2012. szeptember 15., szombat

Kápia-mánia

Fene se érti. Még életemben nem hallottam róla, aztán tavasszal vettem 4 palántát. Annyi lett rajta, hogy nem győztem felkötözni és persze még csak a negyede érett meg. Szép piros, húsos csemegepaprika, de valahogy mégsem az én ízlésem. Csináltam belőle lecsót, de nem lett az igazi, mert az állaga sem simult bele az ételbe és kicsit édeskés. De mivel gugli a barátom, hát felfedeztem néhány felhasználási lehetőséget, mint pl. paprikakrém, paprikalekvár, stb. Nos én valami szendvicskrémfélét néztem ki a neten, szépen megsütöttem a paprikát, letakartam, hogy a gőzben jól megpuhuljon és könnyen lehúzhassam a héját. Hát ami azt illeti, nem mindegyik adta könnyen a bőrét, mire végeztem a két tepsi paprikával (kb. 30 db), addigra tetőtől talpig úsztam a ragacsos paprikalében, a mosogatóról és a csempéről nem is beszélve. Azért persze elkészült a paprikakrém (leturmixoltam, megfűszereztem) és finom is lett, pirítósra kenve jó kis vacsi, paradicsomszeletekkel díszítve. A dolog szépséghibája pusztán ennyi:



mármint, hogy pusztán ennyi lett a két tepsi paprikából: egy kis lekváros üveggel és még egy kevés egy dobozkába. Kb. 3 órát vett igénybe, míg két turnusban kisütöttem a paprikát, meghámoztam, pancsikoltam, a mosogatásról és a konyha lemosásáról most ne is beszéljünk. Jövőre nem ültetek Kápiát.

Aztán már ha ennyire benne voltam a pancsolásban és ragacskodásban, az augusztus 20-án leszedett őszibarackokat is elintéztem, mert már kezdek romlásnak indulni. Kb. 13-14 szem maradt még, beletettem az aszalógépbe, tele is lett az 5 tálca, ami kicsi hely maradt, oda egy körtét tettem.



18 órával később ez lett belőle:


és csak ennyi. Viszont finom, olyan mint a chips, jó ropogós és intenzíven barack, ill. körteízű.

De még mindig van paprika, azt hiszem, a fehéret megeszem,




de hogy ezekkel itt mi lesz, azt még nem tudom, merthogy ma is főztem már be egy adag ketchupot, de még mindig ennyi paradicsom van (itt, mert a bokrán is maradt még bőven), most az ablakban érlelődnek.



Azt ugye nem is kell mondanom, hogy a piacon vettem tavasszal fehér tölteni való paprika-palántákat, amiről kiderült, hogy édes fűszerpaprika. A döntés megszületéséig - mármint hogy mi legyen a sorsuk - ez az átmeneti megoldás született:


Lehet, hogy jövőre saját őrlésű pirospaprikám is lesz?

Aztán olyan minden-mindegy alapon még sütöttem egy kenyeret is. Hát épp hogy befért a mélyhűtőbe.





Mindegy, a hűtőszekrény annál gazdaságosabban működik, minél jobban tele van, na az enyém akkor áramot termel, nem fogyaszt.



Halmazati büntetésként pedig elmehettem a barkácsáruházba venni egy polcot, mert valahol tárolni kell a sok eltett élelmet. Kiszámoltam, hogy egymás mögé 3 db 7,5 decis befőttesüveg fér el, egy sorban pedig 9, tehát polconként 27 üveg, 4 polcon az annyi mint..... még van 80 üveg a putriban, plusz néhány 5 literes uborkás, no meg néhány üveg paradicsom ivólé.... ajjaj nem polcot, hanem nagyobb lakást kellett volna vennem.




Egy éhező etióp falunak is elég lenne., amit erre majd rápakolok.

3 megjegyzés:

  1. Csak bámulok ilyen termések láttán, mi öntöztünk is, de hiába.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát én is öntöztem, de látod mennyit kesergek, hogy minden későn kezdett beérni. Ez azt jelenti, hogy a termésnek csak egy része lesz felhasználható, ebben a hűvösben már minden tönkre fog menni. Még jó, hogy így is maradt elég:-)

      Törlés
  2. Olyan otthonos nálad olvasni, látni a munkádat:-)

    VálaszTörlés