Szomorú szó ez, de lassan elmúlik az az időszak, hogy gyakran járjak le a putriba. Amit lehetett, betakarítottam, már csak a répa és gyökér van a földben, na meg néhány fej késői kelkáposzta. A kert nagyjából így néz ki: tájkép csata után.
Zalánhoz nem fűztem nagy reményeket, de úgy látszik, mégiscsak ad egy kis termést: ez az első szedés.
Az utolsó termések. Igaz, más tollával ékeskedem (azaz tökével), mert a patisszon a szomszéd néni érdeme. (Már ki is rántottam és egy részét meg is ettem, nagyon finom volt.)
Ha október második felében eljön az én nyaram, akkor majd kiveszem az ünnepek előtti napokat és felszántom a birtokot, bevetem mustárral és kész. Még a csodasövényt is meg kell reguláznom. Szóval lenne még tennivaló, de ebben a mocsárban minden esélytelen. Hát mit tegyünk? Ez egy ilyen év.
Mocsár. Ez az, ez a jó szó rá! Nálunk is. Sajnos.
VálaszTörlésSzerencsére eddig csak a kert alja mocsarasodott el, de a többit sem tudnám felrotálni, annyira nedves. A kert "napos" részei is tele vannak mohával.
TörlésMocsár bizony. Cuppog és csúszik.
VálaszTörlésNálunk 2010-ben volt nagyon rossz a helyzet, akkor öntötte el a falut egy hatalmas zivatar. Van egy vegyvédelmi csizmám, abban szoktam a patakot kotorni, de a mocsárban nem lehetett vele közlekedni, mert beleragadt és nem tudtam kihúzni. A mocsárral különben nagyon kell vigyázni, mert nemcsak elsüllyedsz benne, hanem még a lábad is kicsúszik alólad, jó kis sérülést is lehet szerezni.
TörlésHát mondom én, hogy cuppog és csúszik :)
Törlés