Hűvös Húsvét

fogadott és ki is tartott végig. Az, hogy a lakásban csak 8 fok volt, nem is lepett meg, de sajnos 15 köbméter gázzal és esti fűtésrásegítéssel később is csak 15 fokig jutottunk el. Pedig éjszakánként már nem is volt fagy. Mindegy, úgyis szinte az egész napot kint töltöttem. Bent ez várt:

meg ez

Majd ha kiszáradtak, akkor betakarjuk őket.

Azért nem panaszkodom, mert a munkálatokkal jól haladtam, igaz, ez általában így szokott lenni, júniusban veszítem el a kontrollt a kert felett, amikor megjelennek az egynyári gyomok.

Szóval felrotáltam a kert nagy részét, elvetettem a második adag zöldborsót. Vetettem még retket, salátát, répát, gyökeret, ezeket megint bakhátra, hátha szép egyenes gyökereket növesztenek.

A ház elején lévő kis kert egy részét is felástam és oda dugdostam a kardvirág gumókat.

Különben még nincs igazán tavasz, a korai virágok sem nyílnak, a fák rügyei sem duzzadtak még, kivéve a sárgabarack, az már a héten biztosan kinyílik. A csodasövény is szendereg még.

Azért én pozitívan állok hozzá, mert bízom abban, hogy egyszer csak lesz tavasz és nyár is.

Most még persze a fűtőtesten dideregnek, de mire kikelnek és kicsit megnőnek, mehetnek ki az erkélyre napozni és erősödni - remélem. A chocolate cherry paradicsom volt a legfürgébb, már néhány kikelt - hacsak nem gyom, ez majd később derül ki.

Baljós szezonnyitó

Már voltak figyelmeztető jelek az első idei putritúra előtt: a szomszéd nem tudott bemenni a bejárati ajtón, mert az a sok esőtől bedagadt. Úgy kellett kifeszegetni és legyalulni. Aztán jöttem én és nagyon óvatosan kinyitottam a vizet. Már meg sem lepődtem a csőtörésen, de azért ilyet még nem láttam. A kád csapja zárt állapotban is ontotta a vizet. Szóval új kádcsap lesz. A csőrepedés azonban a kézmosó alatt van. Ugyanott, ahol néhány éve. De mivel ez putrifalva, nem sikerült találni egy olyan szerelőt, aki legalább nálam többet ért hozzá. Szóval kempingeztem a putriban. Hordtam a vizet a kerti csapról, aminek fagyelzárója szintén elrohadt, a csap tekerője pedig állandóan leesik, alig lehet elzárni a vizet. A wc és egyéb célokra emeltem ki a kútból vizet a hordóba, onnan használtam. Aztán még a harmadik nap is tócsa állt a kád alatt, annak ellenére, hogy a házban már el volt zárva a víz, így a kád borítását is le kellett szedni. Még jó, hogy nem falazva van, csak faburkolattal lefedve. Szóval jövő vasárnap majd megy valaki és falat bont, csapot cserél és jó nagy piszkot csinál.

Egyébként nem volt túl kellemes az első túra, mert a lakásban 5 fok fogadott és konvektor+kályha rásegítéssel is csak 13-14 fokot sikerült vasárnap estére elérni.

Novemberben egy csomó pénzt költöttem a tető nyestmentesítésére, a szakik megesküdtek, hogy most már jó lesz. Szombaton reggel arra ébredtem, hogy a nyest dübörög a fejem felett.

Szóval tele volt a hócipőm a putrival. Egyébként elég jól haladtam, elvégeztem a metszést és a lemosó permetezést, most így néz ki a kert:

A patak pedig így:

Végre eljutottam a szilvafa megmaradt törzsének kivágásához, Igaz, a javát a szomszéd csinálta, aki felpanaszolta majdnem vadiúj láncfűrészem életlen fogait. Szóval láncfűrész is velem jött haza, majd jól elviszem a szervizbe. Mindegy, elfért a porszívó mellett, mert az itthoni megadta magát, amit meg-rendeltem, még nem érkezett meg.

Aztán persze nem bírtam magammal, elduggattam a hagymát, mogyoróhagymát, fokhagymát és a zöldborsó válogatás első, Garai korai csomagját.

Hétfőn reggel meg ez fogadott: nem tudom, mekkora minuszok voltak, de nagyon hideg volt.

Mellesleg ez a vödör novemberben üresen maradt az udvaron. Most meg szinte tele van. Ennyi eső esett. A föld már nem volt sáros, de az ásót nem lehetett benne megforgatni. Még egyetlen magot sem vetettem el palántának, úgysem lenne neki elég fény. Így meg nem lesz se paprika, se paradicsom, legalábbis saját nevelésből.

Hétfőn hazajöttem. Ennyi elég volt elsőre. Holnap megyek az irodába, remélem, a konyhába egy hete bezárt egér feldobta a talpát és kifertőtleníthetek utána. Már az egerek sem a régiek:-(