Palántázás befejezve

Vagyis majdnem. Még van néhány sárgadinnye palánta, amik egy bokorban keltek ki, azokat majd szét kell ültetni, ha egy kicsit megnőttek. Ma még nem volt annyira meleg, ebéd után mégis kellett locsolnom, mert az átültetett cukkinik lekonyultak. Látom szomorú jövőmet. Ma kialakítottam egy új öntözési technikát, a slagot csak félgőzzel üzemeltetem és nem locsolok vele, hanem a két kannába töltöm a vizet, és azzal locsolok. Így nem kell sokat cipekedni, mert a slagot húzom magam után és a víz mennyiségét is jobban tudom kontrollálni. A héten kiültettem az összes palántát: káposzta, kelkáposzta, karalábé, karfiol, pagoda karfiol és néhány sárgadinnye. Csak annyit ültettem szét, amennyire úgy gondolom, hogy szükségem lesz, a felesleget meg egy csokorba beástam, hátha valamelyik palánta kipusztul, innen tudom pótolni.

A múlt héten a satnya paradicsom palántákat külön ültettem egy csoportba, mondván, hátha valamelyik megmarad. Hát mostanra csaknem szebbek lettek, mint a többi. Így aztán ahol még találtam helyet, pl. a kiszedett zöldborsó után, néhányat átültettem. Most aztán lesz jó nagy kavarodás, mert fogalmam sincs, melyik micsoda, mivel ezek pont az eltűnt feliratosok voltak. Két hete kaptam filctollat, nagy boldogan feliratoztam a műanyag karókat, mert így egyszerűbb, mint a jelölő táblákkal. De hiába volt alkoholos a filc, eltűntek a feliratok, úgyhogy megint szaporodott a nemtudommitültettemide paradicsomok száma.

Már látom, hogy az idén jó sok probléma lesz a kórokozókkal és rovarokkal. Ma közelebbről megszemléltem azt a néhány szál babot, ami kikelt. Hát roskadásig volt tetűvel és a káliszappanra csak röhögtek egyet. Kénytelen voltam egy kis Sherpával is megkínálni őket. Aztán felkötöztem néhány paradicsomot és ahogy közelről jobban megnéztem, azok is mind tetvesek, az egész állomány, bár nem annyira, mint a bab. Ilyenkor elgondolkodom, akik vegyszermentesen termelnek, vajon hogy csinálják? Itt a környéken senki nem kertészkedik, a föld is pihent, mégsem lehet megtenni. S akkor még a csiguszokról nem is beszéltünk. A krumpliról is minden nap tudok szedni bogarat.

Ma diófa-szemlét tartottam. Tavaly néhány alsó ágától megszabadítottam, mert nem lehetett alatta rendesen kitakarítani. Viszont úgy látom, hogy ez kevés volt.

A fa még fiatalka, de azért van rajta néhány szem dió. Mivel szeretnék egy kis zöld dió lekvárt és likőrt is készíteni, de nem akarom ezt a keveset leszedni, majd körbejárok a környéken, sok helyen van diófa az utcán is, majd onnan szerzek néhány szemet. Közben éberen figyelek, hogy a dióburokfúró légy mikor aktivizálja magát, mert akkor sajnos a diófát is permetezhetem.

Mivel az időjárás előrejelzés nagy esővel riogat, végre a helyére tettem és bekötöttem az IBC-tartályt is, a csatornát csak ideiglenesen tudtam rögzíteni, meglátjuk, működőképes lesz-e a vízgyűjtés.

Közben igyekszem a kert többi részét is rendbe hozni, kevés sikerrel. Az egyik előkertet a minap sikerült kigyomlálni.

A másik viszont még mindig ronda, főleg ahogy a gyom elszáradt rajta, de ezt a fajtát nehéz kiszedni, úgyhogy meg kell várnom vele a következő esőt.

S ha a kert még nem lenne elég ronda, akkor most virágzott el az akác és a keskenylevelű ezüstfa, rengeteg szemetet, lehullott virágot hagyva mindenhol maga után.

Kertem szégyenfoltja a kutyafuttató utca felőli része. Már egyszer lenyírtam a gazt, de közben megint elszaporodott az a nemtudommilyen bokorszerűség, ami hála az égnek rizómával terjed, nem győzöm ásni. Egyik-másik könnyen kijön, a többit meg ágvágóval kell kibányászni.

Bezzeg a szomszéd. Gyönyörű a kertje, szépen rendbe van rakva és ki van csinosítva. Még éjjeli világítás is van benne. Pedig nem is laknak itt, csak néha járnak ki. (Ezzel a kis géppel nem lehet éjszakai képeket csinálni.) Irigy vagyok.