoskodott, majd végleg elhallgatott. Az ilyesmit javítani nem érdemes, de turmixgép kell és nem akartam a robotgépre egy újabb feltétet venni, mert akkor azt is cipelhetem ide-oda. Takarékos háziasszonyként elkezdtem használt gépeket nézegetni, már máskor is fogtam ki alig használt cuccokat, szóval érdemes. Már-már ki is választottam egy bolti, csomagolási hibás, garanciális terméket, amikor megakadt a szemem ezen:

A színét látva gyanús lett, gugliztam egyet, 2011-ben forgalmazták utoljára, de hát nemcsak turmixgép, hanem daráló is, ami szintén kell időnként és az ősrégi kis kávédarálóm nem mindig alkalmas a feladatra. Szóval meghánytam-vetettem magammal, aztán megvettem 2.500 Ft-ért, mondván, a bolondnak is megéri, hát még nekem. A képen is látható, hogy a daráló gombja kissé csálén áll. Hát el van törve. Így is lehet használni, mert működik és a turmixfej tetőjét is rá lehet tenni, mert csereszabatos. De mivel ez egy Hauser és a közelben van ilyen szerviz, próba-szerencse alapon elvittem.

A szervizbe lépve egy férfi éppen kijött volna, de udvariasan beengedett, majd amikor meglátta, mi van a kezemben, visszalépett, hogy megcsodálja (megkérdezze, melyik múzeumból loptam). A munkafelvevő is széket húzott maga alá és félve kérdezte, mi a baja. (Ezek után szégyelltem volna bevallani, hogy vettem, így azt mondtam, örököltem.) A hiba ecsetelésekor derült ki, hogy a turmix feje sem tökéletes, mert bár az nem törött, de a nyomógombnak eredetileg nem kellene külön életet élnie. Eközben a munkafelvevő előásott egy vásott katalógust, amiből kiderült, hogy ez bizony egy 2004-es modell. Ekkor azonban nyílt a szerviz ajtaja és egy hölgy lépett be, aki a probléma észlelésekor azonnal határozott hangon kijelentette, van ilyen fedő a másik raktárban. A munkafelvevő még ekkor sem biztatott határozottan, de megígérte, bármi is a válasz, jelentkezik. Aztán másnap reggel kaptam az sms-t, hogy mehetek a tetőért. Halleluja.

Tehát elmentem a fedőért és a hölgy két tetőt rakott elém, egyet a darálóra, egyet a turmixra. Gondoltam, megveszem mindkettőt, ha már idehozták, de azért félve kérdeztem meg, hogy mennyibe is fog ez nekem fájni. Na ekkor dobtam egy hátast, mert a hölgy közölte: egy nagy köszönet a kolléganőjének. Hát így lett az őskövületnek két új fedele, nekem meg jó napom. S hogy mi az eset tanulsága? Hát az olcsójánoskodásnak is megvannak a maga hátulütői, még akkor is, ha ez most jó véget ért.

P.S. Egyébként ez a szerviz már máskor is okozott jó napot, nevesül amikor a kenyérsütőmet vittem javíttatni, elvállalták a másik, Kenwood típusút is, amivel nagy jót tettek velem, mert ahhoz szakszervizt kb. a kurta malacon is túl találtam volna, ha egyáltalán.

Hogyvolt

Hát akkor lássuk, milyen gazdasági évet zártam. Ha felületesen nézzük a dolgokat, akkor mennyiségre nem volt kevesebb befőzés, mint a korábbi években.

A tapasztalatok alapján nyilván bizonyos dolgokból nem tettem el, mert nem fogy. Ilyen volt pl. a lekvár. Csak néhány kis üveg eper és szőlő lekvár lett, még ebből is fogok ajándékozni. Egyszerűen nem vagyok lekvárevő. Ha nagyon rám akar romlani egy bontott üveg, akkor keresek valami sütireceptet és felhasználom. 

Az idén nem kelt ki elsőre a tök, aztán hagytam az egészet, mert még a tavalyi fele megvan. Pedig tulajdonképpen abból szoktam főzni, amit elraktam és az elmúlt évben minden nap itthon ettem főtt ételt, szóval 12 üveg tökből még mindig van jócskán. Most egy tasak céklát vetettem, valaki lelegelte a leveleit, így kb. 1 üveggel lett belőle, de nem bánom, mert még tavalyról is maradt valamennyi, az utolsót most fogyasztom.

Így járt a zöldborsó is, a tavalyi első vetésből 16 db 7,2 dl-es üveg lett és még tavalyelőttről is van néhány kis üveg. Tehát zöldborsót is csak egy keveset vetettem, hogy mégis legyen friss. Zöldbabot egyáltalán nem vetettem, tavasszal ettem meg a 3 éve elrakott utolsó üveggel. A kifejtő babom is sokáig kitartott, így azt sem vetettem. Kedvenc Zalánomból nem sikerült vetőmagot szerezni, így most az sem lett.

Hagyma elég szépen termett, de sok volt az ikerfej és a kettő találkozásánál elkezdett rohadni. Így amíg a putriban voltam, főztem vele, amikor eljöttem, az összes maradék 10 fejet felvagdaltam, lepirítottam és mélyhűtőbe tettem. A fokhagyma sok lett, de nagyon apró fejek és azok is hamar romlásnak indultak. Megpucoltam az összeset és olajjal leöntöttem. Remélem, így sokáig el tudom tartani. Tavasszal még volt két évvel ezelőtti is, semmi baja nem volt. 

A fűszernövények: petrezselyem, zeller, lestyán, bazsalikom, borsikafű, majoranna eleget termettek, a petrezselyem rengeteg lett, jövőre nem vetek ennyit. Végül a citromfű és a menta is magához tért, s először lett izsópom. Mindegyikből eleget szárítottam télire. Egyedül a kaporral voltam elégedetlen, mert bár az uborkához volt elég, de amikor az első eresztés elszárad és elszórja a magját, szeptemberre még szokott lenni friss, azt rakom el télire. Most alig tudtam egy néhány aprót összeszedni, a szomszédasszony segített ki, ott valahogy több nőtt.

Most nézem, hogy tavalyról még van egy üveg lecsó is, pedig összesen csak 5 üveggel tettem el. Káposztát sem vetettem, mert szinte csak vegyes savanyúságként eszem, abból meg maradt egy csomó tavalyról. Kelkáposzta és karalábé jó lett volna több, de nem maradtak meg a palánták. Karfiol is csak egy fej lett, igaz, az szép. Ami érthetetlen, az a sárgadinnye. Néhány éve rengeteg gyönyörű termésem volt, tehát nincs akadálya a termelésének, mégis hiába volt száraz meleg a nyár, nagyon lassan értek be és nem is lettek édesek. Jó sok tövön csak augusztus végére lett terméskezdemény, akkor meg már minek. Vetettem három féle csemege kukoricát, mindegyikből 7 szemet, az egyik fajta ki sem kelt, a többiből kb. 4-5 maradt meg, szóval ez így elég volt eszegetni.

Szilva, őszibarack, sárgabarack, cseresznye, nyári és téli alma egy szem sem termett (hazudok, mert 1 szem őszibarack lett, be is érett), így azokról nincs mit beszélni. Hiába, mindegyiket virágzásban kapta el az áprilisi hó.

A bogyósok közül az eper szépen termett, tudtam befőzni, mélyhűteni és még eszegetni is volt, a szomszédoknak is jutott. Málna mondhatni nem lett, mert az a 25 dkg nem nevezhető termésnek, amikor minden évben több kiló szokott lenni. A piros és fekete ribizli úgy-ahogy termett, nehezen érett be, de lett annyi, hogy szörpnek és likőrnek elég volt. Az egres is tönkrement, de ez valahogy minden évben így van, hiába permetezem, valami nyavalya mindig elviszi. A gyönyörű feketeszeder bokrom pedig nemes egyszerűséggel kifagyott.

Most lássuk a sikereket. A sütőtöknél 6 db termést hagytam meg, szépen be is értek és mindegyik nagyon finom lett. Készítettem belőle levest, pitét, ettem sütve, van még a mélyhűtőben is és egy még itt fekszik a konyhában. Mivel nyár közepén nem figyeltem eléggé, stikában újabb 6 db is megnőtt, de nem értek be. Leszedtem félsárgán, de a kisebbek már itt-ott puhák voltak, aztán a két nagy is néhány nap után elkezdett romlani. Valószínűleg sok esőt kaptak, mert korábbi években is jártam így és akkor szépen beértek, egyik évben még karácsonykor is volt saját friss sütőtököm.

Ami a paradicsomot illeti, bár sok lett, de mégis vegyes a kép. A 12 tő Cherrola szépen hozott, rengeteg paradicsomlé is lett azokból, amik rámértek vagy kirepedeztek. Még egy adag van az ablak közében, úgy tűnik, november végéig ki fog tartani, ami szép eredmény. Azért jövőre kevesebb tő is elég lesz, mert a paradicsomlé sem fogy túlzottan.

A nagyobb, ún. befőző paradicsomokkal azonban komoly gond volt, szinte csak az első kötés érett be, pedig volt rá napsütés bőven. A többi csak lógott a szárán zölden, és mivel sokáig lógott, jól ki is repedezett. Így aztán már nem akart beérni, pedig a 3. kötés után letetejeztem mindet. S ez nemcsak a hatalmas névtelenekre vonatkozik, hanem az apróbb Marmande is zölden ment a komposztba. A nyomorult Osu blue-ról már ne is beszéljünk. Azért persze elég sokat sikerült megsütni és beüvegezni, szerintem ez is bőven kitart a frissig.

A paprika is vegyes volt, a Kápia nem ment semmire, amelyik bepirosodott, az egyúttal el is fonnyadt, a többi meg zölden ment a lecsóba. A 4 tő fehér paprika is nehezen indult, az egyik tő csak augusztus végére hozott termést. Azonban még így is volt rajta elég, sőt, amikor október végén kiszedtem, még mindig volt rajtuk egy csomó apró paprika. Talán ezeket is csak két száron kellett volna vezetni, mint a paradicsomokat és akkor talán kevesebb, de nagyobb méretű termés lett volna. A 4 tő pritamin paprika sem vitézkedett, a végén talán 12-15 db érett be, a többit zölden szedtem le október végén. Selyempapírba csomagolva papírdobozban üldögélnek a konyhában, már 2 db bepirosodott, meg is ettem. Persze ezeknek a konyhában érlelt terményeknek már nem olyan íze van, mint a napon éretteknek, de hát ez van.

Amivel nagyon elégedett voltam, az a 2 tő padlizsán és cukkini. A padlizsán rengeteget termett és finom is volt, jó sok muszakát ettem és lett pár üveg padlizsánkrém is. A cukkinit szinte kizárólag kenyérbe szoktam tenni állományjavítónak, így a teljes termést ehhez tartósítottam. Krémet most nem csináltam belőle, mert a tavalyiból még mindig van.

Ami pedig túlzásba esett, az az uborka volt. 6 félét palántáztam és vetettem helyre is. Elég sok tő kipusztult, főleg a földön futó salátauborkák. A támrendszerre futtatottak is hamar megbetegedtek, de végül sokáig hoztak termést, még október közepén is volt friss uborkasalátám. A tartósítást csak augusztus közepéig csináltam, addigra is rengeteget tettem el, sós vizes, kétféle csemege, kovászos és téli uborkasaláta is van, lehet miből válogatni. Ezután a szomszédoknak adtam a termést, mert kihúzni sajnáltam a töveket.

Mivel most nyugodtabb év volt, mint a tavalyi, így elég sok időt tudtam ott tölteni, így a kerti munkákkal nagyjából egyenesben voltam, minden le- és ki lett szedve, felrotálva, elrendezve, felgereblyézve hagytam ott a kertet. A ház körüli javításokat és felújításokat is elvégeztem, szóval ezzel a részével elégedett voltam.

Végül alaposan kitakarítottam, a szőnyegeket kivittem kiporolni. Rájöttem, hogy a napsütés az ellenségem, nemcsak azért, mert vakarózom tőle, hanem mert mindent jobban látok, pl. a szőnyeg csupa folt volt, nem tudom mitől, sosem szoktam ott enni-inni. Így aztán kénytelen voltam a kerítésre teríteni, alaposan kiporolni és kimosni. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy fene a vadiúj, nagy szívóerejű porszívót, jó sok por volt a szőnyegben, pedig már nincs fatüzelés, aminek a hamuja porolhat.

Búcsúzóul még az árkot is kilapátoltam és kigereblyéztem a leveleket, nehogy eltorlaszolják a sekélyebb részen, mert akkor a kertbe ömlik a víz.

Tavaly tettem panaszt az önkormányzatnál, hogy valaki nekihajtott az árok végén lévő védőkorlátnak és kitörte. Mivel nincs járda az utcában, az árok pedig hirtelen a semmiből indul, bár van felette világítás, de részegen akkor is veszélyes. Most azt is megcsinálták, lassú munkához idő kell jelszóval, így aztán ezzel is elégedett lehetek.

Ezzel befejezettnek tekintettem a 2017-es gazdasági évet és lezártam a putrit. Megállapítom, ez is olyan év volt, mint a többi, csak másként. Volt jó is, rossz is, öröm és bosszúság, mint mindig. De hát ilyen a parasztasszony élete.

Utolsó utáni simítások

Akár abba is hagyhatnám, mert nagyjából minden rendben van, de olyan szép idő van, hogy élvezem a kint létet. 

Most már nagyon hamar sötétedik, öt órakor már szürkület borul Putrifalvára.

Ma tovább sepregettem a lehullott leveleket, bár ez elég felesleges munka, mert még folyamatos az utánpótlás.

Mivel még sosem töltöttem ennyi időt ebben az időszakban itt, így most van lehetőségem kipróbálni, mi lesz a felrotált földre hordott levelekkel tavaszra. Remélem, könnyen  be tudom majd szántani. Levágtam a megmaradt rengeteg petrezselymet is és szétszórtam, jó zöldtrágya. Kicsit aggaszt, hogy nagyon gyomosodik minden, de már sem kiszedni, sem kapálni nem lehet ebben az időben.

Még egy utolsó kísérletet tettem a növényi maradékok elégetésére, egy része elég vizes volt, az nem égett el. Nem akarok telelőhelyet hagyni a kártevőknek.

Találtam még egy kis purhabot, kifújtam az egyik oszlopfőre, hogy ne fészkeljenek oda a madarak. Most úgy néz ki, mintha odahánytam volna. 

Mivel rövidlátó vagyok, okulát meg hiúságból nem viselek, ezért csak akkor vettem észre a rengeteg gombát, amikor őrjáratoztam a kert alvégén.

A putrit 2 gázkonvektor fűti. Némi meglepetéssel tapasztaltam, hogy még ebben az enyhe időben is milyen sok gáz megy el. Október 18-án cserélték le a gázórát és az imént néztem, 56 köbméter fogyott, pedig csak temperálásra van beállítva, 18 fok van a lakásban. Csak este, ahol leülök, ott kapcsolom egy kicsit feljebb, hogy azért mégse fázzak. Szóval szerény számítások szerint is egy ilyen enyhe hónapban elmegy 100 köbméter. Vajon mi lenne itt -20 foknál? Pesten is konvektor van, de csak 1, úgyhogy annak a fogyasztása a leghidegebb hónapban sem lépte túl a 100 köbmétert., így valahogy nem érzékeltem annyira az arányokat. Pedig ugye minden ajtó és ablak ki van cserélve. Legalább a padlást szigetelni kéne, ha itt akarnék lakni. Érdekes, hogy mennyire tartja magát a köztudatban, hogy a vályog milyen jó hőszigetelő. Pedig a tégla jobb. Na és a sárral tapasztott padlás a gázóraszerelő szerint csodásan tartja a meleget, én meg a konvektor leállásakor szinte érzem, hogy a hűvös levegő lezúdul a mennyezetről. Vajon miért él az emberek fejében ez a tudat? Vagy talán annyit számított, hogy a régi parasztházakat fatüzelésű kályhával vagy kemencével fűtötték? Más melegérzetet adott? Biztosan. Hosszú életem folyamán mindenféle fűtéssel volt tapasztalatom: széntüzeléses kályha, fatüzeléses kandalló, olajkályha, konvektor, cirkó és egy darabig laktam távfűtéses lakásban. Ez utóbbi volt a legmelegebb, talán túlzottan is, de az biztos, hogy a széntüzeléses kályha mögötti saroknál nincs kellemesebb.

Kész

Nagyjából. Mivel a mai nap tűnt a legmelegebbnek az elkövetkezendő hetekben, ezért úgy döntöttem, nem várok tovább, mindent le- és kiszedek. 

Leszedtem az ép paradicsomokat és paprikákat, ami megérik, megeszem, a többi kuka. Így is tele lett egy jó nagy gödör a selejtekkel.

Felszedtem az éretlen sütőtököket, korábbi években ezek még beértek. A három megmaradt tő karfiolból csak az egyiknek lett termése, de az nagyon szép, tömött és fehér. Úgy látszik tényleg jót tesz neki, ha összekötözzük a leveleit. Bár nem tudom, nagyüzemileg ezt hogy csinálják. Néhány éve is volt karfiolom, akkor nem kötöztem és sárgás lett a termés és elég laza a szerkezete.

Tegnap reggel a kocsi szélvédőjén már jég volt. Gondolom, ebből sem lesz már semmi:

A lehullott leveleket összeszedtem és szétterítettem a felrotált ágyásokban. Majd tavasszal beleásom a földbe. Persze még a ház előtt lévő nagy eperfáról alig jött le valamennyi levél, úgy látszik, még nem volt komoly a fagy.

Felhúztam a kútból a szivattyút is, ami már tavasz óta ott volt.

Megszemléltem a patakot, kell-e még kubikolnom. Kéne, ha lesz még egy kellemesebb nap, meg is teszem.

A vizesárok fenti szakaszát is kilapátoltam, amennyire tudtam. Volt ott minden, csődarab, kapafej, kövek, tégla, tetőcserép.

Befejeztem a tető nyestmentesítését is, remélem, elég lesz. 

Nem lett túl szép, de nem baj, csak működjön. (A csatornával párhuzamos élét fedtem be bádoggal.)

Most napjában többször elmélyedek az időjárás előrejelzésben és majd kitűzöm a D-napot. Meg kell előznöm az ónos esőt és a havat, mert a téli gumik pesti lakásomban vigyorognak. Szóval visszaszámlálás indul.

Utolsó simítások

a kerten, mert úgy tűnik, végleg hűvösre fordul az idő. Ez még nem is lenne baj, csak ha sok eső is fog esni, akkor sokáig sár lesz, tehát földmunkákat nemigen lehet már csinálni. Így aztán ma hajráztam, egy kivételével leszedtem az összes paradicsomot, nagy részük már amúgyis repedt vagy hibás volt.

A padlizsánokat is leszedtem, a bokrot kihúztam. A pritamin paprikák közül a várhatóan még beérőket is betakarítottam, a többi maradt a tövön. A vödörben lévő paradicsom a veszteség, ezeket elástam, a többit még érlelem a meleg konyhában.

A paradicsomok száráról már fürtökben lógott a tetű.

Így aztán mind kiszedtem és kitettem száradni. A korábban felszedetteket pedig lefóliáztam, hátha sok eső esik.

A fehér paprika töveken is van még egy csomó, de kicsik, így még hagytam őket, ki tudja mi lesz.

Egyetlen tő paradicsomot hagytam meg, de kapott sapkát az eső ellen.

Valahol olvastam, hogy a paradicsomot érdemes szárastól leszedni és úgy érlelni. Most kipróbálom, jobb eredménye lesz-e, mint a tálcás megoldásnak.

Így mostanra már csak kevés termés maradt a kertben, az egy tő paradicsom és a még éretlen tökök,

na meg a paprikák és 3 karfiol, amiből csak egyben láttam termést.

Ma feltöltöttem a málnást diófalevéllel.

Kihasználva a mai esőmentes, viszonylag enyhe időt, még elvégeztem néhány apróságot, mint az utcai árok kilapátolása, de ezzel tulajdonképpen végeztem a kerttel, ki van takarítva, fel van rotálva, a gyomok nagy része is kiszedve, szóval elégedett vagyok. Már csak némi tetőjavítás maradt hátra, aztán pedig érzékeny búcsút veszek ez évre putrikámtól.

Megtisztult fáskamra

Azt mégsem írhatom, hogy megszépült, mert az csak önmagához képest lenne igaz. Mivel nincs felújítva, el a legjobb állapot, amit el tudtam érni. Sok oka van annak, amiért pont ez a helyiség nincs felújítva, elsősorban azért, mert még nem találta meg a végleges funkcióját. Addig meg marad ez az állapot.

A kert is nagyjából rendben van, az utolsó termések leszedését még halogatom. A még zöld paradicsomok nem érnek be sem a tövön, sem az ablakban, kivéve persze a koktélokat. Persze van, aki azt hiszi, a nyár örökké tart, s még virágkorát élheti.

Mások meg szégyellősek és bujkálnak.

Valamelyik nap tarra vágtam a talajtakaró lucernát. Azt hittem, itt a vége, de tévedtem, már így néz ki:

Még van néhány szem uborkám, paprikám és padlizsánom. Azt hiszem, a hét végén leszedem őket és felszedem a töveket. Ami kérdéses, hogy a rengeteg zöld pritamin paprikával mi legyen. Várjak vagy azokat is szedjem le és talán a kamrában bepirosodnak. Ezzel az a baj, hogy egyúttal belül be is penészednek. Nem értem, hogy miért megy ilyen nehezen az érésük. Minden évben ugyanez a probléma. Bár már ettem 8-10 db-ot, ami a 3 tőről elfogadható mennyiség, de még elég sok van rajta. Ugyanez a probléma az egyetlen megmaradt kápia tővel, nem pirosodik a termés. Már jónéhányat leszedtem zölden és beletettem a lecsóba. De hát nem ezért tartanám. Na mindegy, most megyek kertszemlét tartani.

Az én nyaram

Na meg persze a többi vénasszonyé is, mert nem privatizálhatom mégsem az időjárást. Szóval örülök neki, mert bár szeles és felhős idő van, de elég meleg ahhoz, hogy a földben turkáló kezem ne fagyjon le. Bár a kert nagy részét felrotáltam, így a gyomok is többé-kevésbé elszáradtak, de vannak helyek, ahol kézzel kell gyomlálni, mint pl. a málnás. Elég sziszifuszi munka, mert a gyomok aprók, a föld pedig még mindig elég nedves. De meg kell csinálni, mert utána le akarom takarni diólevéllel. Ehhez persze a szomszédtól kell majd kérnem anyagot, mert az enyém még minike.

A lekopasztott paradicsomtöveket is folyamatosan szedem fel. Azért érdekes és bosszantó, hogy csak az első kötésű termések értek be a nagy paradicsomokból, pedig az idén aztán volt meleg meg napsütés. Most, hogy kiterítettem a paradicsomok holttestét, látom, hogy tulajdonképpen még nem betegek a tövek. Igaz, a paradicsomok többsége már foltos, de szerintem az nem betegség.

Például ez a paradicsom csak alig nagyobb a koktélnál, mégsem érett be, pedig már jó ideje letetejeztem, ezek a kötések még júliusiak lehetnek.

Miközben gyomláltam, az egyik homoktövis bokor tövében egy jó nagy üreget találtam. Vajon ki lakja? Akarom tudni?

Közben folyik a nyestek elleni védelem megerősítése. Az oszlopfőknél réstömítővel erősítettem meg a kilazult fugát.

S a jó munka megérdemelt jutalma: hát, talán mégsem volt elég jó:-)