2014. október 8., szerda

Csoda történt

Putrifalván. Kiásták a patakmedret.




Mondjuk ez a kanyargós rész nem a legszerencsésebb egy nagyobb vízmennyiség esetén, de hát nem lehetek ennyire telhetetlen. Már ez is nagy haladás.

A múlt hét végét is ott töltöttem, de sajnos nem voltam elég hatékony. Sok mindent akartam egyszerre csinálni, aztán ebből kitört a káosz:


Mivel még mindig van ez-az, próbálgatok olyan ételeket, amiket eddig még sosem főztem, pl. rakott kel. Nagyon jó lett. Aztán volt egy másik próbálkozás is, az egyszerű sajtos makaróni. A múltkor láttam a tv-ben Lorraine Pascal receptjét és megkívántam. Aztán elkezdtem összerakni a hozzávalókat. A gorgonzolánál feladtam, parmezánt meg végképp nem tettem bele. Különben több ezer forintba került volna ez az egyszerű étel. Így aztán a hűtőben talált maradékok kerültek bele: füstölt Gouda sajt, egy kis maradék mascarpone, bacon. Tejszin helyett tejföl. Igaz, ez már rokonságban sincs az eredetivel, de finom végeredményt adott.



Na meg egy kevésbé finomat.



Erről jut eszembe, az a csap is jobblétre szenderült. A konvektort meg nem tudtam bekapcsolni - már megint. Minden évben szerelőt kell hívni hozzá. Jó drága darab volt, olyan mint egy kandalló, kár, hogy konstrukciós hibás, tavaszra elégeti a szikrahányó vezetékét. Most éppen gázt nem kapott. Hála a nyári hálózati felújításnak, ami ugye nagy öröm volt, csak most a birodalom visszavágott 27 ezerrel. Így mulat egy beates magyar úrnő - hogy a rosseb enné meg. Azt hiszi az ember, hogy teljesen felújítja a lakását, házát, aztán hosszú évekig nyugta lesz, minden működik, stb. Hát, hinni nem ebben kéne.

Megtelt a kamrapolc és környéke is.


Az eper még mindig ontja késői ajándékát.


Apropó ajándék, hát persze hogy a putri is kapott ajándékot az öcséméktől, akik látogatóban voltak nálam:



A hét végén is megyek, mert úgy tünik, itt az én nyaram. Meg aztán még kell gyomlálgatni, azt pedig 20 fokban sokkal kellemesebb, mint a nemzeti ünnep környékére ígért 10 fokban. Az egy szem szederbokorral már megvívtam a múlt héten, nem volt egyszerű menet. Mostanra még egy nagy lélegzetű munka van hátra: a csodasövény tarvágása. Aztán ha esőisten is úgy akarja, a nemzeti ünnep fényét rotálással emelem, telehintem sóval, akarom mondani mustárral, hadd javuljon az összetömörödött talaj szerkezete.

Hát ezek a tervek. Már ha Anyukámnak nem lesz mégis szüksége rám a kórház után. Reménykedem, hogy boldogul egyedül.

4 megjegyzés:

  1. Volt eredménye, hogy felmetél a hivatalba... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nna, válaszoltam és eltünt? Halál rád blogmotor.
      Szóval szeretném sajátomnak tudni a dicsőséget, de a falu nyert valami pályázaton pénzt egy tározó építésére a patakon és ennek volt része az ásás. De mindegy is, a lényeg a végeredmény:-)

      Törlés
  2. Hogy az a házszámtábla milyen tökéletesen illik oda!...... :)
    Végül a kamra is tele lett, pedig nem nagyon hittél benne nyár közepén..... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye? Nekem is tetszik. A kamra tényleg megtelt, de azért néhány dolog hiányzik, de hát ne legyünk telhetetlenek:-)

      Törlés