A nagy sikerre való tekintettel

újráztam a putritúrát, mivel igen jó idő ígérkezett. Nem is bántam meg, csak a vállam. Elsősorban a gyomokkal akartam leszámolni, nehogy idő előtt belepje az egész kertet. Körben a telekszélen és az árokparton mindent legyomirtóztam, mert kiszedni vagy kikapálni nem is lett volna esélyem. Sajnos a jó idő nagyon csalogató volt, ezért néhány dolgot már elvetettem, remélem, nem bánom meg (krumpli, hagyma, retek, saláta). Minden sor mellé 1 sor mustár.

Mivel szombaton végeztem a fenti teendőkkel, vasárnap nekiestem a csodasövénynek. Na ha előre tudtam volna, hogy a csoda ilyen, akkor biztosan nem ültettem volna ilyet. Jóformán karnyi vastagságú a legtöbb ága, pedig még 5 éves sincs. Most jól visszakaszaboltam, mert az meg már milyen, hogy létráról kell sövényt vágnom. Arról nem is beszélve, hogy ezt a sok vastag ágat a sövénynyíró nem szereti.

Ezt meg majd összedarabolom és megmelegszem mellette:

Lassan a patakot is kotorhatom, az árokról nem is beszélve, hogy a rosseb enné meg:

Hiába na, patak mellett nem jó lakni.

A hagymás virágok egyébként még nem nyílnak:

A gyümölcsfák sem sietnek: ő az első fecske.

De hát ez völgyzugoly, akarom mondni völgykatlan.

Itthon az ablak környéke meg így néz ki:

Egy kissé aggaszt, hogy a március 8-án petricsészézett háromféle padlizsánból még csak egyetlen szemet látok mozgolódni. Március 24-én vasárnap bepakoltam a sárgadinnye magokat is, nehogy túl késő legyen rájuk. Most már csak várok türelmetlenül.

Megvolt az év első

putrilátogatása. Kivettem egy nap szabit és péntek hajnalban Nünükével leautóztam. Már reggel hétkor ott voltam. Gyorsan beindítottam az életet, kinyitottam a vizet, befűtöttem, mert 5 fok volt a lakásban. Begyújtáskor sikerült jól befüstölnöm, úgyhogy a nagyszellőztetés is megvolt. Utána jött az Émász-os és megkérdezte, van-e villany, mert tegnap kötötték vissza. Van. Na majd mindjárt nem lesz megint, mert még mindig tart a hálózat-felújítás. Úgyhogy délutánig nem is volt, de úgyis a kertben voltam.

A kert látványa mondhatni elkeserítő volt, minden tiszta gyom. Úgy látszik, a mélyszántás hiányának ez a következménye.

Különösen a kert patakhoz közel eső része borzalmas, hogy a patakról már ne is beszéljek.

Ez a patak partja, elég csak távolról látni, úgy is elég lehangoló. A kerítés mögött az az élénkzöld a patakot benőtt vizinövény, amit valószinűleg megint nekem kell kikapálni, ha nem akarok a kertemben békástavat egy nagyobb eső után.

A föld felszíne ki van száradva, így nehéz kihúzni, alatta viszont még sáros, ezért kapálni  sem lehet a gyomot, szóval megszenvedtem, bár a nagyját kiszedtem. Az árok és a patak partját azonban nem szeretném gyomlálgatni, így ismét próbálkozom valamivel:

Így legalább két napig mást sem csináltam, csak rohangáltam a kartonlapok után, mert hatalmas szél fújt, eső meg nem volt, ami meglágyította volna a lapokat. A kerítésbe fűzött ágakkal nyomtam le és nagy kődarabokat is tettem rá, ennek ellenére elfújt néhányat a szél. Vasárnap reggelre annyi eső esett, hogy éppen a kartonok egyik fele felpuhult, de egészen nem ázott át. Így könnyebb volt lenyomni és egyengetni. Ettől függetlenül azt hiszem, mégiscsak Glialka lesz a gyógymód, ha nem akarom életem hátralévő részét gyomlálással tölteni.

Egyébként azért mentem, hogy metsszek és lemosó permetezzek, ezt hál istennek sikerült is megcsinálni. A többi mind bónusz volt. Első gondolatom az volt, hogy néhány korai dolgot, mint retek, saláta, stb. elvetek, de aztán nem volt rá idő. Nem is bánom, mert időközben sikerült nagyobb mennyiségű mustár vetőmagot szereznem. Tervezem, hogy a hét végén is megyek és akkor azzal kezdem.

A március 8-án petri csészébe rakott paprikamagok még most kezdenek éledezni, talán a héten már mehetnek cserépbe. Ezzel ki is növöm az ablak nyújtotta összes helyet. Hát így jár, aki kis lakásban lakik és sok palántát akar.

Már megint a paradicsom...

Március 2-án kezdtem el a petri-csészés kísérletet 5 féle paradicsommal. Március 5-én ez a helyzet:

A San Marzano mindegyik magja megeredt, a többi még csak ébredezik, a Lugas pedig füle botját sem mozdítja, nemhogy a csíráját. Mivel jól beijedtem, hogy nem lesz elég paradicsom, így egy második kört is bedobozoltam. Ha eléri az 1-2 cm-es magasságot a csíra, átültetem pohárba:

Most aztán aggodalmaskodva nézegetem, megmaradnak-e a pirinyó növénykék. Na de mind1, március 8-a van, indul a palántaszezon, úgyhogy elkezdtem az összes paprika és padlizsán magot előcsíráztatni. Úgy tervezem, hogy ezek majd kikerülnek a dobozokból és csak utánuk kezdem el a késői káposztát, kelkáposztát, karfiolt és a rengeteg dinnyét csíráztatni. Egyébként arra is jó ez a módszer, hogy lássam a magok csiraképességi arányát. Remélem, a Lugas is belehúz, bár úgy vagyok vele, abból két tő is bőven elég lesz, ha megmarad.

Aztán meg voltam egy görög istenségnél is, aki boltossegédként reinkarnálódott a földön és ezt adta nekem:

  

Persze jó drágán. Meg is róttam, amiért neki csak 50 g a nagy kiszerelésű mustármag. Még mondja valaki, hogy nem a méret a lényeg. Bezzeg mosószóda az volt, meg tűzhelytisztító, meg gázgyújtó (kétszer annyiért, mint a jurós boltban.) A végén még tényleg Anyukámnak lesz igaza, hogy mustármagot a DM-ben kell venni. Hétfőn csekkolom.

Csalódott vagyok...

Minden évben már januárban elkezdem gyűjtögetni a vetőmagokat. Ez a közeli hipermarkettel kezdődik, több hétig is eltart, mert nem egyszerre teszik ki a magokat. Aztán ami hiányzik, azt először a gazdaboltban keresem, majd február végén a hiánylistával elmegyek a Bmax barkácsáruházba és mindent megveszek, meg még azt is, amit meglátok, de nem volt a listán. Eddig. Most azonban jó nagy csalódás ért. Listával a kezemben érkeztem és kongó áruházat találtam. Még palántaföldet sem kaptam. A teljes kültéri kertészeti rész üres volt. Máskor ilyenkorra tele van facsemetékkel és egyéb korai növényekkel, most meg csak néhány árva rózsatő kókadozott. A máskor oly gazdag vetőmag választék is silány volt. Korábban rengeteg palántázással kapcsolatos apróságot is lehetett kapni, akciósan, most meg semmi. Így legalább elgondolkodhatok rajta, hogy tényleg kell-e még 2 tő feketeribizli. A hipermarketben sokkal nagyobb a választék, szinte minden kívánt maghoz hozzájutottam, ennek az egynek a kivételével:

Képletesen szólva lesz még Zalán futása, hogy ez is meglegyen, mert a család igen-igen megkedvelte. Én is, legalább 3 méter magasra felfut, nem győzöm kötözni, későn érik, tavaly lefagyott, a támrendszerről iszony nehéz letépkedni a letermett indákat, de az íze tényleg a legjobb az eddig kóstolt kifejtő babok közül. Ez a néhány szem a tavalyi termésből maradt, biztosan nem lesz elég a vetéshez.

Azért ma már nem bírtam magammal, egy kis dobozt kineveztem petri csészének és néhány mag gyökereztetésével megkezdettnek tekintem a 2014-es gazdálkodási évet.

Persze a filcfeliratot már lemostam, úgyhogy ha lesz is belőle valami, majd a termésnél derül ki, hogy mi.