Békés boldog karácsonyt

kívánok minden kedves Blogolvasómnak:

Tünődések

Mivel most a putrizás téli szüneten van, én pedig minden délután elalszom a fotelben, kellett valamit találnom, ami kissé felnyomja a vérnyomásomat. No nem kellett messze mennem, még a lakásajtón kívülre sem.

Egy nagyon régi, talán 100 évesnél is öregebb, önkormányzati kezelésben lévő házban lakom. Valódi békebeli hangulat, nagy belmagasság, 80 cm-es falak, kovácsoltvas lépcsőkorlát, belső udvar, utólagos komfortosítás. Előre bocsátom, a ház a főváros egyik belső kerületében van, mely országos viszonylatban a legjobb anyagi helyzetben lévő városnak számít (a kerületeket önálló városként tekinti a statisztika). A körülöttünk lévő üres telkek lassan beépülnek. Az önkormányzat évek óta mondogatja, hogy 5 éven belül a mi házunk is lebontásra kerül. Tavaly ez az öt év már három lett. Ehhez képest az idén tavasszal felújították a ház teljes gázvezeték-hálózatát. Most ősszel pedig az elektromos vezeték-hálózatot. Ennek következtében természetesen össze-vissza vésték a házfalakat. A házat már jó ideje nem tatarozták külsőleg. Most azonban ezt is megtették, de.... Mindig van egy de.

Ha jól meggondolom, ez a két akció az ingatlankezelőnek biztosan 8 számjegyű összegbe került, ami nagy valószinüséggel nem is 1-essel kezdődött. Vajon mibe tellett volna úgy elvégezni a munkát, hogy az itt lakó 17 családnak ne legyen utána rossz szájíze?

Igen, ez pontosan az, aminek látszik. Az egyik fal rendesen le van festve, a másik csak félig betapasztva. A csatorna szélén a sárga oldalon nyilván az ecseteken maradó festék van felkenve.

Igen, ez is az, aminek látszik.Az egyik lakó saját pénzén már korábban bevakolta az ő lakása előtti részt, így ahhoz most nem nyúltak, le sem festették.

Bezzeg a padlásfeljáró...

Mivel ez egy nagyon régi ház, hát teljesen alá van pincézve. A jómultkor az önkormányzat tűzveszélyre hivatkozva (ebben igaza is volt), lepakoltatta a padlást, ahol a lakók a lakásban feleslegessé vált cuccaikat tartották. De miért is tartották ott, ha ennyi pince van? Na ezért:

Ez lenne a lejáró. Még jó, hogy nem szagoskép, mert a macskaszar- és húgyszagtól elájulnál kedves olvasóm. A padláslepakolós eset után, (ami egyébként nagy felháborodást váltott ki a lakókból, mert értesítés nélkül hordtak le mindent), kértük az ingatlankezelőtől, hogy a pincét tegye használhatóvá (akkor nem működött a villany sem benne). Azt mondták, nyújtsunk be írásbeli kérelmet, mert ők másként nem csinálhatják meg. Nosza készült kérelem, aláírásgyűjtés. Az eredménye annyi lett, hogy az ingatlankezelő kitett egy papírt a faliújságra, hogy a ház lakóinak tilos a személyes holmijukat a közös területeken tárolni. Meggyőződésem, hogy a pincét kis idő és pénzráfordítással használhatóvá lehetne tenni. Ha már ennyit ráköltöttek a házra, akkor az a néhány tízezer forint, amibe a szemét elhordatása került volna, nem lett volna megterhelő.

Pedig a pincében még kincset is találtam: ez egy régi üstnek a háza, talán mostak benne vagy tán baracklekvárt is főztek.

Mindemellett az már tényleg csak kekeckedés, hogy kültéren OSB-lapokkal takarták az eresz alját, amin semmiféle védelem vagy festés nincs. Biztos jó sokáig fog tartani. Meg jól is néz ki.

A felújított lakásom is megsínylette a dolgot. Hát ilyen az, amikor a munkák után helyreállítják a károkat:

Pedig ha jól meggondolom, örülnöm kéne, hogy a ház tulajdonosa költ az ingatlanra, mert mindez nagyobb biztonságot nyújt és a környezetünk is szebb lesz tőle, nem egy évtizedek óta pusztuló, elmúlásszagú házban tengetjük az életünket. Akkor vajon miért nem tudok neki szívből örülni? Nekem semmi sem jó? Vagy ez az amikor jobban teljesítünk? Kicsi is, büdös is, de a miénk? Magyarország, én így szeretlek......

Hivatalosan is

befejezettnek tekintem ezt a gazdasági évet. Így visszatekintve idén is voltak problémák, de a tapasztalatok alapján úgy tünik, minden évben ez lesz. Valaminek nem fog kedvezni az éppen aktuális időjárás, másokat pedig nem fog zavarni a megfelelő termésmennyiség hozásában.

Na akkor lássuk is, milyen volt ez az év.

Tervezgetéssel, rajzolgatással indult, utólag kiderült, felesleges papír- és időpocsékolás volt. Semmi nem úgy lett, vagy nem az alapján lett. De ez nem baj.

Mivel hosszú volt a tél, sokáig sötét és hideg volt, a palántás növények megsínylették. Tehát paprika szinte nem termett és minden olyan növény, melynek hosszabb tenyészidőre van szüksége, nem érett be. Ennek még a korai fagy is betett. Tehát nem termett elég paradicsom, padlizsán, uborka. A tavaszi növények többsége nem fejlődött rendesen. Nem maradt meg a korai karfiol, teljesen ellepték a liszteskék. Viszont az ősziből elég sokat leszedtem, még a hét végére is beérett 2 fej. Ez volt az első év, hogy karfiollal próbálkoztam. Problémák voltak a retkekkel és fejes saláta sem lett. Sütőtök egyáltalán nem termett, még jó, hogy tavaly nagy termés volt és el is tudtam belőle tenni. A sárgadinnye silány volt, már ami beérett. A görögdinnye egyáltalán nem maradt meg. A kedvenc kifejtőbabom is szeptember végén érett volna be, ha... így csak lefagyott. Az idén jó sokat mérgelődtem a bazsalikommal is, mert sem a saját, sem a piacon vett palánta nem ment semmire. Alig tudtam eleget összeszedni a paradicsomhoz. Még a szárított tavalyi készlethez is hozzá kellett nyúlnom.

Amivel egyik évben sem volt még probléma, az a tök, cukkini, hagyma, krumpli. Szép volt a répa és a petrezselyemgyökér is, igaz most először bakhátra ültettem. Szép hosszú, egyenes gyökereket húzgáltam ki - többnyire. Viszont a petrezselyemgyökeret elkapta a lisztharmat. Ilyet még egy évben sem tapasztaltam.

Ami a gyümölcsöket illeti, ott is vegyes volt a kép. Az epertermés nagy volt, de sok ment veszendőbe is az esőzések miatt és a zamata sem volt az igazi. A málna mérsékelten termett, viszont az az egy szederbokor ontotta a hatalmas gyümölcsöket, pedig jónéhány hajtása nem bírta és elszáradt. A végén már öntözgettem, hogy meg tudjanak nőni a szemek. A ribizlik is szép termést adtak. A szilva és őszibarack 2 hét késésben volt, a szilva még csak-csak, de az őszibarack annyira belecsúszott a szeptemberbe, hogy végül bár sok termés volt rajta, nem volt igazán jó minőségű, lédús, inkább csak fonnyadt. 20 üveg befőttet tettem el belőle. A nyári almám gyönyörű volt és finom, az őszi be se érett, apró zöld éretlen formában hullott le.

Legnagyobb szívfájdalmam azonban az, hogy a homoktövis nem megy semmire. Tavasszal rengeteg gyümölcs mutatkozott rajta, de mind elpusztult. Talán nincs jó helyen a patakparton, mert bár ott egy kicsit lazább a talaj, de néhányszor elöntötte a víz és azt valószinűleg nem szerette.

Próbálkoztam új tartósítási formákkal is, főleg az egész paradicsomok megőrzése terén. A tapasztalatok ezután jönnek. Most tettem el először cukkinit és tököt üvegbe, még nem ettem belőle, látványra szép, nem szineződött el, meglátjuk, ízre milyen lesz. Sajnos a hűtőszekrény szűkös kapacitása miatt voltam kénytelen üvegre váltani. Lecsót is tettem el 4 üveggel. A cékla már el is fogyott, most kezdtem el az uborkát. Először csináltam likőröket, dióbefőttet, szilvabefőttet, tepsis szilvát, padlizsánkrémet, bodzaszörpöt és még néhány más dolgot. Ami beválik, hagyomány lesz, a többi megmarad próbálkozásnak.

Tehát a hét végén fájó szívvel téliesítettem a putrikát, leeresztettem a bojlert és hosszú időre búcsút vettem a paraszti élettől.

A kertet nagyjából rendben, felrotálva hagytam ott, a gyomok nagy részét is sikerült kiszedni, de ennyi gyom még sosem volt. Szinte gyepszerűen benőtte az egész kertet, pedig sosem hagytam elszaporodni. Szinte már nem is lehetett kihúzgálni, hanem az egész felső talajréteggel együtt lehetett felszedni.

Az eper teljesen megbolondult, felborult a biológiai órája. Vagy decemberben eperszüret lesz?

Felszántom

a putri udvarát, belévetem.... a mustármagot. Na de előbb alaposan felrotáltam keresztbe-hosszába:

A múltkori vetésből ki is kelt a mustár. Maradt két túlélő karfiol is. A málnát is levagdostam, jöhet a hó.

Teletapostam a komposztálót is. Van egy sikertelen kísérletem a paradicsom átmentésére: virágföldbe dugdostam mindegyik fajtából néhány hajtást, hogy majd szépen átteleltetem és kora tavasszal kiültetem. Na ebből se lesz semmi:

A lényeg azonban ez: jöhet a tél, már nem lesz éhínség.

Még a hét végén megyek, akkor rendbe teszem a ház környékét és befejezettnek nyilvánítom a 2013-as gazdasági évet.

Szeptemberi fagy után

elég siralmas kép fogadott. Minden el- és lefagyott:

Ez még csak hagyján, mert bár nem volt tökéletesen érett a szőlő, lekvárnak jó volt. Na itt kezdődött a baj. Minden befőzési szezon végén fellép a krónikus befőttes üveg-hiány. 720 ml-eseket tudtam szerezni (kéregetni), a kis 370 ml-es azonban problémás lett, mert a boltokban már nem volt kapható és kérni sem volt kitől. Szóval úgy döntöttem, nagyban játszom, vettem 100 db-ot egyik kereskedelmi partnerünktől jutányos áron. Gondoltam, ezzel elleszek egy darabig. Aztán amikor a fenti szőlőt és a patak partjáról összeszedett birsalmát befőztem, 19 üveg lett tele. Hogy ezt mind ki eszi meg, az még megoldatlan rejtély.

Na, a diófa sem járt jobban (igaz, ez a szomszédé, nekem most nincs, mert pár éve jobblétre szenderült).

A paradicsom és a paprika sem úszta meg:

A büdöske sem élte túl:

Azért persze nem mindenkit zavart a fagy:

Na de hogy őt sem, az kissé meglepett:

Most éppen a putriban ülök, a kályhában pattog a tűz, felváltva szidom a Digi tv-t, mert megszüntette az AXN csatornákat és  a laptop feltalálóját, mert a kurzor állandóan elugrik, összevissza írok és nem tudom miért. Nem ma látok először billentyűzetet. Egész héten itt vagyok, próbálom a kertet rendbe hozni, mert szörnyű állapotban van. Háááát...... mission impossible.

Ősz van

Beindítottam itthon a fűtést. A hét végén már a putriban is begyújtottam esténként, főleg az első este, mivel 15 fok volt mindössze. A befőzést is befejeztem, feldolgoztam a még használható paradicsomot, körtét, mos tmár csak a szőlő és a birsalma van hátra, na meg citromfüvet, mentát és zsályát is kell szárítanom.

A kertben már csak néhány tő paradicsom van lábon, nem túl jó állapotban, szinte mindegyik repedezik a sok esőtől, utána pedig rohadásnak indul. A futóbab is hajrázik, és minden héten van 1 fej szép karfiol. Érdekes, hogy egészen más íze van, mint amit a piacon veszek. Pedig kinézetre hasonló, szép tömött feje van, igaz, nem hófehér, de azért nagyon finom. Termett 3 szem fehér padlizsán, megsütöttem és fűszeresen hússzeletekre kentem, sajttal megszórtam és megsütöttem. Nagyon finom lett, bár nem volt neki az az igazi padlizsán-íze.

Végre megszületett a komposzt-tároló:

Dönci a daráló már meg is kezdte a vastagabb ágak előkészítését a komposztba:

Ekkora kupacot csinált a levágott sövényből:

Majd rétegezem a felszedett paradicsommal és egyéb növényi maradékokkal. Egy kérdés van még nyitva: vajon ez a biokerítés is mehet a komposztba?

Paradicsom-ügyek

Már megint túlzásba estem, már ami a paradicsomtermesztést illeti. Az idén olyan silányak lettek a saját palántáim, hogy a piacon is vettem, sőt, megpróbáltam helyrevetéssel is, aminek ez lett az eredménye:

Aztán persze a sajátok is magukhoz tértek és elkezdték ontani a termést.

.

Az idén úgy határoztam, nem csinálok paradicsomlevet, mert a tavalyiból is sok maradt még, na de akkor mi legyen? Hát tepsibe pakoltam egy részét, olivaolajjal lelocsoltam és sült paradicsomként végezték.

A többit pedig nyersen üvegbe tettem és paradicsomlével leöntöttem, majd kidunsztoltam.

Meglátjuk, mi lesz belőle. 

De hogy ebből a sok zöld paradicsomból mi lesz, azt még nem tudom. Lehet, hogy az új komposztálóban végzik? Ki tudja... de az már egy másik történet.

Célegyenesben a betakarítás

A múlt hét a betakarításról és a tartósításról szólt: paradicsom, szilva, őszibarack - ők az utolsók a sorban, a többi már kamrában van.

Hát nagyjából erről szólt az elmúlt két hétvége.

Putricicomázás

Egy ház sosincs kész, a putri sem. Tavaly csináltattam a konyhába ezeket a polcokat, de sosem tetszettek igazán. Tudom, miért lettek ilyenek, de akkor is...

Szóval ezek a háromszögek valahogy nem illettek oda, kilógtak a dizájnból. Addig morgolódtam, míg végül ez lett belőle:

Most így a képeket nézegetve látom, el lettek cserélve, mert a dupla polc felső része alá most nem fér be Nagyi liszttartója. De sebaj.

És ha már polcoztunk, akkor a nyári konyha is kapott egyet, azaz kettőt, hogy legyen hová pakolni a készülő likőröket.

Rejtélyek

Kukucs! Hát ott meg mi kandikál ki a levelek közül?

Jól meglepődtem. Még soha nem volt karfiolom, de az idén korait és későit is vetettem-ültettem. A korait palántának neveltem, a későit pedig helyre vetettem. A koraiból olyan laza, gyanús szinü termés lett, kissé bűzlött is, így aztán az összeset kihúzgáltam. A nagyobb probléma azonban az volt, hogy képtelen voltam a molytetvektől megvédeni. Szinte elfehéredtek tőlük a levelek, ha meglebbentettem őket, akkor felhőben szálltak fel. Hiába permeteztem, locsoltam hideg vízzel, még csak megritkítani sem sikerült. Most úgy látszik, az esők és a hűvösebb idő valamit javított a helyzeten. Teljesen nem tüntek el, de a helyzet most már kezelhető. Le is vettem az első termést, nagyon szép, tömött fej, majd a hét végén meg is kóstolom.

Az idén mutatott először termést a 3 éves kis áfonyabokrocskám. Rengeteg volt rajta, így nézett ki:

Aztán a következő alkalommal teljesen üres volt a bokor, de még azt sem feltételezhettem, hogy valami miatt lehullott, mert az alja teljesen tiszta volt. A nyomorult nyestekre gyanakszom.

Tavalyelőtt ősszel Édesanyáméktól kaptam két kis törökmogyoró sarjat. Édesanyámnak van egy hatalmas bokra, már korábban is kaptam sarjakat, de valamiért elpusztultak. A mostaniak nagyon szépen megerősödtek, de gyanakszom rájuk, mert úgy néznek ki, mint az eperfa. Anyukám szerint a környékükön sincs eperfa, egyébként is, amikor kiásták, teljesen mogyorónak nézett ki. Most alaposan megvizsgáltuk a két fát. Az egyik aljából jön ki egy hajtás, ami úgy néz ki, mint a mogyoró, a többi viszont fa formájú. Az a döntés született, hogy kapnak 1 évet, ha adnak termést, akkor kiderül az igazság, ha nem, akkor befűtök velük. Kész rejtély, miért nőnek ilyen gyorsan és fa formájúra. Anyukám szerint túl jó a földem. Eddig ugyanis homokon tengődött a növény.