BUÉK

 

Karácsony

 Minden kedves olvasómnak boldog karácsonyt kívánok.

Az első év tapasztalatai

Megpróbálom összefoglalni, milyen volt az első év egy ismeretlen helyen. Igyekszem összeszedetten, de nyilván témáról témára fogok ugrálni.

Nem ez az első nyaralóm, de bizonyos szempontból ez különleges, mert bár egy 680 fős faluban van elvileg, de mégsem, mert a zártkertek a falutól 2 km-re, az ún. szőlőhegyen vannak, így kicsit tanya jellege van. Ide földút vezet, aminek egy részét az önkormányzat tavaly EU-s támogatással megcsinálta murvaborításúra, így könnyebb rajta közlekedni. Tapasztaltam, hogy rendszeresen javítják is, mert bár erre nem sok autó jár, de itt mennek a földekre a mezőgazdasági gépek is, amik jelentősen rongálják az utat. Ebből is látszik, hogy itt autó nélkül nem lehet boldogulni. 

Ezen a területen, ami nagyobb, mint a falu, csak néhány állandó lakos van. A beépítettség is elég gyér, főleg ahol az én tanyám van, itt a 30 telken 8-9 ház áll, és 3-4 helyen van valamilyen kalyiba vagy régi lakókocsi. Az üres telkek egy része elhanyagolt, legfeljebb évente egyszer lekaszálják. Érdekes és nem tudom miért van, de a következő utcában viszont sokkal több ház van és többen építkeznek is. A mi utcánkban nincs állandó lakos és rendszeres lejárók is csak kb. 5 házhoz vannak. Emiatt senkinek nincs előfizetése szemétszállításra, úgyhogy ez minden héten megoldandó probléma, mert a kukásautó nem jön be, csak felkérésre. Viszont a postás kis pöpec robogón kijár és az MPL, valamint a GLS is szállít ide. Közvilágítás nincs, de a szomszéd utcában velem egy vonalban valaki minden éjjel fényárban úsztatja a házát és a melléképületet, úgyhogy a szobámban mindig világos van. Egyébként azért nincs kiépített közvilágítás, mert ez a Kiskunsági Nemzeti Park széle és a vadakat zavarná a sok fény.

Mivel ezt a területet a 80-as években kezdték felparcellázni és kialakítani, így annak a kornak megfelelően sok Erdért- és cseh faház van, nekem is pl. egy Éva típusú faházam van. Ez teljesen felszerelt, szoba, konyha, fürdőszoba, nekem nem is kell több. Az eredeti tulaj rendesen kiépíttette az emésztőt, 6 m3-es, a pincében van a fúrt kút, ami biztosítja a házban a vízellátást. A víz elég vasas, tehát én nem iszom belőle, mások nem ilyen finnyások. Az ivóvizet közkútról hozzuk, a faluban van 2 is, sőt itt a zártkertekben is van egy, de az messze esik, oda nem járok. Ez a dolog eleinte zavart, de mára megszoktam, hogy ha megyek a faluba, akkor a közért mellett vételezek vizet, ha bemegyek a legközelebbi városba, akkor pedig útközben egy kis faluban az út mellett kényelmesen oda tudok állni a kút mellé. A telek körbe van kerítve, ezzel nem volt gond. A kertet is gondozták, sok fát ültettek bele, de konyhakertezés nem folyt, tehát csak lenyírták a gyomot és kész. Ezen változtatni elég nagy munka. A talaj sovány homok, mulcsanyag nemigen van, szóval nem lesz egyszerű a termelés.

Ami a házat illet, elég jól megvan csinálva, alatta pince, a kis beépíthetőség miatt ez fontos volt számomra. Van egy kis sufni is. Viszont mindenről egyetlen szó jut eszembe: igénytelenség. Ez vonatkozik a ház külsejére és belsejére, a kerítésre és még sok minden másra. A ház szigetelését, ajtó-ablakcserét már megugrottam, jövőre jöhet a többi, elsősorban a tető.

Legnagyobb félelmem az volt, hogy hol találok szakembereket és milyeneket. De utólag visszatekintve ez egyszerűen ment. Először megismerkedtem az egyik szomszéddal, ő mindjárt tudott ajánlani vízvezetékszerelőt, mivel a kúttal sok gondom volt. A másik szomszéd is tudott sok mindenben tanácsot adni. Az egyik legjobb ötlet volt a helyi FB-csoportba belépni. Ha valamire vagy valakire szükségem van, beírom, így jelentkezett egy helyi vállalkozó a felújításra. Folyamatosan figyelem a csoportbejegyzéseket és ha valami érdekes van, felírom egy füzetbe, pl. kútfúró, akire majd szükség lesz a legalizálás miatt, de így találtam helyi erőt, aki kertrendezést vállal, ő segített tavasszal beindítani a konyhakertet. Így szereztem júniusban palántákat szintén egy falubelitől. Az is jó ötlet volt, hogy itt hirdettem meg egy csomó felesleges cuccomat, sok valakivel megismerkedtem, pl. a szomszéd utcában egy fiatalasszonnyal, aki a szemétszállításnál segít, illetve tőle vettem csodás birsalmát is. Sok mindent árulnak is a csoportban, lehet venni krumplit, tojást, trágyát, sőt vettem mosószereket is viszonylag olcsón. Ha nekem van valami, amit már nem használok, pl. festékmaradék, azt is itt szoktam felajánlani.

Központi kérdés az élelmiszer-beszerzés. A faluban egy kis coop-bolt van és még néhány kisbolt, valamint egy pici zöldséges és dohánybolt egyben. A közeli városban van egy Tesco szupermarket elég szűk választékkal, annyi előnye van, hogy az alapélelmiszerek, mint pl. liszt, cukor, olcsóbbak, mint a coop-ban. Viszont a kínálat nyilván az itteni igényekhez igazodik és vannak dolgok, amik nincsenek. Nincs jobb minőségű felvágott, sonkaféleség, nincs kenyérliszt, csak a Tescoban, nincs sehol balzsamecet vagy az a kávé, ásványvíz, amit szeretek, nincs füstölt sajt, sem olyan árnyalatú hajfesték, amit használok. Viszont a faluban van egy fodrásznő, legalább a hajam rendben van. Október elején már sehol sem lehetett dzsemfixet kapni, akkor akartam zöldparadicsom és birs lekvárt készíteni. Néhány termék, mint pl. a saját márkás vajkaramella vagy a cukrászhab - amik a nyári fagyikészítéshez fő kellékek - hónapokig nem volt. De ugyanígy jártam egy kenőmájassal, ami egész jó volt, vagy a szintén saját márkás roppanós virslivel. A faluban nincs hentes, sehol nem lehet tőkehúst meg füstöltárut kapni. A zöldséges kínálata is minimális, ráadásul a hét első napjaiban szinte semmi nincs, mert kicsi a forgalom és csak szerdán-csütörtökön hoznak új árut. A közeli városban találtam végül hentest és zöldségest, bár ez utóbbit hamarosan bezárták felújítás miatt. Néhány hete a közeli faluban lévő kis húsüzem hirdette magát az FB-csoportban, így onnan vettem húst és saját készítésű füstöltárut.

Volt időszak, amikor hiánycikk volt a hangya- és darázsirtó. Ezt szóvá is tettem a Tescoban, de azt mondták, ők mindig rendelnek, de nem kapnak. Darázsirtóból jó lett volna a több méterre hordó flakonos, nem csak a bent használatos. Ilyet azonban sehol nem kaptam. Itthon a Tescoban vettem, 1.900 az ára, de mivel később nem volt, bementem a gazdaboltba, ott viszont ugyanez 3.200, úgyhogy inkább Decist fújtam a dögökre.

Szóval az ilyen dolgokat be kell szereznem itthon és magammal vinnem, s bár apróságoknak tűnnek, a hiányuk mégis problémákat okoz. Az olyasmiket, mint pl. a csiszológép vagy a mini mosógép, interneten rendeltem és a GLS házhoz hozta. Néhány dolgot a közeli város műszaki áruházában is be tudtam szerezni, pl. adatkábel, csatorna kiegészítők, botmixer, befőző fólia, vitrázsrúd, stb.

Ami a kertet illeti, sikerült előkészíteni a konyhakertet. Viszont probléma lesz mind a trágyázás, mind a mulcsolás. Trágyát még csak tudnék is a faluban szerezni, de a felrakást és szállítást is meg kellene hozzá oldani. Arról nem is beszélve, hogy tavasszal a friss trágya már nem jó, azt előbb komposztálnom kellene. Aztán meg széthordani, ami szintén olyan nagy és nehéz munka lenne, amit nem akarok bevállalni. Mulcsoláshoz pedig egyszerűen nincs anyag. Most ugyan vetettem talajtakarót, de egy része már elég későn került földbe, alig nőtt meg, semmire sem lesz jó. Megpróbálhatom agrofóliával, de nem tudom, hogy fog beválni. Most tervezem néhány gyümölcsfa és bokor beszerzését, de ez sem lesz egyszerű, mert az már elég nagy mennyiség egy kis személyautóhoz. Olyat kell keresnem, aki házhoz szállítja a tanyára. Szeretnék pár tő áfonyát is, a közelben van egy termelő.

Jövőre folytatnom kell a házfelújítást, bár nem akartam ennyi pénzt költeni rá, de sajnos muszáj, mert a tető ha beázik, elázik az alatta lévő szigetelés is és a faháznak sem tesz jót. És ha azon túljutok, akkor is ott lesz még a belső aljzat kérdése. A pince falát sem ártana bevakolni, mert a téglák között elég spórolósan rakták a habarcsot. Kész pénztemető.

Mivel most itt voltam a felújításnál, nem úgy mint korábban a nógrádi putrinál, így tudtam beszélgetni is a dolgozókkal, tőlük is kaptam ötleteket, mit hogy csináljak, hol szerezzek be. De volt némi tanulsága is ezeknek a beszélgetéseknek. Így utólag rájöttem, hogy hozzájuk képest munkavállalóként kivételezett helyzetben voltam. Be voltam jelentve, mindig megkaptam a járandóságom, s bár akkor nem tartottam elég nagyvonalúnak munkaadómat, így utólag megértettem, hogy ez is messze több volt, mint amit ezek a vidéki emberek valaha is kapnak. Mert igen, munka van bőven, még hét végén is, de a másik oldalon... És nemcsak az építőipar ilyen, beszélgettem a fodrásszal, a vízvezeték szerelővel, sőt a szomszédokkal is. Arról, hogy milyen egy faluban élni, ha nemcsak a jó levegő meg a csend számít, hanem meg is kell élni. Manapság divat nagyvárosokból elvágyódni ilyen kis falvakba vagy tanyára. S bár én imádok itt lenni, még akkor is ha nincsenek hegyek, de azért ez nem való mindenkinek.

Nos, a fenti tapasztalatok jegyében készülök az új évre. Listát írok, mit kell beszerezni, megtervezem a növényállományt, majd nevelem a palántákat és aggódva nézem az időjárás jelentést, hogy mikor lehet már pakolni és menni. Addig meg küzdök az intézendő ügyekkel és reménykedem, hogy egy napon a fakalyibára mondhatom: hazaérkeztem.

A lemenő nap fényében

még készítettem néhány fotót a kertről, mert ez volt az utolsó, amit itt láttam ebben a évben. Másnap irány haza. Bár a szomszédom szerint hamarosan visszamegyek, mert nem fogom bírni Pestet. Utána számoltam és 5 hónapig voltam ott megszakítás nélkül. Nagyon megszerettem a helyet, jól érzem ott magam. Nem szívesen jöttem haza, mert tudom, hogy itthon jó sok elintézetlen ügy és probléma vár. Az első mindjárt megérkezéskor beütött, nem tudtam a konvektort beindítani, nem ad szikrát és a szerelő, aki tizenéve jár hozzá, azt mondta, hogy belátható időn belül nem is tud jönni, annyira be van táblázva. Szóval majd reggel kezdhetek telefonálgatni. Most fáj a derekam, mert mire ezt a rengeteg cuccot felcipeltem és elpakoltam, elegem is lett.

Szóval jöjjenek a képek. Ha meggondolom, hogy hat hónap alatt milyen messzire jutottam, milyen sok mindent megcsináltam, akkor elégedettséggel tölt el a képek nézegetése. Szinte teljesen sikerült a kertet kitakarítani és azokat a helyeket felásni, a tarackot kiszedni, ahol a jövőben vetni-ültetni szeretnék valamit. Ha még további hely is kéne, akkor arra is lesz lehetőség. De azért majd igyekszem nem túlzásba esni, mert egymagamnak azért nem kell túl sok.

Rendet csináltam a sufniban is, minden olyasmit behordtam, aminek a fagy vagy az eső nem árt, mert sem ajtaja, sem rendes oldala nincs.

Minden egyéb ment a pincébe, ami most megint jól tele van, mert a szigetelés maradékát is levittem. Kint is lenne helye, de nem szeretném, ha odafészkelne valami nemkívánatos rágcsáló. Így az udvaron és a nyitott fészerben semmi kedvező fészkelőhely nem maradt.

Majd ha kiheverem a hazacuccolás megrázkódtatását, és lesz fűtés is, akkor írok egy összefoglalót az első év tapasztalatairól.

Készülődés

a hazatérésre. Felfüggesztettem az ásást és próbálok mindent elrendezni, mielőtt elmegyek. Sok apróság van, amivel foglalkozni kell még, ez pedig sok időt visz el. Ma egész nap pakolásztam az udvaron: levakartam és elraktam a kerti szőnyegeket, összeszedtem és eltettem a kaspókat és cserepeket, elsüllyesztettem a megmaradt járólapokat, szedegettem az utánuk maradt sittet, beástam a 4 paradicsomkarót, amik eddig még nem voltak használatban. Kiszedtem a pöcegödör betonkerete mellől a tarackot, mert már belenőtt és kikezdte a betont.

Gondoltam, kicsinosítom a kalyiba lábazatát, amit összekentek a faház festésekor. A festékboltban adtak hozzá nitro hígítót, de a festéket nem hatotta meg. Ekkor kézifegyverekre váltottam, előkerült a drótkefe, a vajkés, de végül a svájci bicska lett a nyerő. Szóval lesz némi vakarászás.

Egyébként meg aki lerakta ezt az ócska járólapot, az xarjon sünt. Ha egy kis nedvesség éri, úgy csúszik, kész csoda, hogy még nem dobtam egy hátast. Már elgondolkodtam rajta, ha beesnék a pincelejáróba, vajon mikor találnának rám. Itt aztán hiába óbégatnék, senki nem hallaná meg.

Közben felcsaptam paparazzónak, meglestem és lekaptam harkály komát. Sajnos csak így, a függöny mögül lehetett, mert a legkisebb mozgásra is elrepül.

A szomszéd fája pedig túl messze volt ennek a kis primitív gépnek. A középső fatörzsön egészen fent kopácsol éppen. Csak remélni merem, hogy nem kap rá a kongó szigetelésre.

Vannak olyanok is, akik már útra készek.

Aztán rendezik soraikat és irány Dél.

Madárles után irány az ablakkeret alatti rések tömítése, nehogy beázzon, ha erről csap az eső. A sufni tetején lévő műanyag  hullámpala is lyukas itt-ott. Nyomtam oda is a tömítésből ne ázzon el a faváz, mert gyorsan elkorhad, meg a hangyák is pusztítják.

Az óraátállítás miatt már fél 5-kor sötétedik, úgyhogy gondoskodtam egy kis benti elfoglaltságról.

Mivel a kezeimet nagyon megviselte a kerti munka, főleg a tegnapi akácfa fazonírozás, így a hátralévő néhány napra elgondolkodom a befejezetlen projektek folytatásán, mint pl. ez.

Utolsó simítások

a házon. Ma visszakerült a két ejtőcsatorna, kicserélték a törött darabokat, igaz, csak fél siker, mert a falhoz való rögzítést nem sikerült megoldani. Szóval lesz még egy kör.

Sikerült az ajtó aljára is megoldást találni, került rá egy fedőléc és arra még egy műanyag borítás. Így már nehéz lesz az egereknek berágni magukat - remélem.

Sikerült eltüntetni a kémény helyét is és a pincelejáróban megsérült járólapokat is kijavították.

Közben én folytatom az ásást, a mai nap befejeztem a kutyafuttatóból a tarack kiutálását, már ahol fel lehetett ásni. Amíg ilyen jó idő lesz, minden nap ások egy kicsit és jutok ameddig jutok. 

Felavattam a tűzrakóhelyet is és egy csomó száraz ágat elégettem.

Mivel a jövő héten már nem lesz igazán ásóidő, ma szereztem egy csomó birsalmát, hűvösebb időben majd azzal melegítem be a konyhát. Ez persze azt is jelenti, hogy már kijelöltem a D-napot, amikor erre az évre befejeztem a nyaralást és elhúzom a csíkot. Vannak, akik már meg is tették. Jó hangosan.

Végre sikerült

sittmentesíteni az udvart, egy-két apróság persze azért maradt, többek között a régi hűtőszekrényből lett kutyaól. De nagyjából a többit elvitték.

Persze egy olyan kert, ahol komposztdombok vannak és egyébként is hepehupás, sosem lesz igazán szép, de legalább nem sittes és nem állnak hegyekben a különféle téglák és terméskövek. Néhány téglát azért megtartottam, mert arra bármikor szükség lehet, de a többi eltűnt és még a vasdarabokat is elvitték.

Elkészült a terasz korlátja is. Nagy kérdés volt, hogy milyen legyen, a faanyag drága, aztán végül hoztak néhány szál maradék akác széldeszkát és az egyik fiú, aki véletlenül asztalos, szép kis rusztikus korlátot fabrikált.

Nagy örömömre az új előtető rögtön beázott, megnézték, de úgy tűnik, hogy csak az erős szél verte be a vizet. Majd figyelem.

Ma délelőtt átmentem a szomszéd faluba disznólkodni, ott van ugyanis egy kis húsüzem, ahol füstölt árut is készítenek, így aztán feltankoltam, mert ilyesmi a környéken nem kapható. Ha már útra keltem, továbbmentem még egy faluval és vettem lazúrt a terasz korlátjára és ki akartam használni a jó időt, hogy lefessem.

Nem tudom, vajon az öregség jele, hogy csak harmadszori elolvasásra sikerült értelmezni a használati utasítást: tehát tűző napon, 10 foknál hidegebb és 20 foknál melegebb időben nem használható. Nosza kitettem a hőmérőt és mire befejeztem, már csak 12 fok volt. Remélem, rendben lesz, mert napnyugta után gyorsan hűl a levegő.

A szín egyébként vörös mahagóni. Ezt Gergő, a korlát kivitelezője javasolta, mert jól mutat a barack háttérrel. Szerintem is igaza van.

Még két nap igazán jó idő ígérkezik, amit szeretnék a lehető legjobban kihasználni, bár holnap mosnom kell, ami elveszi majd az időt a kerttől. Leszedtem az összes paprikát és paradicsomot abban a reményben, hogy beérnek a pincében. A zöld paradicsom elég sok, majd ha lesz egy-két esős nap, csinálok belőle lekvárt és van még néhány cékla is, amit el kell tenni. Közben figyelem az időjárás előrejelzést. A házban jó idő van, csak utcai ruhám nincs megfelelő. Ma reggel egy fok volt, a lábujjpántos szandi bizony kicsit hűvös lett volna. A kis vékony balerina cipő és a rövid kabátka sem erre az időre való már, de mivel többnyire autóban ültem, nem fáztam. Mikor jöttem 11 óra körül hazafelé, már a fűtést is ki kellett kapcsolnom, mert a nap felmelegítette az autót. De azért a napjaim meg vannak számlálva.

Beköszöntött az első fagy

ami aztán mindent vitt, ami még a kertben volt. Bár a saláták és retkek egész jól néznek ki, sőt a karalábék is, de ez utóbbiakból már úgysem lesz semmi, mert ha július óta nem nőttek meg, akkor már nem is fognak. A paradicsomok eddig szépek voltak, csodálkoztam is, mert ilyenkorra már mindig nagyon megviseltek a tövek. Most azonban szép zöldek voltak és hozták az új hajtásokat és virágokat. Na most ennek vége. Azt nem tudom, hogy a bogyókat hogyan érintette, most leszedtem pár darabot és levittem a pincébe.

A paprikák is eléggé lekonyultak, de sok még rajtuk a zöld termés. Ebből is levettem néhányat, majd kiderül, hogy mi lesz velük.

A cukkini sincs jó állapotban, de ennek már mindegy, a termései hetek óta nem növekednek, úgyhogy megy a komposztdombra.

Mivel délután szép idő volt, sütött a nap, rendezkedtem a kertben, levágtam néhány ágat a diófáról, mert rosszul nőttek és leértek a földre. Felszedtem azt a néhány céklát, ami még a földben volt, kiástam a két maradék tő lila krumplit, alig volt alattuk pár szem és a maradék hagyma is kikerült. Na ez nem életem termése lett, a májusban eldugdosott hagymák még mindig újhagyma méretűek.

A kutyafuttatóban felástam a kerítés belső oldalát. Az utcai kerítés környékén ezt nem tudom megtenni, mert ott valamiért nagyon kavicsos a talaj. Beszórtam talajtakaróval és rálocsoltam a felgyűlt esővizet.

A sittdomb melletti szakaszt is felástam és kitisztítottam, beszórtam és belocsoltam. Remélem, ebben a hidegben is kikel. A sittet állítólag hétfőn elszállítják. Akkor már egész jól fog a kert kinézni. Ameddig jó idő lesz, tovább ásogatom és rendezgetem.

Most már rajtam kívül senki nincs az utcában, így nagy a csend, már persze ha eltekintünk a hátsó szomszéd macskagyilkos kutyáitól, akik megint akcióba léptek. Most úgy tűnt, hogy megmentettem azt a kis ostobát, aki még a siccet sem érti. Bár amikor sántikálva beugrott a szomszéd kertbe, ahová a kutyák nem tudnak bemenni, elterült a földön, de pár perc múlva már nem volt ott. Remélem, nem egy bokor alatt találjuk meg. Mindig csak a dráma. Emellett már szinte eltörpül, hogy a vadonatúj előtető beázik. Kezd elegem lenni ebből a felújítósdiból. Még bent sincs minden kész, az ajtót és a fürdőszoba ablakot még most javítom és festem. Az időjárás előrejelzést nézegetve még kb. 2 hetem van.

Közeleg a vég

Mindenféle szempontból. Tegnap hűvös volt, így nekiálltam pelmenyit csinálni. Persze a rács nem jött velem nyaralni, szóval csak a kis ravioli formával készültek.

Épp vízbe akartam dobni őket, mikor eszembe jutott, hogy nincs itthon tejföl. Így hát mentek a fagyóba.

Mindeközben az udvaron nagy dolgok történtek. Végre megkapta színes ruhácskáját a házikó. Mindenkinek tetszett.

Nem könnyen, de felkerült az előtető is, gyalult deszkákra bitumenes zsindely. Sajnos alul a deszkákat nekem kell lefestenem, bár még nem tudom, milyen legyen és a hogyan jutok fel a pincelépcső fölé. Mondjuk ezen a képen pont nem látszik belőle semmi.

Eredetileg kértem ajánlatot a tetőcserére is, de mivel 1 millió lett volna és a másik 2-vel együtt már sokalltam, így lemondtam róla. Most azonban úgy tűnik, mégsem úszom meg. Felfedeztem egy beázási foltot, de nem tudtam megállapítani, hogy egy régi, ami átütött a festéken, vagy új. Most a fiúk felmásztak és megállapították, hogy bizony el van repedve az egyik pala. Örülök, hogy csordogál a víz a frissen felrakott szigetelésre és onnan be a házba. Átmenetileg kijavították némi szilóval, remélem kibírja jövő tavaszig. Aztán kiderült, hogy bizony több repedés is van a tetőn, csak ott nem ázom még a nagy átfedések miatt. A terasz és a lépcső burkolata is rendkívül rossz minőségű és még a lerakás is hagy kívánnivalót maga után. A házon belül pedig annyira mozog mindenhol az aljzat, hogy azt sem lehet már sokáig így hagyni. Szóval teljes felújítás. Ezzel csak az a baj, hogy olyan sokban lesz, amit egy esetleges eladásnál nem fogok visszakapni. Meg egyébként sem akartam ennyi pénzt áldozni egy kis viskóra. Csak a kút és a szivattyú működésre bírása is benne volt 130 ezerben. Kell redőny és szúnyogháló is. 

Időközben már kell egy kicsit fűtögetni. Egyelőre csak a halogén hősugárzót kapcsolom be, ha leülök, egyébként reggel még 20 fok volt a lakásban. Viszont elkezdtem írni a villanyóra állását, tegnapelőtt 12, tegnap már 17 kW ment el. Reméltem, hogy a szigetelés miatt kevesebb lesz. Majd próbálom a Nobo panellel is.

Ma reggel felébredtem és elméláztam, hogy vajon mikor jár le a jogosítványom. Megnéztem, hát két hónap múlva. Mehetek haza ügyintézni. Ez van.