Megpróbálom összefoglalni, milyen volt az első év egy ismeretlen helyen. Igyekszem összeszedetten, de nyilván témáról témára fogok ugrálni.
Nem ez az első nyaralóm, de bizonyos szempontból ez különleges, mert bár egy 680 fős faluban van elvileg, de mégsem, mert a zártkertek a falutól 2 km-re, az ún. szőlőhegyen vannak, így kicsit tanya jellege van. Ide földút vezet, aminek egy részét az önkormányzat tavaly EU-s támogatással megcsinálta murvaborításúra, így könnyebb rajta közlekedni. Tapasztaltam, hogy rendszeresen javítják is, mert bár erre nem sok autó jár, de itt mennek a földekre a mezőgazdasági gépek is, amik jelentősen rongálják az utat. Ebből is látszik, hogy itt autó nélkül nem lehet boldogulni.
Ezen a területen, ami nagyobb, mint a falu, csak néhány állandó lakos van. A beépítettség is elég gyér, főleg ahol az én tanyám van, itt a 30 telken 8-9 ház áll, és 3-4 helyen van valamilyen kalyiba vagy régi lakókocsi. Az üres telkek egy része elhanyagolt, legfeljebb évente egyszer lekaszálják. Érdekes és nem tudom miért van, de a következő utcában viszont sokkal több ház van és többen építkeznek is. A mi utcánkban nincs állandó lakos és rendszeres lejárók is csak kb. 5 házhoz vannak. Emiatt senkinek nincs előfizetése szemétszállításra, úgyhogy ez minden héten megoldandó probléma, mert a kukásautó nem jön be, csak felkérésre. Viszont a postás kis pöpec robogón kijár és az MPL, valamint a GLS is szállít ide. Közvilágítás nincs, de a szomszéd utcában velem egy vonalban valaki minden éjjel fényárban úsztatja a házát és a melléképületet, úgyhogy a szobámban mindig világos van. Egyébként azért nincs kiépített közvilágítás, mert ez a Kiskunsági Nemzeti Park széle és a vadakat zavarná a sok fény.
Mivel ezt a területet a 80-as években kezdték felparcellázni és kialakítani, így annak a kornak megfelelően sok Erdért- és cseh faház van, nekem is pl. egy Éva típusú faházam van. Ez teljesen felszerelt, szoba, konyha, fürdőszoba, nekem nem is kell több. Az eredeti tulaj rendesen kiépíttette az emésztőt, 6 m3-es, a pincében van a fúrt kút, ami biztosítja a házban a vízellátást. A víz elég vasas, tehát én nem iszom belőle, mások nem ilyen finnyások. Az ivóvizet közkútról hozzuk, a faluban van 2 is, sőt itt a zártkertekben is van egy, de az messze esik, oda nem járok. Ez a dolog eleinte zavart, de mára megszoktam, hogy ha megyek a faluba, akkor a közért mellett vételezek vizet, ha bemegyek a legközelebbi városba, akkor pedig útközben egy kis faluban az út mellett kényelmesen oda tudok állni a kút mellé. A telek körbe van kerítve, ezzel nem volt gond. A kertet is gondozták, sok fát ültettek bele, de konyhakertezés nem folyt, tehát csak lenyírták a gyomot és kész. Ezen változtatni elég nagy munka. A talaj sovány homok, mulcsanyag nemigen van, szóval nem lesz egyszerű a termelés.
Ami a házat illet, elég jól megvan csinálva, alatta pince, a kis beépíthetőség miatt ez fontos volt számomra. Van egy kis sufni is. Viszont mindenről egyetlen szó jut eszembe: igénytelenség. Ez vonatkozik a ház külsejére és belsejére, a kerítésre és még sok minden másra. A ház szigetelését, ajtó-ablakcserét már megugrottam, jövőre jöhet a többi, elsősorban a tető.
Legnagyobb félelmem az volt, hogy hol találok szakembereket és milyeneket. De utólag visszatekintve ez egyszerűen ment. Először megismerkedtem az egyik szomszéddal, ő mindjárt tudott ajánlani vízvezetékszerelőt, mivel a kúttal sok gondom volt. A másik szomszéd is tudott sok mindenben tanácsot adni. Az egyik legjobb ötlet volt a helyi FB-csoportba belépni. Ha valamire vagy valakire szükségem van, beírom, így jelentkezett egy helyi vállalkozó a felújításra. Folyamatosan figyelem a csoportbejegyzéseket és ha valami érdekes van, felírom egy füzetbe, pl. kútfúró, akire majd szükség lesz a legalizálás miatt, de így találtam helyi erőt, aki kertrendezést vállal, ő segített tavasszal beindítani a konyhakertet. Így szereztem júniusban palántákat szintén egy falubelitől. Az is jó ötlet volt, hogy itt hirdettem meg egy csomó felesleges cuccomat, sok valakivel megismerkedtem, pl. a szomszéd utcában egy fiatalasszonnyal, aki a szemétszállításnál segít, illetve tőle vettem csodás birsalmát is. Sok mindent árulnak is a csoportban, lehet venni krumplit, tojást, trágyát, sőt vettem mosószereket is viszonylag olcsón. Ha nekem van valami, amit már nem használok, pl. festékmaradék, azt is itt szoktam felajánlani.
Központi kérdés az élelmiszer-beszerzés. A faluban egy kis coop-bolt van és még néhány kisbolt, valamint egy pici zöldséges és dohánybolt egyben. A közeli városban van egy Tesco szupermarket elég szűk választékkal, annyi előnye van, hogy az alapélelmiszerek, mint pl. liszt, cukor, olcsóbbak, mint a coop-ban. Viszont a kínálat nyilván az itteni igényekhez igazodik és vannak dolgok, amik nincsenek. Nincs jobb minőségű felvágott, sonkaféleség, nincs kenyérliszt, csak a Tescoban, nincs sehol balzsamecet vagy az a kávé, ásványvíz, amit szeretek, nincs füstölt sajt, sem olyan árnyalatú hajfesték, amit használok. Viszont a faluban van egy fodrásznő, legalább a hajam rendben van. Október elején már sehol sem lehetett dzsemfixet kapni, akkor akartam zöldparadicsom és birs lekvárt készíteni. Néhány termék, mint pl. a saját márkás vajkaramella vagy a cukrászhab - amik a nyári fagyikészítéshez fő kellékek - hónapokig nem volt. De ugyanígy jártam egy kenőmájassal, ami egész jó volt, vagy a szintén saját márkás roppanós virslivel. A faluban nincs hentes, sehol nem lehet tőkehúst meg füstöltárut kapni. A zöldséges kínálata is minimális, ráadásul a hét első napjaiban szinte semmi nincs, mert kicsi a forgalom és csak szerdán-csütörtökön hoznak új árut. A közeli városban találtam végül hentest és zöldségest, bár ez utóbbit hamarosan bezárták felújítás miatt. Néhány hete a közeli faluban lévő kis húsüzem hirdette magát az FB-csoportban, így onnan vettem húst és saját készítésű füstöltárut.
Volt időszak, amikor hiánycikk volt a hangya- és darázsirtó. Ezt szóvá is tettem a Tescoban, de azt mondták, ők mindig rendelnek, de nem kapnak. Darázsirtóból jó lett volna a több méterre hordó flakonos, nem csak a bent használatos. Ilyet azonban sehol nem kaptam. Itthon a Tescoban vettem, 1.900 az ára, de mivel később nem volt, bementem a gazdaboltba, ott viszont ugyanez 3.200, úgyhogy inkább Decist fújtam a dögökre.
Szóval az ilyen dolgokat be kell szereznem itthon és magammal vinnem, s bár apróságoknak tűnnek, a hiányuk mégis problémákat okoz. Az olyasmiket, mint pl. a csiszológép vagy a mini mosógép, interneten rendeltem és a GLS házhoz hozta. Néhány dolgot a közeli város műszaki áruházában is be tudtam szerezni, pl. adatkábel, csatorna kiegészítők, botmixer, befőző fólia, vitrázsrúd, stb.
Ami a kertet illeti, sikerült előkészíteni a konyhakertet. Viszont probléma lesz mind a trágyázás, mind a mulcsolás. Trágyát még csak tudnék is a faluban szerezni, de a felrakást és szállítást is meg kellene hozzá oldani. Arról nem is beszélve, hogy tavasszal a friss trágya már nem jó, azt előbb komposztálnom kellene. Aztán meg széthordani, ami szintén olyan nagy és nehéz munka lenne, amit nem akarok bevállalni. Mulcsoláshoz pedig egyszerűen nincs anyag. Most ugyan vetettem talajtakarót, de egy része már elég későn került földbe, alig nőtt meg, semmire sem lesz jó. Megpróbálhatom agrofóliával, de nem tudom, hogy fog beválni. Most tervezem néhány gyümölcsfa és bokor beszerzését, de ez sem lesz egyszerű, mert az már elég nagy mennyiség egy kis személyautóhoz. Olyat kell keresnem, aki házhoz szállítja a tanyára. Szeretnék pár tő áfonyát is, a közelben van egy termelő.
Jövőre folytatnom kell a házfelújítást, bár nem akartam ennyi pénzt költeni rá, de sajnos muszáj, mert a tető ha beázik, elázik az alatta lévő szigetelés is és a faháznak sem tesz jót. És ha azon túljutok, akkor is ott lesz még a belső aljzat kérdése. A pince falát sem ártana bevakolni, mert a téglák között elég spórolósan rakták a habarcsot. Kész pénztemető.
Mivel most itt voltam a felújításnál, nem úgy mint korábban a nógrádi putrinál, így tudtam beszélgetni is a dolgozókkal, tőlük is kaptam ötleteket, mit hogy csináljak, hol szerezzek be. De volt némi tanulsága is ezeknek a beszélgetéseknek. Így utólag rájöttem, hogy hozzájuk képest munkavállalóként kivételezett helyzetben voltam. Be voltam jelentve, mindig megkaptam a járandóságom, s bár akkor nem tartottam elég nagyvonalúnak munkaadómat, így utólag megértettem, hogy ez is messze több volt, mint amit ezek a vidéki emberek valaha is kapnak. Mert igen, munka van bőven, még hét végén is, de a másik oldalon... És nemcsak az építőipar ilyen, beszélgettem a fodrásszal, a vízvezeték szerelővel, sőt a szomszédokkal is. Arról, hogy milyen egy faluban élni, ha nemcsak a jó levegő meg a csend számít, hanem meg is kell élni. Manapság divat nagyvárosokból elvágyódni ilyen kis falvakba vagy tanyára. S bár én imádok itt lenni, még akkor is ha nincsenek hegyek, de azért ez nem való mindenkinek.
Nos, a fenti tapasztalatok jegyében készülök az új évre. Listát írok, mit kell beszerezni, megtervezem a növényállományt, majd nevelem a palántákat és aggódva nézem az időjárás jelentést, hogy mikor lehet már pakolni és menni. Addig meg küzdök az intézendő ügyekkel és reménykedem, hogy egy napon a fakalyibára mondhatom: hazaérkeztem.
