Felmegyek a hivatalba...

egyelőre csak virtuálisan. Panaszt tettem a helyi önkormányzatnál a saját tulajdonuk elhanyagolása miatt. A vizesárok ugyanis külön helyrajzi számon az önkormányzat tulajdonában van. A patak meg az összes partjával közterület. Merthogy ha nem akarok én is gyomtakaró alá kerülni, hát gyomlálom és gyomirtózom az árokpartot, kotrom a patakmedret és terelgetem a vizet, szedem a kisebbségi polgártársaink által a patakba és árokba dobált flakonokat, üvegeket, csokipapírt, papírzsebkendőt és reménykedem, hogy az átkom fog. Ez költség- és időigényes, valamint kedélyromboló folyamat. De ez csak az én környezetem. A patak többi része marad gyomos, a víz nem folyik le, az én kertem mögött áll meg, mert ez a legmélyebb és lapályos is. Aztán jön egy nagy zivatar. A szemben lévő hegyről lerohan a sárlavina, bele a házam előtti árokba, onnan le a patakhoz, ahol lerakodik vastagon, mint az a bizonyos guano. Gátat épít, mint a hód. Betemeti az árkot, a víz pedig ellepi a kertem alsó részét. De legalább jó sok békám van a szúnyogok ellensúlyozására.

Ez az az áteresz, ami nem fogja meg a lezúduló sárlavinát. Az itt feltorlódott sarat gondos kezek a házam elé lapátolják, amit a következő zivatar természetesen belemos az árokba és minden folytatódik tovább.

Ez a kertem végén lévő kerítés. Vízben áll.

Ez meg az eldugult patak. Jobbról folyik bele a vizesárok.

Az  meg így néz ki. Lassan betemetődik. Jobbra az általam gyomirtózott, halódó gazhalom, balra az általam ültetett és átkozott menta.

A jövő hét végén megyek, de akkor már nem virtuálisan. Ajánlom, hogy addig történjen valami, mert péntek az önkormányzati fogadónap és tuti odaérek. Én szóltam....