Az utolsó utáni

putritúra is megvolt. Remélhetőleg eredményes is volt, mert szakadó esőben jöttem-mentem, amit nagyon utálok, az autó vészjóslóan nyikorgott, neki sem tetszett. Tehát ezek miatt ingáztam:

Ezeket szépen bedeszkázták, a fölötte lévő résre pedig műanyag rácsot csavaroztak, így a nyestek és a madarak is ki vannak zárva. Remélhetőleg. A pusztítás azonban így is jelentős a tető szigetelésében.

A nyestcsapda is le volt csapva, de nem volt benne semmi, a tojást valaki arrébb kaparta, az ács azt mondta, lehetett az egér is. Sőt, lehet, hogy a tetőszigetelésben is van egér. Hogy megvigasztalt vele.

Szóval erre a problémára valami tartósabb és hathatósabb megoldás kell. Mint a fűtéskorszerűsítésre és a mennyezet szigetelésére is, mert 14-15 foknál nemigen lett több a konyhában, hiába fűtöttem. Tavasztól őszig ez nem probléma, de ha télen is ott akarok lenni, akkor nem kellemes nyakig felöltözve élni.

Az már csak hab a tortán, hogy a múlt heti túra során este mentem bezárni a hátsó ajtókat, elmentem a kerti csap előtt és az kellemesen dorombolt. Eszembe villant, hogy azt már egy hete elzártam. Lehajoltam megnézni, aztán nem bírtam felegyenesedni. Szerintem ez a derékfájás lelki eredetű. Elvánszorogtam a vízóráig, örömmel tapasztaltam, hogy egy hét alatt 4 köbméter víz elszivárgott. Még jó, hogy ezt nem márciusban fedeztem fel, addigra a putri már vízre is szállt volna és meg a vízdíjba elszegényedtem volna. Gyorsan vettem edényekbe vizet, aztán elzártam a vízórát. Másnap, szombaton reggel elkezdtem vízvezetékszerelőt keresni. Ott putrifalván ez nem olyan egyszerű, a telefonkönyv semmit nem ér, már mindenki lemondta a vezetékes vonalát és mobilja van. Néhány telefonálás után valaki ajánlott egy helyi mestert, de nem tudta a telefonszámát. Mázlim volt, hogy ő pont még rendelkezett vonalas telefonnal, persze nem volt otthon. Felesége azért megadta a számát, felhívtam és pár perc múlva meg is jelent. Odasántikáltunk a tetthelyre, neki a térde, nekem a derekam fájt, de megállapította, hogy a fagycsap rohadt el. Aztán megrángatta párszor és sikerült elzárni. Így tehát azt a csapot nem lehet használni, de legalább volt víz a lakásban. Tavasszal majd eljön, kiássa és kicseréli a kerti csappal együtt, mert az is elég ramaty állapotban van. Mire elment, a derékfájásom is alább hagyott. Csak megjegyzem, tegnap megint rám jött a fájás, este pedig ki kellett menni fát aprítani. Érdekes módon azóta egész jól vagyok. Azt hiszem, beüzemelem a taposógépet, hátha favágás helyett az is hatásos lesz.

Tehát ma téliesítettem a putrit, leeresztettem a bojlerből a vizet, mindent le- és elzártam, amit kellett, hazahoztam és bár sohase mondd hogy soha, erre az évre befejezettnek tekintem a putrijárást. S hogy milyen év is volt a 2015-ös? Hát a korábbi bejegyzésekből is látható, hogy nem a legjobbak között fogom emlegetni.

Utolsó előtti

hétvégémet töltöttem a tervek szerint a putriban. Sajnos a szétcincált tető miatt mennem kell, most sikerült egy közeli szakembert találni, aki a hét végén hajlandó eljönni és megszakérteni a károkat. Találtam egy céget is, amelyik befújható, megkeményedő szigetelést készít, csak sajnos ez a hőmérséklet már nem megfelelő a technológia számára. Na majd jövőre, mert valószínüleg a mostani szigetelésnek végképp annyi. A nyestcsapda le volt csapódva, de üres volt. Még mindig értetlenül állok a pusztítás előtt, mert most fedeztem fel, hogy az egyik oszlopfőből még egy téglát is kilökött a dög. Pedig az egy ilyen kis állatnak elképzelhetetlennek tűnik. A két hete betömködött lyukak is mind ki vannak kaparva, korábbi években ezek legalább 1 évig bírták. Lehet, hogy egy rozsomák lakik a padláson?

Azért dolgoztam is, kitakarítottam a kertet, megtömködtem a komposztálót. Sajnos a kint lévő tökök nagy része megfagyott, úgyhogy részben a komposztra, részben a felszántott földre aprítottam, majd a madarak elhordanak amennyit akarnak. Azért a sütőtökből hoztam fel valamennyit, most sütöttem meg egy adagot, nem veszi fel a versenyt a kanadaival, de azért ehető. A maradékot majd megcsinálom krémlevesnek.

Két hete kiástam a kardvirágokat is és kiterítettem száradni az emésztő betonozott fedelére. Még jó, hogy megpiszkáltam a ráhullott leveleket és így megtaláltam őket, különben jól elfagytak volna - vagy nem, mert megint nem lesz tél. Az új telepítésű epreket is megkapáltam.

Felszedtem az összes kelkáposztát és csináltam főzeléket, valamint frankfurti levest. Mindegyikbe tettem a saját készítésű vegetából, finom lett. Terveztem rakott kel készítését is, be is vásároltam hozzá, de az előző ételek megkóstolása után úgy döntöttem, nem főzöm meg, mert nemigen van kelkáposzta íze, csak amolyan zöldízű. Az egyetlen fej káposzta ment a komposztba, mert nem lett keményfejű. Felszedtem az összes sörretket is, kevés nőtt meg igazán nagyra, kissé rágottak is, de elég szép mennyiség lett, meg szoktam pucolni egy nagyobb adagot, leszeletelem, besózom és a reggeli szalámis kenyérhez finom. Változatosság a sok paradicsom mellett.

A kitisztított földterületeket felrotáltam keresztbe-hosszába.

Nagyon fárasztó volt, a végén olyan vörös volt a fejem, mint a cékla. Azóta furcsán emelkedek fel a székből, pár másodpercig ki sem tudok egyenesedni annyira nyilall. Aztán megyek tovább, ma is jót cipekedtem a raktárban, akkor már nem fájt. Úgy látszik, csak ülés után kellemetlen. A vállaimban izomláz van. Szóval lepusztult vénasszony vagyok.

Nagyjából mindent összepakoltam a putriban és hazahoztam, csak a mélyhűtőt nem tudtam kiüríteni, annyi minden maradt még benne, pl. répa és birsalma. Jut eszembe birsalma, Anyukám említette, hogy enne birsalmalevest, úgyhogy negyedszer is átkeltem a patakon és összeszedtem a lepotyogott gyümölcsöt. Még mindig volt egy csomó, egész jó állapotban.

A héten még kérek a szomszédtól valamennyi diólevelet és betakarom vele a málnát. Ha olyan lesz az idő, még összevagdosom a levágott ágakat és akkor tényleg rendesen fog kinézni a porta.