Paradicsom és paprika

Az előző bejegyzésem jó régen volt már és nem is sikerült túlzottan derűlátóra, de hát van ez így. Ahogy a megboldogult Erzsébet királynő mondta egykor: ez egy annus horribilis, és nincs még vége. Sajnos a növények nagyon megsínylették ezt a száraz, forró nyarat, emiatt nemigen növekedtek, hiszen a túlélésre játszottak, aztán viszonylag korán hűvösre fordult az időjárás, akkor meg amiatt nem értek be a termések. 

Nálam a legnagyobb hangsúly a paradicsomokon volt, mert nekem ők a kedvenceim, de sajnos a több mint 100 tő alig adott értékelhető termést. Persze azért néhány szép darab lett, végül vagy 30 üveggel csináltam sült paradicsomot, néhány üveg spagetti szószt és paradicsomlét, valamint a koktélokból kétszer is aszaltam néhány tálcával.

Jó volt látni a sokféle színt és formát, de nagyon sok tönkre is ment a bokron, be sem érett, csak zölden megfőtt, aztán a hűvös idő és az esők hatására kirepedezett. Azért nagyjából mindegyiket sikerült megkóstolni.

Sajnos egy év tapasztalatai nem mindig mérvadóak, de azért igyekszem szűkíteni a választékot, mert a 32 fajta csak nagyon sok. Néhányat gondolkodás nélkül száműztem a szortimentből, viszont vannak, amelyek bizonyára hosszú évekig velem maradnak, mind pl. ez a névtelen fajta, amit tizenéve az egyik rokonomtól kaptam paradicsom formájában, én szedtem belőle magokat, azóta is a legjobb befőző fajtám. Mellé keresek még társakat.

Az egyik nagy esélyes egy törpe fajta, a New big dwarf,  elég korán termőre fordult, de sajnos még most is van rajta egy csomó zöld. Enni is finom, alacsony savtartalmú. Alapból mindegyik általam kiválasztott fajta ilyen.

Ez a fajta azért került a választékba, mert nagyon korai, 54 napos lenne eredetileg, de az idén nem kapkodta el a dolgot. Érdekes rózsaszín fajta, enni is finom és befőzésre is alkalmas, végül megbocsátottam neki a késlekedést és megkedveltem. A neve Early wonder.

Nagy reményeket fűztem a Gulácsi tájfajtához, ami hasonlít az én névtelenemhez. Szépen is termett, de ez volt az egyetlen fajta, amelyik égési sérüléseket szenvedett és a válla feketére égett. Végül beérett és a sebek is behegedtek, nem fertőződött el, de felhasználáskor bizony vagdosni kellett belőle rendesen.

Az egyik legszebb és legízletesebb fajtám a German gold, de sajnos 80 napos, így aztán augusztus végére érett be az első néhány szem. Még mindig van a bokrokon egy csomó zöld, ezekből már nagy valószínűséggel nem lesz érett paradicsom.

Van még néhány fajta, amik nem igazán befőző típusúak, de arra is alkalmasak és friss fogyasztásra is nagyon jók. Bár nem tudom, mennyire polkorrekt a mai időkben egy orosz fajtát dicsőíteni, de nekem Azoychka nagyon ízlik.

A másik csodás fajtám Alice's dream, nemcsak gyönyörű, hanem nagyon finom is. Ez is biztosan a jövő évi csapat tagja marad.

A Solar flare is csodaszép és nagyon kellemes ízű. Ha így folytatom, jövőre még több fajtám lesz.

A kiszelektált fajták helyett már kinéztem, hogy jövőre miket fogok kipróbálni. Volt még néhány befőző fajtám, különösen egy feketéhez, az Ananas choco-hoz fűztem nagy reményeket, de sajnos alig volt rajta termés, az is szinte mind tönkrement, így most nem tudom, megpróbálkozzak-e vele jövőre is vagy váltsak. Remélem, hogy lassan sikerül kialakítani egy állandó szortimentet, ami minden igényemnek megfelel. Bónuszként még egy orosz: Zlatava, narancssárga, különleges ízű pari.

A paradicsomok mellett neveltem néhány különleges paprikát is, nem túl sok sikerrel. Tavaly tavasszal Vateráztam kétféle magot, egy Csokicsengettyűt és egy Karamell kaliforniait.(a kép bal oldalán) Jó drága volt és csak 6 db magot adtak. Hármat tavaly kikeltettem, de nem lett belőlük termés. Az idén imádkoztam paprika istennőhöz, hogy legalább 1-1 keljen ki. Mivel imáim meghallgatásra találtak, 1-1 palántán sikerült termést nevelni, így mindkettőt megkóstolhattam. Szedtem is egy marék magot mindkettőből.

Ezek az apró sárgák mindent visznek, ún. snack paprikák, aprók, de csodás ízük van. Volt piros magom is, de az nem kelt ki. Yummi a neve.

Úgy látszik, vonzódom az ilyen csoki színű paprikákhoz. Vettem még két másik fajta magot is, az egyik kaliforniai típusú, Ingrir névre hallgat, a másik viszont nagy kedvencem a pritamin paprika, de sárga kiadásban Ratmund yellow néven. Ez utóbbit sajnos háromszori vetéssel sem tudtam kikelteni, majd megint veszek magot, mert mégiscsak szeretném kipróbálni. Az Ingrir elég szépen termett, csak szerintem kicsik maradtak.

Van még egy Big Berta névre hallgató, szintén kaliforniai típusú csokiszín paprikám, lett is rajta az idén termés, de egyelőre piros-zöld csíkos, úgyhogy nem tudom, milyennek kéne lennie. Jövőre újra megpróbálom.

Sajnos a töveken még sok zöld termés van, azt tervezem, hogy ha véget ér az én nyaram, leszedem és lerakom a pincébe, hátha úgy beérnek. Már persze ha addig valami még marad belőlük, mert most olyan viharos szél fúj, hogy az előbb ki akartam menni és az ajtó majdnem hanyatt lökött, a papucsomat pedig be kellett hoznom, mert vagy a pincelejáróból vagy a virágoskertből szedtem össze.