Az első termések

Bár még csak május van, de elkezdtem a betakarítást. Az első nem az én érdemem, én csak letépkedtem a bodzavirágot és készült néhány üveg szörp. A tanyasi körülmények miatt gondot okoz az üvegek sterilizálása, de végül ezt is megoldottam.

Lett néhány üveg szörp és ha már úgyis benne voltam, találtam egy kis tavalyi levendulavirágot, abból is csináltam szörpöt. Azért ilyen sötétek, mert én a cukor egy részét megkaramellizálom, szerintem így karakteresebb az íze.

 

Néhány napja leszedtem az első epertermést. Az ősszel telepített részen is van egy kevés, de a két éve ősszel kiültetett bokrokon rengeteg van. Minden nap locsolom, hogy meg tudjanak nőni a szemek. Bár most volt kétszer is eső, azért kell a pótlás. Már kétszer szedtem retket is.

Februárban, amikor itt voltam a tetőt megszemlélni, találtam egy évek óta lejárt csomag Rajnai törpe zöldborsót, amiből próbaként kiszórtam a kerítés mellé kb 2 méternyit. Ma szüreteltem le az eredményt. Ezzel még nem megyek sokra, de örültem, hogy kikelt és adott termést. A később vetett most virágzik.

A héten nagyon belehúztam és elültettem az összes paradicsomot. A végére maradt 50 tőből párat kidobtam, mert nem láttam rá esélyt, hogy legyen belőlük valami, a többit egy ágyásba kiraktam, összesen 29 db-ot. Most 1-2 esős nap után mindegyik virul és elég jól néz ki. Kikerültek a paprika palánták is, bár azokból is kiselejteztem néhányat. Aztán az egész kertet belocsoltam talajkondicionálóval, a palántákat pedig tápoldattal. Hiába a locsolás, az esőnek sokkal jobban örülnek, most voltam szemlén és mindegyik palánta jól néz ki, néhány már virágzik is és a többség láthatóan nőtt és erősödött ezalatt a néhány nap alatt.

Kihasználtam a hűvösebb napokat és végre befejeztem a teljes veteményes gyomlálását, valamint rávettem magam olyan utálatos munkára is, mint a közönséges mahónia megrendszabályozása és a sok akáchajtás kivágása. Amennyire tudtam, bepréselődtem a kerítés és a sufni közé, ahol ez a közönséges, de jó szúrós növény igencsak elszabadult. Sajnos nem sokat tudtam tenni, mert olyan szűk a hely, hogy az ágvágót nem tudom megfelelően szétnyitni, úgyhogy csak tépkedtem és amit metszőollóval elértem, azt lekaszaboltam. A kutyafuttató utca felőli részét nem művelem, mert onnan annyi akácot és fenyőt szedtünk ki és valamiért kavicsos a talaja, emiatt és a sok gyökér miatt nem lehet vele semmit csinálni. Viszont elszaporodott benne valami bokorszerű borzalom, ami rizómával terjed, abból is ástam ki valamennyit. Egy részét elég az ásóvillával megemelni és ki lehet húzni, a másiknál meg már a szemem is gúvad, de a gyökerek még mindig nem akarnak kijönni. Az eső miatt megint kezdhetek füvet nyírni. Sajnos ez sem olyan egyszerű művelet, mert a pipacsot és egyéb vastag szárú gyomot kézzel kell kiszedegetni, különben a földre lapulva kihajt és akkor már levágni sem lehet. Ennek megfelelően a kezem is borzalmasan néz ki, fekete, reszelős és még a bütykeim is el vannak színeződve. De úgy tűnik, ezt majd csak télen fogom tudni lekoptatni. A lábkörmeim is jól mutatnak a szandálban, gyászolnak.

"Örömmel" látom, hogy néhány nap múlva jön az első hőhullám. Pont addigra lesznek kiültethető állapotban a káposztafélék, szét kell ültetni az egy bokorba vetett kukoricát, sárgadinnyét és sütőtököt. Szóval nem lesz megállás. Sajnos a bútorfelújítási projektbe még nem volt időm belekezdeni, pedig szereztem kölcsönbe egy hőlégfúvót. Viszont a pincét megint átrendeztem, immár tizenhetedszer.

A hűvös időt konyhai tevékenységre is felhasználtam. Köztudott rólam, hogy kedvencem a kék szín, mindenem kék, a ruháim, a bútorhuzat, a szőnyeg, borzalom. Nálam még a fogkrém is kék, bár mióta a Colgate gyártja és nem eredeti svájci, azóta az a kék bizony megfakult. Naszóval, bár már megettem kenyerem javát, de most jöttem rá, hogy van kékbúza liszt is. Nosza gyorsan vettem belőle, jó drága, és sütöttem belőle kenyeret.

Nem, a liszt nem volt kék, és a kenyér sem lett az, viszont finom. Hát így telnek napjaim, lassan haladok mindennel, de haladok. A neheze még ezután jön, a tetőcsere. El kéne intézni a kút legalizálását is és gyanítom, hogy az emésztő is lassan megtelik. De ha nem lenne semmi, akkor meg unatkoznék.

Van-e túl sok paradicsom?

Mondhatom, igen. Azt hiszem, idén erősen túltoltam a biciklit paradicsom-ügyben. A tavalyi fiaskó után, amikor mindössze 3 db saját palántám maradt meg, idén belecsaptam a lecsóba. Szereztem új fajták magjait, de voltak még régiek és néhány bolti is, lejárt szavatossági idővel. Bár az a tapasztalatom, hogy a paradicsommag nem tud olvasni. Úgy gondoltam, mindegyikből elvetek 4 magot, abból legalább a fele kikel és így mindegyiket meg tudom idővel kóstolni. Ez így szépen hangzik, ám néhány makacs fajta csak a harmadik újravetéskor szíveskedett kikelni magából. A másik probléma a sokféleség volt, így listát írtam, feltüntetve a színét, tenyészidejét és méretét. Aztán amikor a számláló 31-nél állt meg, rájöttem, hogy ez még akár balul is elsülhet. Mire mindet felneveltem és szétültettem, itt álltam 120 tő paradicsommal. Tízet elajándékoztam, a többit pedig elkezdtem kiültetni. 

Valamikor kiszámoltam, hogy kb. 25 tő paradicsom annyit terem, hogy nekem elég enni és befőzni is. Szóval most ülök a sámlin, böngészem a listámat, melyik parinak milyen igényei vannak, sakkozok a meglévő helyekkel, karókkal és arra gondolok, milyen remek dolog lesz a nyári hőségben ezt mind kötözgetni, hónaljazni és a betegségektől is megvédeni. Már a kutyafuttató kerítése mentén minden tele van, foglaltak a levert karók és még a hátsó kerítés oszlopai mellé is jutott. Kellene még egy csomó karó is, azt hiszem asztalos műhelyt kell nyitnom, tavaly ugyanis félretettem néhány deszkát, azokat most paradicsomkarókká vagdosom. Ma estére már úgy-ahogy lefogyott a kiültetendő mennyiség, ezért megszámoltam a maradékot. Hát még mindig van 50 darab. Ezek valamiért elég silányak, főleg a harmad-negyedvetések eredményei. Akár ki is lehetne dobni, de úgy döntöttem, adok egy esélyt, húzok egy árkot és egymás mellé beültetem őket. Amelyik megmarad és fejlődésnek indul, majd kap egy karót és élheti az életét. De akárhogy is, még ha csekély termés is lesz, akkor sem kell Spanyolországig menni a La Tomatinára. Ez egy paradicsomdobáló fesztivál, ahol kamionokkal szállítanak egy csomó paradicsomot egy kisvárosba, amivel aztán az emberek jól megdobálják egymást, paradicsomlében úsztatva magukat és a városkát is. Ne kérdezd, ez mire jó, a spanyolok ilyen furák.

Ja, azt már meg sem említem, hogy van még 7 féle paprika palántám is, mintegy 30 darab. S mire azokkal is végzek, addigra megnőnek a káposzta, karalábé, karfiol palánták és azokat is lehet kiültetni. Közben meg a többivel is foglalkozni kell, folyamatosan gyomlálni, a minap feltöltöttem a krumplit, közben leszedegettem a krumplibogarat és a petéket. Minden nap locsolni kell a borsót, retket, salátát, hagymát, lassan kikel a cukkini, uborka, cékla és néhány sárgadinnye. A kukorica és sütőtök nem kelt ki, azok is lejárt magok voltak. Már láttam néhány érett epret is. Mindezek közé még be kellett préselnem a bodzaszörpöt is, mivel az épp virágzik. Szóval lehet, hogy kissé túlvállaltam magam. Majd kiderül, bírom-e a tempót.

Hajrá, hajrá

Ma befejezettnek nyilvánítottam a tíz napos maratoni fűnyírást. Már nagyon nyomasztó volt, mert a kis nyavalyás szegélynyíróval kellett csinálnom, sokszor megállva, hogy ne melegedjen túl. Egy örökkévalóság volt, ráadásul több helyen kézzel kellett kiszedni, mert olyan vastag szárú gyomok voltak, amiket a gép nem vitt el. Közben meg folytatni kellett az ágyások gyomlálását is, hogy befejezhessem a vetést. A héten végre elvetettem a kukoricát, dinnyét, céklát, babot, cukkinit, uborkát és a maradék zöldborsót. Lassan kezdhetem a palántákat is kiültetni. Megszámoltam, van 110 paradicsomom és vagy 30 paprikám, pedig már ajándékoztam el belőle. Nem vagyok normális. Helyem sem lesz ennyi, de ezeket folyamatosan gondozni is nagy kihívás lesz. A minap olvastam, hogy kezdhetjük a krumplibogár elleni harcot, mert itt az idő. Ma elkezdtem feltöltögetni azt a néhány tövet és tényleg, volt rajta bogár is és pete is szép számmal. Most legalább ezt is figyelhetem. Ma végre sikerült savanyú földet szereznem és átültettem a két kis új szerzemény áfonyát.

A két málnabokrom közül az egyik jobblétre szenderült, pedig a kivágott fenyők helyére ültettem. A három fekete ribizli bokorból kettőnek szintén kampeca, a harmadik pedig sárgul, pedig jó távol van a másik kettőtől. Nem tudom, ha elkezdenék fákat ültetni, vajon azok is erre a sorsra jutnának?

Közben nagyképűen szólva célegyenesbe kormányoztam egy projektemet, bár inkább nevezhető Mekk mester merényletének a kalyiba ellen. Szóval összeszereltem a szúnyoghálókat, ami a leírás szerint könnyű, de hát nem ismernek még engem. Az ember azt hinné, minél többször csinál valamit, annál könnyebben megy. Na ez nálam nem így van. Az első még jól sikerült, bár a hálót a legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudtam egyenesen tartani, de végülis ki nézegeti, hogy a lyukak párhuzamosan futnak-e a kerettel? Aztán mire elértem a negyedikhez, azt már kétszer vissza kellett bontanom és úgy nézett ki, nem lesz azon az ablakon semmi. Végül aztán összeraktam és felszereltem. Az is eltartott két napig, mert kívülről jónak látszott, aztán csak másztak be mellette a poloskák. Kiderült, hogy a rögzítő csavar rövid, a csavarbehajtóm pedig ócska. Végül aztán nagyjából ezt is megoldottam, majd még tömítővel kitöltöm a réseket. Azért egy hiányosságot mégiscsak felfedeztem. Az alsó részen nem tömíthetem, mert ha odaver az eső és a víz lefolyik a hálón, akkor nem tud hová elfolyni és csapdába esik. Nyáron ez nem probléma, mert elpárolog, de télen megfagyhat és az egész keret károsodhat. Semmi nem megy simán.

Arról meg már ne is beszéljünk, hogy a tömítő gumi betuszkolásához vettem külön célszerszámot, az ún. gérbehúzót. Tényleg gyorsabban ment, de a kezemet is nagyon megviselte. 

Amire aztán tegnap még rátettem egy lapáttal, mert összevagdostam az akác és az ezüstfa szúrós ágait. Most aztán úgy nézek ki, mint aki macskákkal harcolt. Ráadásul a szúnyogok is összecsipkedtek. Muszáj kicsit rendezkedni, mert a hét végén jön  Anyám.

A hét végén nagy élet volt az utcában, sokan lejöttek, legalább 1-2 órára. A velem szemben lévő telken eddig egy lepusztult lakókocsi és egy ócska budi volt csodás kilátásként. Na most hét végén levágták az egy éves gyomrengeteget, aminek következtében rohamtempóban kezdett nőni a vaddohány. A lakókocsit és a budit elajándékozták néhány telekkel arrébb, ám előtte a lakókocsit gondosan kibelezték. Most erre a szeméthalomra látok rá. Szavam nem lehet, mások egész életükben ugyanazt a kilátást nézegethetik, nekem meg évenként változik.

Nekem tényleg semmi sem jó, kezdek házsártos lenni.

Térdig gyomban

Amikor húsvét után itt hagytam a kertet, egy nagyobb ágyás kivételével szépen ki volt minden takarítva, elvetettem, amit lehetett, minden rendezetten nézett ki. Most nem egészen három hét után alaposan meglepődtem a látványon. Gyom, ameddig a szem ellát. Térdig érő. Az ágyások között, ahol nyilván érte a táp is, egy dzsumbuj nőtt. Nosza rögtön nekiálltam kaszálni. Persze a tologatós fűnyíró az ilyen magas gyomot már nem viszi el, úgyhogy kénytelen vagyok a kis szegélynyírómmal kínlódni. Ha ez így megy, egy hétig el fog tartani a művelet.

A fürdőszoba ablakból pont ide lehet látni, megfigyeltem, hogy a levágott füvet egy csomó madárka lepte el és ott csipegettek. A segítség mindig jól jön.

A zöldborsó egy része már 2018-ban elvesztette a szavatosságát, úgyhogy a kelési arány nem túl jó. Nem gondoltam, hogy ez lesz, mert februárban egy keveset próbaképpen elvetettem és az szépen kikelt. Bezzeg a gyom térdig érő bozótost nevelt.

A fűszernövények nemigen keltek ki, csak a petrezselymet látom itt-ott. Vetettem répát, gyökeret és pasztinákot, azok sem látszanak, de lehet, hogy csak lassan kelnek. Találtam néhány lejárt szavatosságú spenótot, azok alig kelegetnek.

A saláták és retkek sem vitézkednek. Most kaptak tápoldatot, de úgy tűnik, minden nap locsolnom kell, ha akarok egy kis termést.

Az eper szépen virágzik, de ezt is locsolni kell, mert hamar meg tudja adni magát. Azóta már kigyomláltam.

A palánták már éjszakánként is kint vannak, igaz, este letakarom őket egy fólia alagúttal, nehogy valami hirtelen zápor meglepje. Ha esetleg a fagyosszentek hideg éjszakát hoznának, majd berakom őket a kocsi csomagtartójába. Ennyinek a házban már nem lenne helye.

A múltkor éppen kint voltam a kertben, amikor erre a járt a postás. Mivel ez nagy terület, itt robogón jár a postás. Mindjárt a kezembe is nyomott egy több oldalas dörgedelmet, hogy azonosítsam a  putrit, mert ha levelet akarna hozni, nem találna meg. Akit meglátott, mindenkinek adott ilyen felszólítást. Hát, az ingatlannyilvántartásban két cím van, az elődöm lakcímkártyáján annak egyike szerepelt. Az Eon egy harmadik címazonosítót alkalmaz, az önkormányzat adókivetésén egy negyedik szerepel. Hát én végül ezt az utóbbit választottam. Nem mertem a kapura felszerelni, nehogy egy szélvihar eltörje. Itt ez a tábla védi valamennyire.

Egyébként még küzdök a hangyákkal, mert a ház egyik sarkánál felmennek a falon a tetőig, mivel csak ott találnak fát. Ha kimegyek, jövet-menet megnézem azt a sarkot, akit lehet, bio légycsapóval verem agyon, a többit próbálom egyéb módon távol tartani. Alulra a betonra és a kő alapra hideg zsíroldó, a falra és a tető alá pedig hangyairtó. Szerintem még az igazi rajzás nem indult meg, mert bár egyik-másik cipel magával valamit, de sok szárnyas példányt még nem láttam. A darazsakat is sasolom, de még nem vettem észre, hogy valahol gyülekeznének. Viszont ma felfedeztem, hogy valami nyomorult csigafajta akar megtelepedni és nemcsak a kő alapon, hanem a házfalon, ami tulajdonképpen a szigetelés, is találtam néhányat. Nem örülök neki, mert a falon, miután levertem őket, apró mélyedések maradtak.

Hát így telnek a napok, még mindig lassú vagyok, fáj a derekam és rengeteg mindent kellene csinálni, de nem haladok semmivel. Ez van.