2016. július 12., kedd

Jómadarak

Egy hétre kénytelen voltam hazautazni, mert annyi intézni valóm volt. Most, hogy minden ügyvéddel és könyvelővel összevesztem, ráadásul nekem volt igazam és még fizettem is érte, egy darabig ismét a putriban állomásozok. Itt az elmúlt nem tudom hány hétben egy csepp eső sem volt, minden este locsolok, viszont még nem permeteztem, csak a zöldborsót, de annak már mindegy volt. Most nézegetem az uborkát és a sárgadinnyét, sárgulnak a levelei, a kelkáposztákat pedig ellepték a liszteskék, úgyhogy nemsokára atomtámadást kell intéznem. A paradicsomok elég jól vannak, egyiken sem láttam még betegségre utaló jelet. A paprikák meg még most kezdenek virágozni, nem tudom, lesz-e rajtuk ehető termés.

Már korábban is feltűnt, hogy rendkívül sok a madár a kertben. Azt gondoltam, de jó, legalább segítenek a kártevőirtásban. De ezek egyre szemtelenebbek, remélem azért valami hasznuk is van, bár eddig nem láttam ilyet. Először a cseresznyét csipkedték le, aztán a homoktövist. Még szinte éretlen. De leszedtem, alig lett egy fél tálka.


Most meg a nyári almát csipkedik, pedig az még éretlen. A kicsípett sebekben pedig akkora darazsak lakmároznak, hogy a közelükbe sem merek menni. Kapával szoktam leverni az érintett almákat és beleforgatom a földbe, hogy ne tudjanak belemenni. Aztán sötétedéskor, amikor már elmennek aludni, felszedem az almákat és kidobom a komposztba. A darazsakkal az idén elég sok baj van. A kitett vízre nem mennek, de amint megnyitom a hordón a csapot, azonnal ott teremnek. Úgy látszik, csak csapról tudnak inni. Ma tésztát főztem, kiléptem a nyári konyhából és már borítottam is a szűrőbe, hát azon nyomban rajta volt egy darázs. Persze jól beledöglött, mert leforráztam.

Közben távollétemben elkészült a málna- és fekete ribizli szörp alapja, leszűrtem, felcukroztam és le is palackoztam. A fekete ribizliből tettem egy kis likőrnek valót is és a maradékot próbáltam kipasszírozni. Hát ez szívás volt, leturmixolni nem lehetett, mert egy sűrű pép lett belőle, a régi ócska tekerős paradicsom passzírozón nyomtam át és így kaptam egy kis értékelhető mennyiségű pépet. Már mindkét konyhát fel- és lemostam, mert akármennyire is vigyáztam, minden csupa kulimáz lett. Ahol meg nem, ott a kétszeri céklafőzés hagyta ott a nyomát. 




A céklák a hűtőtáskában dunsztolódnak, a szörpök pedig mennek a polcra.



Az első vetés uborka is megindult távollétemben, erről a néhány tőről ennyit szedtem elsőre.



Mivel nagyon kevés, legyalultam egy kis hagymával és téli uborkasaláta lett belőle. Apropó hagyma, vetettem salotta hagymát, azt írja az útmutató, hogy enyhébb, mint a vöröshagyma és teljesen szétfő. Ez utóbbit nem tudom, de amikor az uborkába vágtam ezt a két kicsit, majdnem kifolyt a szemem, olyan erős.


Szóval megkezdődött a betakarítás, holnap a tökök és cukkinik kerülnek terítékre, azaz a befőző automatába.

A kert egyébként ilyen:







2 megjegyzés:

  1. Üdvözöllek! Már nagyon vártam a következő írásod, sűrűbben kellene írnod.Az én tapasztalatom az, hogy a hagymák, bármilyenek, annál erősebbek, minél kevesebb eső esett. A locsolás ebbe nem számít bele, az csak életben tartja őket. Ez nem tudományos, csak sok év tapasztalata.További eredményes munkát és várom, hogy írj. Klári

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Klára! Ki gondolta volna, hogy unalmas beszámolóimat valaki már várja:-) A hagymával kapcsolatban igazad lehet, bár nekem mindig nagyon erős hagymáim lesznek, még a fehér és lila is megkönnyeztetett, ahányszor csak termesztettem. Kedvedért lett újabb poszt és hamarosan másik is lesz, mert már megvan a képanyag is hozzá:-)

      Törlés