2013. március 17., vasárnap

Megtermelt javaim utóélete

is fontos dolog, mert nemcsak megtermelni, hanem tartósítani is kell. Ezekről nagyjából már szó esett, sőt a veszteségekről is. Úgy tűnik, a többi tartósított termés rendben volt. Egyetlen dologra nem találtam még magyarázatot: az Othello lekvárban valami kikristályosodott, pedig ugyanúgy készítettem, mint a többi lekvárt. A zselésítőre gyanakszom. Majd jövőre jobban figyelek. No de mi lett a tartósítatlan terményekkel?

Hát a tököcskéimre igazán nem panaszkodhatok, a konyhában dekkolnak, még mindig van 2 darab és gyönyörűek:


Anyukám szerint ez inkább a száraz időjárásnak tudható be, mint az én fene nagy szakértelmemnek, de nem baj, élvezettel eszegetem a finom sütőtököcskéimet.

Eredetileg is a krumpli miatt aggódtam legjobban a legjobban, illetve a hagymákért. Mivel hagyma nem volt sok, amikor el kezdett romlásnak indulni, nemes egyszerűséggel felszeleteltem apróra és lesütöttem, majd ment a fagyasztóba. Onnan is tökéletesen fel lehet használni. Így a szemem is csak egyszer folyt ki pucoláskor.

A nagyobb fejtörést a saját fokhagymám okozta, azt meg kipréseltem és szintén lefagyasztottam. Így akadályoztam meg, hogy a romlás útjára lépjen.

A krumplinak sajnos nem sikerült ideális helyet találnom, végül keskeny dobozokban az ablaktáblák között tároltam, ott valamivel hűvösebb volt, mint a konyhában. Hát így jártam:


S végül álljon itt előző bejegyzésem titkának megfejtése:



Én így imitálok üvegházat palántáimnak. A csalás eredményességéről vagy annak hiányáról később beszámolok.

2013. március 15., péntek

Perben-haragban állok

az öreg kaporszakállúval ezért az időjárásért. Ez a hétvége lett volna ebben az évben az első putrijárat. Ehelyett itthon rostokolok és kétszer kellett Nünükéről lerobbantani a ráfagyott jeget és havat (merthogy nekem is pont ma kellett hájrobbantásra bejelentkeznem).  Kinyitom a lakás ajtaját és ezt látom:


Bánatomban fogtam pink hólapátkámat és lehánytam a havat...... az udvarra. Aztán befejeztem a múlt héten elkezdett magültetést. Merthogy kevés földet vettem. Meg olyan családi problémák is felmerültek, amik miatt azt hittem, jobb ha nem is kezdek neki. Ez most átmenetileg megoldódni látszik, de az idő sajnos ellenem dolgozik. Azért csak pozitívan, úgyhogy:


Azt hiszem, csak a zellernek nem jutott hely, na majd ha kiittam a következő üvegből az ásványvizet. A többiek már melegítik a talpukat:



A nap hátralévő részében kekszsütési rutinszerző gyakorlatok folytak. Most folytatom a minőségellenőrzést. Egész jók, bár talán a sóval bánhattam volna bőkezűbben. (Örülök ennek a laptopnak, csak írni nem tudok rajta, állandóan elugrál a kurzor, biztosan rátehénkedek, de hát ma nekem nem lehet jót tenni.)

Most megvizslattam a múlt héten elvetett magokat. Azt hittem, még semmi nem történt, de most hogy okulával néztem, már látok 1-2 bátortalan kis zöld fejecskét kikandikálni. Csak hajrá, mert az idei év lesz az első tudatosan megtervezett, csak nehogy füstbe ment terv legyen belőle. Izgulok:-)

2013. március 3., vasárnap

Milyen szinű legyen a kerítés?

Ez igen fontos kérdés, mert az idén már nem úszom meg a kerítésfestést. Most így néz ki:


Tulajdonképpen az eredeti állapothoz illett, mert ilyesmi barna volt minden tornácoszlop.




S mivel most már ilyen, ezért az új festést is ehhez kéne igazítani:



Valamiért úgy érzem, hogy ez cseresznye, ami fán nem számít különleges szinnek, kerítésfestéknél rázósabb lesz, nemigen láttam még ilyesmit. Vagy csak én nem láttam még ilyen kerítésszint? Azt hiszem rozsdamarózni is kell. Május 1-je úgyis a munka ünnepe, majd kiveszek hozzá néhány nap szabit, aztán lepingálom. Sietnem kell, hogy megelőzzem a kerítésre növő növényeket.

Hiába, a kertes háznál mindig van tennivaló.