Az utolsó utáni

putritúra is megvolt. Remélhetőleg eredményes is volt, mert szakadó esőben jöttem-mentem, amit nagyon utálok, az autó vészjóslóan nyikorgott, neki sem tetszett. Tehát ezek miatt ingáztam:

Ezeket szépen bedeszkázták, a fölötte lévő résre pedig műanyag rácsot csavaroztak, így a nyestek és a madarak is ki vannak zárva. Remélhetőleg. A pusztítás azonban így is jelentős a tető szigetelésében.

A nyestcsapda is le volt csapva, de nem volt benne semmi, a tojást valaki arrébb kaparta, az ács azt mondta, lehetett az egér is. Sőt, lehet, hogy a tetőszigetelésben is van egér. Hogy megvigasztalt vele.

Szóval erre a problémára valami tartósabb és hathatósabb megoldás kell. Mint a fűtéskorszerűsítésre és a mennyezet szigetelésére is, mert 14-15 foknál nemigen lett több a konyhában, hiába fűtöttem. Tavasztól őszig ez nem probléma, de ha télen is ott akarok lenni, akkor nem kellemes nyakig felöltözve élni.

Az már csak hab a tortán, hogy a múlt heti túra során este mentem bezárni a hátsó ajtókat, elmentem a kerti csap előtt és az kellemesen dorombolt. Eszembe villant, hogy azt már egy hete elzártam. Lehajoltam megnézni, aztán nem bírtam felegyenesedni. Szerintem ez a derékfájás lelki eredetű. Elvánszorogtam a vízóráig, örömmel tapasztaltam, hogy egy hét alatt 4 köbméter víz elszivárgott. Még jó, hogy ezt nem márciusban fedeztem fel, addigra a putri már vízre is szállt volna és meg a vízdíjba elszegényedtem volna. Gyorsan vettem edényekbe vizet, aztán elzártam a vízórát. Másnap, szombaton reggel elkezdtem vízvezetékszerelőt keresni. Ott putrifalván ez nem olyan egyszerű, a telefonkönyv semmit nem ér, már mindenki lemondta a vezetékes vonalát és mobilja van. Néhány telefonálás után valaki ajánlott egy helyi mestert, de nem tudta a telefonszámát. Mázlim volt, hogy ő pont még rendelkezett vonalas telefonnal, persze nem volt otthon. Felesége azért megadta a számát, felhívtam és pár perc múlva meg is jelent. Odasántikáltunk a tetthelyre, neki a térde, nekem a derekam fájt, de megállapította, hogy a fagycsap rohadt el. Aztán megrángatta párszor és sikerült elzárni. Így tehát azt a csapot nem lehet használni, de legalább volt víz a lakásban. Tavasszal majd eljön, kiássa és kicseréli a kerti csappal együtt, mert az is elég ramaty állapotban van. Mire elment, a derékfájásom is alább hagyott. Csak megjegyzem, tegnap megint rám jött a fájás, este pedig ki kellett menni fát aprítani. Érdekes módon azóta egész jól vagyok. Azt hiszem, beüzemelem a taposógépet, hátha favágás helyett az is hatásos lesz.

Tehát ma téliesítettem a putrit, leeresztettem a bojlerből a vizet, mindent le- és elzártam, amit kellett, hazahoztam és bár sohase mondd hogy soha, erre az évre befejezettnek tekintem a putrijárást. S hogy milyen év is volt a 2015-ös? Hát a korábbi bejegyzésekből is látható, hogy nem a legjobbak között fogom emlegetni.