Eddig a legrosszabb

év ez a mostani. Pedig nagy terveim voltak a kerttel, mivel az idén sok időt tudok itt tölteni. De úgy látszik, az anyatermészet másként gondolja. Már a palántanevelés sem volt felhőtlen. Aztán az áprilisi hó és fagy jól megtizedelt mindent. Ez a nagy forróság a hozzá társuló szárazsággal aztán tetőzi a bajokat. Minden nap locsolok, hogy valamelyest mentsem a termést. A másik probléma a sok kártevő, eltekintve az őzektől. Most jött az önkormányzattól egy értesítés, hogy sok a vaddisznókár a faluban, ezért a fővadász lövöldözést fog rendezni néhány hét múlva.

A palántázásnál mindenből próbáltam néhány darabot nevelni, ami megmaradt a kiültetés után, az szépen fejlődött, aztán most egyik napról a másikra a legerősebb növények is pusztulnak. Elkezd hervadni a levelük, majd megjelenik a tövükön a hangyaboly. Az egyik tövére rászórtam a Chemotox hangyairtó port, köszönték szépen, vígan futkároztak rajta.

Ez a ma reggeli áldozat, de lehet, hogy taposás, mert több kupac kutyaszart találtam a kertben. Buli lehetett.

A málna ilyenkorra sűrű bozóttá növekedik, alig lehet belülről kiszedni a málnát. Most térdig ér és szárad. Málna alig van rajta.

A hét elején leszedtem a piros ribizlit, másfél kiló termés lett, majd szörp lesz belőle.

Felszedtem a négy sor zöldborsót is, a csövek külseje szinte égett volt, ehhez képest elég sok borsó lett végül, legalább 4-5 főzet.

A fekete ribizli elég furcsán viselkedik, a bokor fele leszáradt, a gyümölcs rajta megaszalódott. Ma szedtem belőle egy tállal, a többit még hagytam. Szárazás előtt be kellett áztatnom, mert annyi száraz levélmorzsalék és hangya volt benne, hogy nem volt hozzá úgy gusztusom.

A paradicsom elég szép, már bogyósodik, nem tudom, hogy fogja bírni. Egyszer már megpermeteztem egy koktéllal, mert nem tudom, mi várható.

A paprikák kritikán aluliak, bár már van rajtuk termés.

A retek, a harmadik vetés, szép lombos, de csak vékonyka gyökér marad.

A sárgadinnye többsége még mindig néhány leveles állapotban van, a "legszebbek" már virágoznak.

A kukorica is ugyanúgy van, mint a többi, minden nap kevesebb marad, mert pusztulnak. A bal szélsőt valami megrághatta, most úgy látom, regenerálódik.

Az uborka mintha kezdene lendületet venni, lassan eléri a hálót.

Ezen kívül aztán nem sok minden van a kertben, még a háttérben lévő citromfű is nyamvadt, pedig máskor ilyenkorra eléri a támaszt. Rengeteg saláta van, mert nem volt szívem a palántákat kidobni, de nem mennek sokra. Azért 1-2 jégsaláta kezd kemény fejet növeszteni, a többi csak levél. Ki tudja miért.

Ma reggel volt egy kis zápor, ami arra volt csak jó, hogy levizelje a növények leveleit. Így legalább könnyebben kapják el a nyavalyát. Most esőszünetet tartok, mert csodák csodája dörgött egyet és esett egy kevés.

Aztán majd kisüt a nap és lesz jó kis gőzfürdő, amiben a növények megpárolódhatnak, a gombák meg jót lakmározhatnak. Hát én megint semminek sem tudok örülni. Házsártos vénasszony.

Na mi van a képen?

Mert azt mégsem írhatom, hogy így fotózok én. Szóval magam is meglepődtem az eredményen.

Ki járt a kertecskémben?

Már tegnap reggel is gyanús volt egy saláta, mert le volt döngölve és hiányzott a teteje. Azt hittem, kutya vagy macska, mert valamelyik nap rajta kaptam a szomszéd macskáját, hogy a zöldborsó legsűrűjében bujkál. De ma reggelre jónéhány nagy saláta le volt harapdálva egy-kettőnek csak a legalsó levelei voltak meg.

Ahogy jobban körülnéztem, láttam, hogy a céklasort is alaposan végigrágta.

Az egy szem ott megmaradt paradicsom is ketté van törve.

Ezen a kiszáradt, kemény talajon semmilyen nyomot nem fedeztem fel. Valami kóbor őzre gyanakszom, aki a susnyás patakon feljött és lakmározott. Kész csoda, hogy a szomszéd kutyák nem vették észre. Minden esetre mérges vagyok miatta, de mit tehetek.

Bánatomat borba akartam fojtani, de nem szeretem, úgyhogy borfagyit csináltam kísérletképpen. Először készítettem egy alapot kevés pudingporral és cukorral.

Aztán felvert tejszínt kevertem hozzá és ment a fagyigépbe.

Az eredmény érdekes íz lett, meglepődtem, hogy az édes bor és a cukor ellenére is markánsan savanykás maradt. Nem rossz, másoknak ízlett, de azért nem kerül fel a kedvencek listájára. A szintén elsőként készült karamellfagyi viszont igen. Hát ízlések....

Mustárszüret

Mivel kevés lehetőségem van zöldmulcshoz jutni, így márciusban elszórtam jó fél kiló mustármagot, ami mostanra szépen megnőtt. Nem akarom, hogy virágba boruljon, így elkezdődött a szüret. A gond csak a mivel volt. A szegélyvágót nem találtam elég jónak, a sövényvágó ollót pedig haladatlannak és fáradságosnak ítéltem. Ezért esett a választás a sövénnyíróra, ami nagyjából jó is lett.

Jó fél óra alatt meg is lettem a harmadával, de aztán abba kellett hagynom, nehogy hőgutát kapjak.

Mivel ezek a részek a paradicsomokhoz vannak közel, így azokat mulcsoztam be belőle.

Különben erősen gondolkodom, hogy ezek a satnya paprikák egyáltalán megérik-e a mulcsozást.

Az időm nagy részét locsolással töltöm, még az epret is kell, mert egymás után kókadnak a tövek tele gyümölccsel, ezért így próbálom megmenteni őket.

Az eper most fordul termőre, egyébként szép, nagyra is nőnek és finom zamatosak, tehát érdemes lenne locsolgatni. A föld annyira száraz, hogy a két napja kiültetett uborka palántákat szinte porba raktam bele, locsolom szorgalmasan, de azért nem néznek ki jól.

Ugyanilyenek a saláták is.

Lehet, hogy ezeknek már késő van és túl meleg, de a csatornabölcsőben még van egy adag. A régebben kiültetettek egyébként elég szépek, már amelyik megmaradt.

A megmaradt karfiol és kelkáposzta sem akar semmire sem menni, elég satnyák.

A paradicsomok egy része már virágzik, tegnap fel is kötöztek őket. Ki gondolná, hogy ebből egyszer hatalmas Cherrola lesz. Vagy nem.

Közben megtörtént az első befőzés is, a bodzaszörp. Íme az eredmény. Na ez már döfi.