Természetanya lesújtott

Pedig pénteken nem is 13.-a volt. Egész nap nagyon instabil volt az időjárás, az egyik percben égetett a nap, a másikban pedig futni kellett, mert elkezdett szakadni az eső. Aztán délutánra elmérgesedett a helyzet, vészjósló felhők gyülekeztek, először csak csendesen, aztán olyan viharos erejű szél támadt, hogy még a bukóra nyitott ablakokat is becsapkodta. Aztán elkezdett szakadni az eső, a fák szinte vízszintesig hajoltak a hatalmas szélben. Már időszerű volt valami probléma, mert egész héten nem történt semmi említésre méltó. Mivel már napok óta szeles idő van, a paradicsomok meg nődögélnek, így elkezdtem felkötözni őket. Ez valamennyit segített a nagy szél ellen, a hirtelen lezúduló víztömeg miatt egy részük víz alá került. Másnapra az összes növényem egy merő sár lett, most javítgatom a kötözéseket és seprem le a megszáradt homokot. Törés nem volt, de a fel nem kötözötteket az eső beleverte a sárba. Az majd később derül ki, hogy ez hogyan hatott a virágokra.

Persze a vihar ennyivel nem elégedett meg, tőből kitörte az egyik keskenylevelű ezüstfámat, aminek akár még örülhetnék is, mert nagyon utálatos szúrós darab, semmi haszna, különben is teljesen korhadt volt a belseje, kész csoda, hogy eddig is húzta. Viszont tönkretett két kerítést is, és még örülhetek, hogy nem a ház felé dőlt. Az egyik akácfámat is félbevágta vagy a villám, vagy a vihar. Ennek annyi haszna volt, hogy ez az ág nyújt a tető fölé, aminek egyébként nem nagyon örültem, így most megoldódott ez is.  Ma délután a szomszéd átjött az ő láncfűrészével és jól elintéztük a földre borult fákat. Most megint úgy néz ki az udvar, mint tavaly. Gondolkodhatok, hogy nekiállok eltüzelni vagy megint hívok jó pénzért darálót.