Babikák

Tavalyelőtt kaptam valakitől egy jó adag kifejtőbabot, mert nagyon szeretem, de valahogy akármennyire megfőztem, kesernyés maradt. Pedig maga a bab szép nagyszemű tarkabab volt. Azon is elcsodálkoztam, hogy több mint egy órahosszat kellett főzni. Tavaly aztán elhatároztam, hogy én is megpróbálkozom vele. Vettem is gyönyörű mélyvörös vesebabot. Volt is szép termése, s főzéskor nagy meglepetésemre 10 perc alatt puhára főtt. Nosza ebben az évben ezen felbátorodva már kétféle vörös babot vettem és egy másfajta, ún. karóbabot, amit nagyszemű tarka.

A vörös bab rendben is volt, mert ez bokorbab, de a karóbab útnak indult, összeakasztotta bajszát az uborkával és kettesben nagy egyetértésben bebújtak a citromfűbokorba, de hogy ott mit csináltak, ezt jótékony homály fedi. A mag tasakján lévő tájékoztatás szerint szeptember elején kellett volna érnie, ezt a bab valószinűleg nem tudta, én pedig kezdtem kétségbe esni a babsusnyásban. Aztán mégiscsak bab lett a vége, de mivel már ritkán járok le, elég kevés kifejtőbab maradt, a többség már szárazbab. Nem baj, úgy is szeretem.

Aztán két estém ráment, míg kibontottam a babokat, a futónak olyan erős hüvelye volt, hogy az ujjaimat is összevagdalta. Na de én győztem és fűzhettem újabb paprikafüzért is.

Ezek csak a szárazak, a kifejtők a mélyhűtőben üldögélnek, különben már kicsiráztak volna. S mivel a puding - akarom mondani bableves - próbája az evés, hát ez is megvolt. Finom lett, gyorsan megfőtt:

Érdekes, hogy a tarka kifejtőbab főzés közben elvesztette foltjait és szürkésfehérre változott. Azért jó íze volt. Jövőre is vetek babot, többfélét.