2012. október 6., szombat

Othello 2.0

Nos ma ismét megállapíthattam, hogy a blog nemcsak arra jó, hogy az emlékeimet egy helyen összegyűjthetem és bizonyos dolgokat egyszerűen tudok visszakeresni, hanem jó ötleteket is kapok azoktól a kedves olvasóimtól, akiket érdekelnek az én apró történeteim. Ilyen a szőlőlekvár is. Bár lelkes gasztroblog olvasó vagyok, ha találok valami jó receptet, azonnal kigyűjtöm és általában ki is próbálom, de valahogy a szőlőlekvár eddig még nem jött szembe, vagy nem figyeltem fel rá. Na de most. Mivel még egy 8 literes tálnyi Othello figyelt a hűtőben és megenni ennyit nem volt kedvem, így tegnap este nekiálltam lekvárt főzni. Persze előbb el kellett mennem zselésítőt venni, mert ugyan van még a putriban, de az ott van és tegnapelőtt sokáig ácsorogtam a hiperben a leértékelt befőzési anyagok előtt, hogy vajon kell-e ez még nekem. Aztán nem vettem. Így jártam, mehettem vissza, de akkor most beszereztem a jövő évi terméshez valót is, ha már ott vagyok.
Szóval tegnap végigolvasgattam jónéhány receptet a neten, aztán nekiálltam. Én nem csináltam belőle túl nagy felhajtást, megrotyogtattam, átpasszíroztam, majd felcukroztam és kész. A 8 literes tálnyiból ennyi lett:


Na meg egy kis tálkányi, mert már ezek voltak az utolsó üres befőttes üvegeim. Nem baj, ez elfogy így is. És hogy a tálka ne legyen nagyon tele, a maradék joghurtba löttyintettem a lábas aljáról kikapart mennyei lekvárt. Nagyon fini volt.



3 megjegyzés:

  1. Isteni pinkes a joghurtos fotó, finom selymes ízű lehet a kutyulmányod. Valóban rengeteg ötletet és segítséget lehet szerezni,innen-onnan. Például a szakácskönyveim csak porosodnak a polcokon,mert szívesebben sütők-főzök innen, ahogy járom a blogokat.Szinte meghozzák az ember kedvét kipróbálni dolgodat.Eszter

    VálaszTörlés
  2. :))dolgokat! Eszter

    VálaszTörlés
  3. Igen, sokszor teszem bele a gyümölcs- vagy lekvármaradékot a natúr joghurtba, szinte mindennel kompatibilis.
    Nekem is rengeteg szakácskönyvem van, de tapasztalatom szerint a receptek egy részét ki sem próbálták, jelentős része pedig - főleg nem gyakorlott háziasszony számára - értelmezhetetlen vagy nem elégséges magyarázatot tartalmaz. S akkor még nem beszéltünk az idegen nyelvről fordítottakról. A neten meg csak beírom a kívánt étel nevét és rengeteg receptből válogathatok. Ami megtetszik vagy úgy gondolom, meg tudom csinálni, azt kipróbálom. Így van ez más dolgokkal is, mint a palántázás vagy a paradicsom megvédése a betegségektől. (Bevallom, én metszeni is könyvből szoktam:-)

    VálaszTörlés