Mekk mester büszke lenne

kései utódaira, amint ezt fakalyibám felújítása során konstatáltam. Amikor megnéztem a házat, az egyik szobában a szőnyegpadló alá néztem, láttam, hogy a rögzítő ragasztó már elengedett és valami sárga por is van alatta. A konyhában a linóleum nem volt leragasztva. Gondoltam - én naiv - felkapom ezeket és teszek le újat. A padlószőnyeget a volt tulaj már beszerezte, ott volt feltekerve, a konyhába pedig én megvettem a linóleumot (vinyl, ahogy manapság divatosan hívják). (A 12 nm-es konyha-előszoba felújítási anyagai 120 ezerbe fájtak, szóval faház te drága.) Mikor azonban a ház kiürült, minden bútor eltűnt belőle, feltárult a csúf igazság.

A hét végén tehát felpakoltam a túlélő készletet, a kempingezési cuccokat és a vinylt és irány a DIY. Az egyik szobában feltekertem a ráterített linóleumot és alatta valami padlószőnyegnek látszó tárgy tárult fel, rajta valami töredező sárga réteggel, ma sem tudom, mi lehet.

A másik szoba még cifrább volt. Padlószőnyeg darabok voltak rajta, korrektül leszögelve. Ezt feltépve alatta másfajta linóleum volt, szintén leszögelve. Jó vastag, 60-as szögek és kisebb, vékonyabbak, de azok - gondolom nem mentek bele a keményfa aljzatba - csak úgy rágörbítve a szőnyegre.

Két napig szögeket húzogattam, a kezem teljesen kikészült, de a fal mentén lévőket még ki sem tudtam húzni. Kell vennem valami célszerszámot. A konyhában ugyanez lesz a helyzet.

A bejárati ajtónál vajon hőszigeteltek vagy valami lyukat tömtek be? Rejtély. 

Azt meg, hogy itt mi történt, vajon akarom tudni?

Úgy tűnik, a jövő héten még lesz néhány melegebb nap, úgyhogy festőhengerre fel.

Birtokon belül

Tegnap átvettem a kunyhó kulcsait és ott töltöttem az első éjszakát. Meg voltam róla győződve, hogy ez az utolsó is lesz, mert olyan vihar kerekedett, amilyet még nem éltem át és minden bizonnyal elviszi a fejem fölül a házat. Nem elég, hogy szakadt az eső, de még olyan szél fújt órákon át, mintha eljött volna a végítélet. Süvített, tépte-csavargatta a fákat, szinte éreztem, hogy átfúj a házon is. Kinézni nem lehetett, nemcsak azért, mert kitépte volna a kezemből az ajtót, hanem mert közvilágítás nincs. Rettegve vártam a reggelt, hogy mi maradt a faházból és a kerti fákból. Az egyik alól este elvittem a kocsit, mert a szélfúvásban eléggé recsegett. A volt tulaj pedig a kapu előtt hagyott néhány kidobni valót, amiért nem tudtak azonnal eljönni. Meg voltam róla győződve, hogy reggelre a fa ketté lesz törve, a szemét pedig beteríti a környéket. Legnagyobb meglepetésemre semmi ilyen nem történt. 

Hát így van ez, ha valaki szőlőhegyen lakik, bár ez a Kiskunságban más értelmet nyer. Ilyen az alföldi tanyasi szőlőhegy, természetesen földúttal és fúrt kúttal.

Dédnagyi hagyatéka

 Miközben várakozom a leendő házikómra, nem ülhetek tétlenül, mert Anyukám háztartását is fel kell számolni. Már két éve nagy lomtalanítást hajtottunk végre, de még mindig rengeteg dolog maradt. Amit úgy gondoltam, hogy piacképes, feltettem hirdetési oldalakra, de úgy tűnik, csak apróságokat sikerül eladni, szekrényekre, ülőgarnitúrára nincs nagy kereslet, pedig mindegyik jó állapotban van. Egy-két dolgot szeretnék azért megmenteni, bár tudom, hogy ha én is távozom e földi létből, az valakinek csak lom lesz a többi holmimmal együtt.

Ez a tálaló, mióta az eszemet tudom, családunk tulajdona. Először dédnagyanyámnál láttam, a halála után nagyanyámhoz került, majd anyukámhoz, s most majd jön velem.

Sajnos fogalmam sincs, mikori lehet, még csak hasonlót sem találtam a hirdetési oldalakon, pedig rengeteg ilyen régi cuccot lehet találni. Most újítom fel. Alaposan végignézegettem, az utólagos elválasztó lapokat eltávolítottam a fiókokból, de úgy látom, a többi eredeti. Még a zár is működik. Egy-két helyen kell javítani, pl. az egyik fiók alsó peremét, de pl. csak ez a kék festékréteg van rajta, nincs alatta semmi más. Egyetlen nagy bánatom van, nem találtam még meg hozzá a festéket. Mivel konyhába kerül, szeretném vízbázisú zománcfestékkel lekezelni, de eddig nem találtam levendula színűt, csak krétafestéket. Azt pedig utána lakkozni vagy vaxolni kellene. Na mindegy, mire letisztítom, talán megtalálom a megoldást erre is.

Régi vagy új?

 Amikor elkezdtem ezt a blogot, volt egy parasztházam Nógrád megyében, ezért logikusnak tűnt, hogy a cím is utaljon erre. Aztán 12 év után eladtam a házikót, mert családi okokból más terveim lettek. Ezekből végül nem lett semmi, így elkezdtem másik házat keresni. Akkor még nem gondoltam, hogy több mint két évig fog tartani. Persze aki az ingatlanboom csúcsán akar vásárolni, az ne lepődjön meg.

Szóval először eldöntöttem, hogy a Tatabánya-Székesfehérvár-Martonvásár háromszögben keresgélek, mert arra laknak közeli családtagjaim és nem lenne rossz közelebb élni egymáshoz most, hogy az idő egyikünket sem fogja kímélni. Most nem akartam lakóházat venni, hanem nyaralót kerestem. Először alaposan megvizsgáltam az összes települést megközelíthetőség, ellátottság és főleg népesség-összetétel szempontjából. Kiválasztottam a szóba jöhetőket, majd irány az ingatlanhirdetési portálok végtelen tömege. Beállítottam a figyelőket és minden áldott nap végignéztem a kijelölt ingatlanokat, hogy tapasztalatokat gyűjtsek, milyen gyorsan kelnek el, változik-e az áruk, milyen az adott településen az ingatlanmozgás. El sem hiszem, hogy két évig szinte minden nap végigcsináltam ezt a procedúrát. Persze meg is néztem néhányat, ami nagyon tetszett volna, azt elhappolták előlem, de mindössze két eset volt, amikor úgy döntöttem, hogy ajánlatot teszek, végül egyikre sem tettem, mert megtekintéskor már nem tetszett annyira, mint a fotókon. Egy ajánlatot tettem végül egy harmadikra, az sem volt ideális, de láttam benne lehetőséget. Végül ezt is elvitte előlem valaki, aki az ajánlatommal egyidőben kifizette a foglalót. Utólag belegondolva nem bánom, sok munka lett volna vele. Szóval kénytelen voltam belátni, hogy ebben a régióban jelenleg nagyon túl vannak árazva az ingatlanok, sok helyen még víz sem volt, csak villany. A kerti pottyantós és a kinti zuhany a 60-70-es években még elment, de ma már nem tartom olyan romantikusnak.

Így aztán új vadászmezőkre tértem át, mint Palotás, Kétbodony, Tápiószentmárton és az a hely, ahol végül ezt a kis faházat megvettem Kunszentmiklós mellett a Dunavölgyi főcsatorna partján. Két hét múlva veszem át.

Mivel úgy döntöttem, hogy folytatom a blogírást, elgondolkodtam, mi lenne a célszerű, folytatni a régit vagy kezdeni egy újat, hiszen ez már egy teljesen más világ lesz. Még tipródom.

Nna, kezdődik....