Normális-e vagyok?

Csak egy jó válasz van: nem. A hosszú aszályos hőség miatt most kihasználom a hűvösebb napokat és azt, hogy felázott a föld és hajrázok. Próbálom behozni a lemaradást. Minden évben átkozódtam, milyen sok eper van és mit csináljak vele, merthogy van túl sok eper:-) Mostanra elöregedett mindhárom ültetvényem és tegnap nagy levegőt vettem, mind kiástam. Előtte elhatároztam, hogy most nem kell olyan nagy területen meg annyi... Na mi lett a vége? 125 palánta, 3 ültetvény és nagyobbak, mint az eddigiek voltak. Az izomlázról és a derékfájásról már ne is beszéljünk. Találtam 1 zacskó müncheni sörretek magot, levezetésként még azt is elvetettem.

Ez az egyik eperültetvény helye, a paprikákat is kihúzgáltam, úgysincs rajtuk csak virág.

De ahhoz, hogy felrotálhassam, előtte ezeket is ki kellett ásni. Ez a kert legalsó része, mindig itt a legnedvesebb a talaj, úgyhogy jól megszenvedtem, mire keresztben-hosszában felrotáltam. De így legalább tudom, mitől fáj a vállam. A hátsómban pedig nyilvánvalóan a hajolgatástól van izomláz.

Aztán 3 ilyen új ültetvény lett. Jól be is iszapoltam, hogy megkapaszkodhassanak a gyökerek.

Közben persze a paradicsomüzem is működött.

Míg ezek a befőzőautomatában üldögéltek, bedobtam egy adag szilvát is az aszalógépbe. Közben vagdalóztam az előkertben is, ahol a borostyán készült megrohamozni a háztetőt. Pedig milyen jó ötletnek tűnt, majd elnyomja a gyomot. Gondoltam én. Tévedtem. Így legalább a gyomot sokkal nehezebb kiszedni az össze-vissza futó ágak közül.

Mire mindezzel végeztem, már négykézláb másztam és alig bírtam mozogni. Még jó, hogy a szomszédasszony megszánt és átjött egy jó adag lóbalzsammal és rákente a hátamra és a vállamra. Most úgy érzem magam, mint aki összeütközött az úthengerrel és alul maradt. De hogy ne ilyen lehangoló képpel érjen véget a bejegyzés, íme, reggel ez fogadott:

Kármentés

Két napja még 35 fok volt, ma 15 és szinte egész nap szemerkélt az eső. Úgy tűnik, ezt nem minden növény tolerálja jól. Meglepetésemre a Chocolate cherry paradicsom nem repedezett, de minden egyéb igen, főleg a Lugas. Ami még félérett, az is repedt. Most leszedtem az egészet és betettem az aszaló gépbe, majd lesz valami.

Valahol azt olvastam, a Chocolate cherryt érdemes féléretten leszedni és az ablakban érlelni. Nem tudom, ebben a hidegben mit fog ott csinálni, de megpróbálom.

Volt egy kis esőszünet, gyorsan lekapkodtam, amit tudtam.

A zöldbab már megpucolva szárad, fagyasztásra várva. A Zalánt kifejtettem és már mélyhül. Az uborkát leszeleteltem egy kis hagymával és már páclében van. Majd reggel beüvegezem. Mindegyik keserű volt, amit megkóstoltam.

Sajnos a legszebb bokor Osu blue is áldozatul esett, kettétört.

Öt főzőtököt is leszedtem, egyből főzelék lett ebédre, a legzsengébbet majd holnap kirántom, a másik három már a mélyhűtőben ül.

Most fejeztem be a zöld dió likőr beízesítését és a befőtt első napi főzését.

Felszedtem a lehullott szilvát, eddig amit megkóstoltam, finom volt és nem volt kukacos. Az őszibarack továbbra is apró és zöld. Reggel megráztam a fát, de mindegyik ragaszkodott hozzá, nem esett le egy sem.

Hát így állok, nem túl jól, vasárnap pedig vége a szabadságnak. Sajna.

Esőnap

vagy inkább esős nap? Azért nem lehetett lazsálni, mert a hőség miatt késésben vagyok a tervezett munkálatokkal. Ma legalább a fáskamrát úgy-ahogy rendbe tettem. Felvágtam az összes nagyobb darab faágat, hogy minden beférjen a kályhába. A darálékokat is dobozokba rendeztem, kisöpörtem, már amennyire a rossz aljzatbeton és az omladozó fal ezt lehetővé tette. Íme a végeredmény:

Egyik oldalon a tüzelőanyagok,(a kék vödörben dióhéj van, jól ég)

másik oldalon a kézi szerszámok:

Az értékes gépek persze a ház kis szobájában állomásoznak, ott nagyobb biztonságban tudom őket.

A kamrának használt nyári konyha is kezd megtelni:

A frissen befőzöttek azért vannak a földön, hogy hamarabb észrevegyem, ha valamelyik forrong. A nyomát is könnyebb feltakarítani, mint a rozsdásodásra hajlamos polcokról.

Az esőre eddig nem lehet panaszom (kopp-kopp), mert bár éjjel is sokat esett és ma is szinte egész nap, de csendes, őszi eső, nincs szél, a kertben is alig tett kárt. Az imént ellenőriztem az epreseket, jó süppedős, ázott a földjük, de nem tocsog a sárban, szóval ha eláll az eső, 1-2 nap múlva szépen meg lehet művelni. Persze ez csak mostani állapot, ami még romolhat. Elszörnyedve láttam a tv-ben, hogy pesti lakhelyem közelében özönvíz volt, még jó, hogy nem voltam ott, úszhatott volna Nünüke is. 

Ezek várnak itt áttelepítésre:

Ez meg a burjánzó hajnalka, már az egész kerítést benőtte. Kíváncsi vagyok, lesz-e sok virág rajta.

Mindenki másképp csinálja

Összevágtam és daráltam az összes faágat és gallyat, ami az év folyamán összegyűlt. Jöhet a tél, van tüzelő. Ja, nem is szoktam télen lejárni. Nem baj, majd elfogy a hűvös tavaszi és őszi napokon.

Persze nem mindenki ilyen kispályás módszerekkel csinálja, hanem úgy, mint a szomszéd.

Kicsi az udvar? Nem fér be a teherautó? Sebaj.

Mi falusiak így nyomjuk: az év legmelegebb napjain aprítjuk a tüzelőt.

A paradicsomok meg így: ezt már valami nyavalya elvitte.

Ez valami másfajta nyavalya:

Ez meg fő a változatosság alapon még másik:

Aztán meg van olyan is, aki túlzásokba esik.

Na ez a sárgadinnyékről nemigen mondható el:

Amin van termés, az se valami fényes: dísztöknek is silány lenne.

A múlt hét csütörtök óta nagyjából semmit nem csinálok, csak átkozom a hőséget. Igaz, kétszer megtöltöttem a befőzőautomatát, egyszer tök+paradicsom+uborka kombóval, ma reggel meg uborkáztam, mert nekem ugyan nem termett, de tegnap kaptam 5 kilót. Holnap meg tökölődhetek, mert úgy látom, legalább 4 db ott vigyorog a levelek alatt. A nagyjából érett paradicsomokat is leszedtem, nehogy éjjel valami vihar meglepjen. Azokkal is kell valamit kezdenem. Sajnos a nagyja még éretlen, úgyhogy a szabadság letelte után valószínűleg minden hétvégén jöhetek befőzni. Az őszibarack sincs sehol. Máskor aug. 20-a után már az egész a spájzban és a hűtőszekrényben szokott lenni. Csak tudnám, mi a fene érleli, ha nem a napsütés, merthogy ebből volt elég az idén. Ez már a negyedik hőhullám. Már megint a régi nóta, nekem semmi sem jó. Minden este locsolok, hogy legalább a megmaradt 2-3 fej káposzta és kel megmaradjon. A locsolás a nyamvadt bazsalikomoknak is jót tesz. Na meg a hajnalkának. Virág még nincs, csak bozót. Már a fára is felkapaszkodott. Most esőért imádkozom, mert akkor kicsit felázna a talaj és végre az eperprojektnek is a végére járhatnék. Különben füstbe ment terv lesz. Apropó füst, tűzgyújtási tilalom van, betakartam fóliával az égetnivalót, nehogy a jövő hétre szétázzon, remélem akkorra a tilalomnak is vége lesz.

Donnerwetter

Most kivételesen nem bántam, hogy délután szakadt kissé az eső. Holnap vendégek jönnek, ma este megfőztem, így még le is tud hűlni a lakás. Most kellemes hűvös van kint és bent is.

Nem esett sokáig, de sárban csúszkáltam, amikor lementem a patakot ellenőrizni.

Erre jó, hömpölyög benne a víz.

Itt ugyan van benne egy kanyar, de azért a víz nem öntött ki, szóval erre is jó.

Ez az utcai árok. Na ide ki kellett mennem csatornát ásni, mert a szomszéd esőcsatornája nem elég hosszú és az én kertembe ömlött a víz. A hatalmas füvet kihúzgáltam már belőle, de látszik, hogy sok a hordalék. Na az mind a kertem melletti árokban rakódik le, itt:

Most 1-2 napig nem kell akkor sem locsolnom, ha kánikula lesz. De permetezni lehet, hogy kell majd.

Helyzetjelentés

Ez a bejegyzés akár arról is szólhatna, hogy nekem semmi nem jó. Eddig szidtam a büdös patakot és a nem kevésbé büdös önkormányzatot. Most végre kiásták, épp most mélyítik és igazgatják, tehát ez rendben is lenne, de ennek következtében eltűntek a békák.

Most kezdhetek elgondolkodni azon, vajon ez a kár nem lehet csigatett? Itt még sosem volt csigakár, így nem pontosan tudom, hogy tényleg az-e. Csigát sem találtam még eddig. Mármint azt a rettegett spanyol meztelen csigát.

Ennyi paprika maradt, már virágzanak. Termés ebből sem lesz.

Bezzeg a tököm...

Na és ki lakik a komposztálóban? Illegális házfoglaló kanadai sütőtök.

A sárgadinnye csak álom marad... még virágzik, sehol egy tökfej.

A limababot is kiástam a gyom és a citromfű-tenger alól, hát nem szép látvány.

Még a paradicsomok is csak gondolkodnak rajta, elpiruljanak-e már vagy még várjanak? Ezek itt a betegeskedők. Csak nem tudom, mi bajuk.

Ezek meg a lugasok, nem nagyon kapkodják el.

S hogy a szomszéd kertje mindig zöldebb? Nem, csak gyomosabb. Sokkal.

Ez meg itten a szeder. Két száraz ágat már kivágtam belőle. Maradt még néhány.

A szilvafa sincs a topon. Nem látom, hogy érnének, inkább csak fonnyadoznak.

A kukoricákkal meg végképp nem lehet dicsekedni. Csak az az enyém, ami a büdöskésben van, a többi a szomszédé. Jövőre majd büdöskét termelek, az legalább sikeres.

Bánatomban láncfűrészt ragadtam....

és ez lett a vége:

Most fekszem a - még - hűvös szobában és fáj a vállam. Hát így telnek a parasztasszony napjai.