Gyűjtögetek

Nem szoktam colát vagy egyéb palackos üdítőt venni, főleg anyagi megfontolásból, de azért az ebédhez szeretek meginni egy szörpöt. Amíg Nógrádban gazdálkodtam, ott jó föld volt és mindenféle megtermett, sokféle szörpöt tudtam csinálni. Itt ezen a sovány homokon nem nagyon akar semmi megmaradni, de azért a déli szörpömről sem szívesen mondanék le, úgyhogy kiszámoltam, kb. mennyi az évi adag és gyűjtöttem bodzát, ebből készült a szörp. Van egy kis levendula is a kertben, azt is megszedtem és néhány üveggel levendula szörpöm is lett.

Van egy kis fiatal diófám, de még nem sok termése van. Viszont szerettem volna egy kis zöld dió lekvárt és likőrt készíteni. Már korábban is feltűnt, hogy a környéken sok a diófa. Végeztem egy kis felderítést és felfedeztem, hogy nemcsak az utcánk végén van egy hatalmas, hanem 1-2 utcával arrébb, ráadásul a többségük közterületen. Mivel az idén sok dió termett, júniusban szedtem pár marékkal zöld diót és lett likőr, lekvár, sőt a likőr áztatványát sajnáltam kidobni, úgyhogy szirupban megfőztem, így lett egy kis befőtt és szirup is, ez utóbbi palacsintára vagy szárazabb süteményre nagyon finom.

Mivel a dióárak az egekben vannak, így elkezdtem figyelni ezeket a diófákat, tudván, hogy a sajátomon nem lesz számottevő mennyiség. Észrevettem, hogy olyan házak előtt állnak, ahol sosincs mozgás, nem járnak le, senki nem szedi fel a diót. Egyébként is mindegy lenne, mert közterületről a földről jogom van felszedni. Így aztán amikor elkezdett potyogni a dió, 1-2 naponta körbejártam és felszedegettem. Szomorú volt látni, hogy a sok drága dió ott ázik a földön, az útra hullottakat pedig összetapossák az autók. Így hát valamennyit megmentettem, a mi családunk idén nem vesz diót a piacon.

Ez a terület, amin a nyaralóm áll, valamikor szőlőhegy volt. Amikor a tsz felparcellázta és eladta, kiirtották a szőlőt. Néhány példány azonban túlélte, persze a gyengébb minőségű, ún. direkttermő fajtákból. Az én kertemben nincs, de a szomszéd kerítését több példány is támasztja. Enni nem igazán jó, de kipréselve lekvárnak finom. Mivel a szomszédot két év alatt még egyszer sem láttam, így nem zavartatva magamat kétszer is szedtem belőle. Az egyik adagból megcsináltam a szőlőlekvárt, a másik még kipréselve a mélyhűtőben várakozik abban a reményben, hogy a szomszédasszonyomnak az idén is lesz eladó birsalmája, mert azzal keverve isteni.

Valamennyi mulcsanyagot is így gyűjtöttem, hogy a bekötő út szélén az önkormányzat levágatta a füvet, amikor kicsit megszáradt, összeszedtem és a paradicsomot, paprikát kicsit betakargattam. Sajnos errefelé, főleg ebben az évben, nem sok zöldmulcsot találni.

Persze nemcsak én gyűjtögetek. Megörököltem elődömtől egy régi hűtőszekrényt, ami ki volt vágva. Itt hagyta nekem, jó lesz majd kutyaháznak jelszóval. Mivel nem tervezek kutyát, a hűtő pedig felesleges lom az udvaron, a szomszédom azt javasolta, tegyem ki az utcára, mert időnként körbejár egy házaspár furgonnal és a fémhulladékot begyűjti. Már pár hete az utcán van, de eddig csak a kapuról levágott láncnak lett gazdája. Ma délelőtt épp a konyhában álltam, amikor megállt egy fehér furgon, nyílt a hátsó ajtaja és a hűtő beszállt. Örültem, hogy ez is megoldódott. Hát így gyűjtögetünk mi.