2012. július 10., kedd

(M)elegem van

Mindenhol, már a putriban is hőség van. Kómás vagyok és úgy lelassultam, hogy egy aggastyán lajhár is simán leelőzne. Éjjel vizes lepedővel takarózom, hogy valamennyit tudjak aludni. 30 fok van a szobában, a munkahelyemen még ennél is több. Már a mobilklímára is ráfanyalodtam itthon, de az meg iszonyú zajos. Néhány óra múlva komplett méhkas zúg a fejemben. Na ebben a kellemes hőségben autókáztam délután 3 körül Putrifalvára, természetesen miautónkban klíma nincs, de a többihez mérten ez már részletkérdés. Érdekes, hogy volt esténként nagy dörgés-villámlás, ami egy kicsit lehűtötte a levegőt és egy kevéske eső is, így legalább locsolnom nem kellett.
A kert az olyan amilyen: a málnát nem lehet letépni a kocsányáról, mert ráfőtt, a zöldborsó még érés előtt elrohadt (de legalább volt valamennyi rajta, mert a korábbi években még az sem), a paradicsom még mindig csak virágzik, paprikám a tavalyi túltermeléssel szemben az idén nemigen lesz, a hatszori vetésből tengődő 8 tő uborka épphogy adogatja a termését, hetenként 2 üveggel tudok belőle eltenni, a fehér karalábémat felszedtem, hogy jó zsenge legyen, hát jó zsenge fás, a káposzta és a kelkáposzta tetves és satnya, a hagyma és a zöldbab viszont tökéletes lett. A krumplibogár-termés is bőségesnek ígérkezik. Amíg lent voltam,  bio módszerrel gyűjtögettem, mielőtt eljöttem, atomtámadást intéztem ellenük. És amit még sosem tapasztaltam, a kaporerdő is tele van valami krumplibogárhoz hasonló csíkos förmedvénnyel. A kardvirágok viszont legalább szépek és amint látom, a szőlőmetszést is elnagyoltam, mert roskadoznak a terméstől.



Ja, és elfelejtettem levenni a tökömet, mire 2 hét múlva megyek, ki fog lógni a kertből. Meggyepáltam a málna- és szederbokrokat, mert nagyon elterpeszkedtek, így aztán úgy néz ki a két karom, mintha macskákkal hadakoztam volna. Jó sok zöld hulladék keletkezett a kertben és most erősen gondolkodom egy ágaprítón, így mindent vissza tudnék szórni a talajra, később meg beszántanánk. Mert most csak eltüzelem, amikor kiszáradt, az meg pazarlás, arról nem is beszélve, hogy nincs a kertben egy talpalatnyi hely sem, ahol égetni lehetne. Égető gondok.. hát még ha az ágaprító árára gondolok.... Persze csinálhatnék komposztot is, de akkor az hogy kerül a földbe? Mert hogy én ezt a földet felásni nem tudnám, az is biztos. Milyen nyugodt kis életem volt a preputri időkben.

2 megjegyzés:

  1. Tudod a mi kertünkben is hasonló a helyzet, olyan szép zöld, dús borsó volt, aztán kb. talán kilónyi termett rajta. Na a málna ügyet te fogalmaztad meg jól, ezzel mi is így jártunk.

    VálaszTörlés
  2. Most meg esik egyfolytában, de nem bánom. Akinek van kertje az is örül ennek most bizonyára, én meg itthon lakótelepen pláne.:-)Van egy jó könyvem!

    VálaszTörlés