2015. szeptember 22., kedd

Paradicsomban úszva

töltöttem az elmúlt hét végét. Mivel vasárnapra esőt jósolt a meteurológia, pénteken délután gyorsan lekapkodtam azt a néhány szem paradicsomot, ami érett volt:



aztán passzírozás, hámozás, dugdosás:



10 liter lé lett és 14 üveg nyers hámozott paradicsom, na meg néhány üveg lémaradék.



Na de ez nem az összes lé volt, mert még futotta némi töltött paprikára is: a töltött karalábé a maradék darált húsból lett.



Szombat éjjel nagy eső volt dörgéssel-villámlással, szerencsére szél nem kísérte. Aztán vasárnap egész jó idő lett, a nap is kisütött, még gyorsan levágtam a füvet, nem is szerette a fűnyíró.

Ha ez az eső, és a jövő heti nem viszi el a paradicsomot, akkor még mindig marad utánpótlás:





Most értettem meg, az egyik zöldséges fórumon miért írta valaki, hogy soha többet nem akar Osu blue paradicsomot ültetni. Rengeteg van rajta, de nem akar beérni. Ízre nem nagy szám, már ha érett volt, amit megkóstoltam. A chocolate cherry viszont szó szerint lerohadt a bokorról, a szemek felpuhultak és szétrepedtek. Rengeteg van rajta, ehhez képest nem sokat ettem belőle. Pedig finom.



A tökeim is célegyenesbe fordultak:


Zalán nem erőltette meg magát, még most virágzik. Nem tudom, mit gondol, meddig tart a vénasszonyok nyara?



A fekete szőlő is lassan jó, nem tudom mi legyen vele, mert lekvárt nem akarok belőle csinálni. Annyi lekvárom van, évekig sem érek a végére, pedig még ajándékozni is szoktam belőle. A szomszédasszonytól kaptam egy kis üveg ivólevet ugyanilyen szőlőből, lehet, az enyém is így végzi.


A jó nagy eső után jó nagy sár lett, de még így is megizzadtam, mire kiástam némi lestyángyökeret. Merthogy vegetát fogok készíteni, a zöldségeket már megaszaltam hozzá.


Pihenésképpen hajnalkát nézegettem. Nem tudtam betelni vele.


Még a fára is felfutott. Az előtte lévő új eperültetvény nagy részét betúrta a vaki. Úgy látszik, ő is túlzásnak tartotta.


2015. szeptember 8., kedd

Befőzés minden mennyiségben

Ez a hétvége teljes mértékben a befőzésről szólt: őszibarack és paradicsom. Mint azt már előre sejtettem, az őszibarackot sikerült letudni, de paradicsom még rengeteg van, részben zölden. Főleg a San Marzano-n van sok termés. Meglátjuk, hogyan vészeli át ezeket a hideg éjszakákat, mert bizony Putrifalván 5 fok alá süllyed éjszakánként a hőmérséklet.

Őszibarackot az idén egyféleképpen tettem el: mivel nem magvaváló, lehámoztam a magról a gyümölcshúst, beletömködtem az üvegekbe, kicsi citromlé a tetejére és irány a befőző automata. Meg kell jegyeznem, az őszibarack nem volt jó minőségű, a héját még alig lehet róla lehúzni, de a mag körül már rohadt. A maradékból osztogattam és eszegetem is minden este.

Ami a paradicsomot illeti, nem csak a palántákkal, az eltevéssel is túlzásba estem. Eredetileg csak nyers paradicsomot akartam eltenni paradicsomlében, aztán a szép nagyokat sajnáltam ledarálni, ezért feldaraboltam és sütőben megsütöttem fűszernövényekkel, beüvegeztem, majd ez is ment az automatába. Lett néhány üveg paradicsomlé is, ami kimaradt az egész parik feltöltése után. Kétszer csináltam házi ketchupot is, mert amikor a San Marzano nem túl szép darabjait ledaráltam, nagyon jó sűrű leve lett, ebből készült. Lett néhány kis üveg aszalt pari is.

Indul a befőzés:



Mivel vasárnap hűvös volt, így cipekedésre szántam el magam, a megállapodott befőtteket hazahoztam. Itt szembesültem kis konyhám szűk korlátaival.


A szörpöknek már kiürítettem a kis szekrény alsó polcát, mert az asztal alján már nem férnek el. A kamrapolc is jól megtelt, pedig a putriban még 50 üveg vár szállításra. Hát ez durva lesz. Nem tudom, hol fogom a kimaradókat elhelyezni. Még a polc tetejére is pakolnom kell. 

A helyzetet csak rontotta Anyukám körtefája, amely az idén rekord termést produkált (rekord kicsit is), s mivel a családban senki nem eszi a körtét, így az összes a hűtőszekrényemben landolt utóérlelésre. Ha minden jól megy, még októberben is lesz belőle. Csak a hűtőszekrény nyög nagyokat.



A többi meg az ablakban érik:



A hajnalka is beindult, egyre szebb:


2015. szeptember 1., kedd

Utolértem magam

a putrikerti munkálatokban. Ideje is volt, mert ezután csak kéthetenként szándékozom lejárni, sőt ha rossz idő lesz, még ritkábban. A hét végén megcsináltam a kevésbé fontos dolgokat is, kigyomláltam az utcai virágágyást, letépkedtem a szomszéd átfutott vad komlóját, legyomirtóztam az árokpartot és a komposztálót is kilapátoltam, így lehet bele pakolni a kertből kikerülő növénymaradékokat. Már a málnát és a bazsarózsát is visszavágtam, igaz, a málnát még szelektálni kell. Befőzés terén már csak az őszibarack és a paradicsom van hátra. Az őszibarack szerintem a hét végére leterem, így azt is kipipálhatom. 



Mivel a paradicsompalánták számával megint túlzásba estem, így már tettem el eleget, ha tönkre is megy, nem lesz nagy a veszteségem. A hét végén már a szomszédoknak is ajándékoztam, hogy ne romoljon rám. Még mindig sok a zöld rajta (zöldparadicsom lekvárt viszont nem fogok csinálni, mert még a két évvel ezelőttiből is van).







Az Osu blue-val folyamatosan problémáim vannak, egy része rohadtan lehullt, a többi meg nem érik. A megpirosodottat megkóstoltam, de semmi különös, vízíze volt.



A kelkáposzta nem akar fejesedni, a karalábé szintén nem.


Hiába a locsolás, folyamatosan pusztul az állomány.


Az egy darab túlélő káposzta is csak vegetál.


Az uborka is tönkrement, néhány üveg saláta lett belőle, amit frissen megettem.



A sárgadinnye lombja is odavan, a termés viszont még nem érett.



A szeder is teljesen le van száradva.


A mélyhűtőben még figyel néhány doboz szeder, arra tartalékolom, hogy ha a bodzabogyó beérik, összekeverem likőrnek és szörpnek. De most alaposabban megnéztem a bodzát, hát ebből lehet hogy nem lesz semmi. Az ernyőin csak néhány szem bogyó árválkodik.



Az őszi almafa is lassan lehullatja a levelét és egymás után potyognak az almák is.


A visszavágott citromfű és menta viszont szépen kihajtott.