Két nap csúszással ugyan, de irány a tanya. Nem szeretek hét közben jönni-menni, mert a Hungária körút és az M5-ös is katasztrofális. Útközben megálltam a hentesnél, amit tavaly fedeztem fel. Zárva volt és a telefon is az előfizető kérésére ki volt kapcsolva. Pedig láttam, hogy vett fel rendeléseket húsvéti sonkára. Na mindegy, majd máshol kell beszereznem. Megint annyi kacattal, palántákkal, kertészeti eszközökkel, üres üvegekkel érkeztem, hogy egy fél napig tartott, míg elpakoltam.
Aztán másnap belecsaptam a lecsóba. Felállítottam a sürgősségi sorrendet, összeraktam az új rotakapát, csak anyám meg ne tudja, mert lever. Persze ez sem ment simán, mert az első két percben belekapott a kerítés hálójába, letört egy darab a házából és mindjárt kipróbálhattam a karácsonyra kapott drótvágót is. Aztán jól pofán csapott a valóság. Rájöttem, hogy ha 2022-ből kivonom a születési évemet, akkor az nem csak egy szám. 30 szem krumplit kellett elvetnem, de mire felrotáltam azt a pár négyzetmétert, addigra letapostam a nyelvem és lerogytam egy székre. Utána kiástam a lyukakat, minden 6. után le kellett tottyannom a sámlira. Aztán még a talajfertőtlenítő, a starter, a locsolás, mire végeztem, lement a nap, de szó szerint, a fejem céklavörös volt és a sámli gyakorlatilag hozzánőtt a hátsómhoz.
Azért utána megembereltem magam és két méternyi fűszernövényt is elvetettem, persze szigorúan a sámlin ülve. Itt a kerítés mellett a februárban elvetett borsó látható.
Másnap hasonló tempóban elvetettem 4 féle salátát és 2 féle retket és elkezdtem előkészíteni a borsó helyét. Nem volt elég gyomlálni, hanem még növénytámaszt is kellett eszkábálnom. Nem is egyet, mert háromféle borsóm van, igaz kettőnek már három éve lejárt a szavatossága. Viszont az egyik elég jól kikelt, szóval van esélyem.
Érdekes látni, hogy a tavaly taracktalanított területeken mi történt. Amit legelőször csináltam és bevetettem talajtakaróval, ott az szépen elfagyott és nagyon dús fűféle nőtt rá. Ahol később vetettem a talajtakarót ott néhány helyen csak valami tyúkhúrféleség nőtt vagy semmi.
Ma befejeztem a borsóvetést és bevásárló körutat is tartottam a húsvétra való tekintettel. Felfedeztem a közeli város hetenként egyszer 4 órára nyitva tartó piacát. Nem is nagyon ér többet. Még néhány napig itt leszek, de húsvét után haza kell mennem, mert még mindig van néhány elintéznivaló. Igaz, itt is rengeteg tennivaló lenne, szúnyoghálók felrakása, IBC tartály beállítása, a lépcső alatti tároló rendezése, a bútorfelújítás folytatása és még jónéhány apróság. De hát olyan lassú vagyok, hogy az elképesztő. A reumás csiga is kanyarban előzne. De hát ez van.
