2012. november 6., kedd

Utolsó

látogatást tettem a putriban ebben az évben. Ez a néhány nap jószerivel kármentéssel telt, főleg azért, mert egész csütörtökön esett az eső. Ezek után már csak utászcsizmában lehetett iszappakolást venni a kertben. Így aztán az esőnapon befőztem a zöldparadicsomokat és a sütőtök egy részét. A sütőtöklekvár naranccsal készült és egy csipet gyömbérrel. Nagyon finom lett. A zöldparadicsomlekváron igen meglepődtem, mert nagyon érdekes íze lett, semmihez nem tudnám hasonlítani, talán nagyon távolról a kivihez (de lehet, hogy csak a szine miatt asszociáltam erre). Szóval egy esős nap után itt lapultak kincseim:


Ami az üvegekből kimaradt:

 

A kertre sok szót nem érdemes pazarolni, mert már nincs semmi benne:



Látszik, hogy még leveleket sem nagyon lehetett összeseperni, mert szinte minden zöld, alig hullott le néhány.



Ezt a kis árkot pedig a csatornából ide vezetett esővíz vájta ki, ezért próbálok más megoldást találni az elvezetésére. Már fölül látszik egy ideiglenes megoldás.

Készítettem egy komposztgödröt is, mert arra már nincs esély, hogy ezek a zöldek kiszáradjanak és eltüzelhessem. Remélem, így majd egy év múlva hasznosíthatom a kert trágyázásához.


Szomszéd néni szólt, hogy a kardvirág gumókat ne hagyjam a földben télire. Nekem még sosem volt kardvirágom, de most belecsaptam a lecsóba, 50 db-ot vettem, nagyon szépek voltak. Tehát utászcsizma fel, ásóvilla a kézbe és hajrá. Kiástam, letakarítottam, mert tele volt mindegyik fej apró fiókhagymával és egy hét szárítás után vastag papírrétegbe bugyoláltam és egy papírdobozba tettem, remélem, nem fagy el. Mivel pincém nincs, így a nyári konyhában hagytam.

Téliesítettem a putrit, leeresztettem a bojlerből a vizet, jól bebugyoláltam a vízórát, egy kis dobozt kibéleltem papírral és nylonnal majd rászorítottam az órára. Súlyos hidegeket jósolnak erre a télre, remélem, ez megvédi. Aztán kirámoltam a hűtőszekrényt és azt is kikapcsoltam. Elzártam a vizet, a gázt és az áramot. Sót szórtam a lefolyókba és a wc-be, aminek a tartályát előzőleg szintén leengedtem. De nagyon rossz érzés volt búcsút inteni putrikámnak, mert most legalább négy és fél hónapig nem fogom látni.


2 megjegyzés:

  1. Egész elszomorodtam, szegény putrinka milyen árva lesz a télen! Reméljük egereket nem zártál be a házba! Velem ugyanis még a hétvégi ingázós időszakban megtörtént! Jöttünk karácsonyi hétvégézni, aztán egérszar takarítás lett belőle, arról nem beszélve mit meg nem rágtak a dögök:(( A végleges leköltözést azért jól gondolt át, mert ha munkahelyet kell szerezned, itt nógrádban, kész művészet!Legalábbis a mi környékünkön...
    Nekem a zöldparadicsom lekvár íze leginkább a szamócáéra hajaz( gondolom Te is teszel bele vaníliát, bár én a drága vanília rúd helyett csak vaníliáscukrot szoktam). A kardvirág hagymákat még szeptemberben kiszedtem, bán nálam nem voltak valami szépek, annak ellenére, hogy locsoltam rendszeresen.Talán majd jövőre... Eszter

    VálaszTörlés
  2. Hát egeret még csak a fáskamrában találtam, viszont a múltkor egy döglött cickány volt a lakásban. Rejtély hogyan jutott be. Az ajtót mindig csukom magam mögött, nehogy legyek vagy darazsak menjenek be, a konvektorok szellőzőjét pedig alaposan leragasztottam nylonnal. Remélem, nem lesznek önkényes lakásfoglalók.
    A leköltözés természetesen csak akkor jöhet szóba, ha már nyugdíjba mentem, én sem gondolom, hogy ott munkát találnék, főleg nem az én koromban.

    VálaszTörlés