is fontos dolog, mert nemcsak megtermelni, hanem tartósítani is kell. Ezekről nagyjából már szó esett, sőt a veszteségekről is. Úgy tűnik, a többi tartósított termés rendben volt. Egyetlen dologra nem találtam még magyarázatot: az Othello lekvárban valami kikristályosodott, pedig ugyanúgy készítettem, mint a többi lekvárt. A zselésítőre gyanakszom. Majd jövőre jobban figyelek. No de mi lett a tartósítatlan terményekkel?
Hát a tököcskéimre igazán nem panaszkodhatok, a konyhában dekkolnak, még mindig van 2 darab és gyönyörűek:
Anyukám szerint ez inkább a száraz időjárásnak tudható be, mint az én fene nagy szakértelmemnek, de nem baj, élvezettel eszegetem a finom sütőtököcskéimet.
Eredetileg is a krumpli miatt aggódtam legjobban a legjobban, illetve a hagymákért. Mivel hagyma nem volt sok, amikor el kezdett romlásnak indulni, nemes egyszerűséggel felszeleteltem apróra és lesütöttem, majd ment a fagyasztóba. Onnan is tökéletesen fel lehet használni. Így a szemem is csak egyszer folyt ki pucoláskor.
A nagyobb fejtörést a saját fokhagymám okozta, azt meg kipréseltem és szintén lefagyasztottam. Így akadályoztam meg, hogy a romlás útjára lépjen.
A krumplinak sajnos nem sikerült ideális helyet találnom, végül keskeny dobozokban az ablaktáblák között tároltam, ott valamivel hűvösebb volt, mint a konyhában. Hát így jártam:
S végül álljon itt előző bejegyzésem titkának megfejtése:
Én így imitálok üvegházat palántáimnak. A csalás eredményességéről vagy annak hiányáról később beszámolok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése