Életem első

házi készítésű felvágottját csináltam. Már régóta szemeztem a sonkapréssel, aztán valamelyik nap előrelépés történt távkapcsolatunkban és vettem egyet. 

Előtte persze alaposan tanulmányoztam, vagy inkább próbáltam, a neten a különböző leírásokat, tanácsokat, de most egy kicsit össze vagyok zavarodva. Némi ellentmondást véltem felfedezni a szükséges hozzávalók, nevezetesen a pác-só kérdésében. Végül kiválasztottam a lehető legegyszerűbbnek tűnő receptet, kaptam akciós csirkemellet, ha esetleg ki kellene kukázni, ne legyen nagy veszteség. Mivel a pác-só (általában egybe írják, de úgy fura), ipari cucc, így nem olyan egyszerű hozzájutni, tehát azt nem szereztem, viszont vettem ún. folyékony füstöt. A sonkaprésbe általában 1 kg anyag fér, de ebben van egy betét, amely segítségével fél adagot is lehet készíteni. Tehát előkészítettem a csirkemellet, minden apró hártyát, zsírt, eret eltávolítottam, majd nagyobb darabokra vagdostam. Bepácoltam, semmi különös, só, paprika, fokhagyma és zöldbors, valamint fújtam rá egy kevés folyékony füstöt. Néhány kanál olajjal összekevertem és 48 órára hűtőbe tettem. 2-3x megkevergettem közben. Utána betöltöttem a présbe, összeraktam és beleállítottam a forró vízbe. A dolognak ez a legnehezebb része, mert 2 órát kellett abálni úgy, hogy 75-85 fok között legyen a víz hőmérséklete. Ez csak nagyjából sikerült. Amikor kész lett, kivettem a vízből, lehűtöttem és voilá.

Amint az a képen is látszik, szeleteléskor kissé szétesik, mert a préselt hús kemény és ahogy a késsel nyiszatolom, a tetejéről 1-2 darab levált. Az is lehet, hogy egy kicsit többet kellett volna beletenni. Ami az ízét illeti, azt hiszem, erre is igaz, mint a süteményekre, mérni kell a hozzávalókat, ez most egy picit sós lett.

Látszólag nem szürkült el, tehát ebből nem hiányzik a pác-só. Ha majd igazi felvágottat akarok készíteni, ahol masszára is szükség van, lehet, hogy kelleni fog, hogy gusztusos is legyen, ne csak finom. Azt azért el lehet mondani, hogy nem lesz olcsóbb, mint a bolti, de legalább tudom, mi van benne.

Apropó sütemény, egy ideje próbálkozom ehető leveles pogácsát sütni. Kb. a negyedik adagnál tartok, persze mindegyik ehető, valószínűleg az a probléma, hogy nem ugyanazt a receptet próbáltam javítani, hanem mindig más összetételűt csináltam. Készült zsírral és lila hagymával, zsírral és sajttal, vajjal és sajttal, valamint kókuszzsírral. Ez utóbbi elég érdekes végeredményt hozott.

Mivel a kókuszzsírnak más az állaga, mint az eddig általam ismert zsiradékoknak, így ezt a hűtőből kivéve nem lehetett kenni, melegíteni nem akartam, így nemes egyszerűséggel ráreszeltem a tésztára. A képen is látható apró barna foltok a reszelékek megsülve. Olyan, mintha tepertős lenne. Az ízén nem érezhető semmi mellékíz, az állaga ennek volt a legjobb, nagyon leveles volt, igaz, a többsége hosszában, mert jól felborultak. A legérdekesebb az volt, hogy a tepsi alján jócskán folyt a zsiradék. A második tepsinél már rácsra pakoltam, nem akartam, hogy visszaszívja magába.

Mivel most putriszünet van, így múlatom az időt.